Az ökológiai tudatosság nem idegen egyházunktól, gyülekezeteinktől sem. E szemléletmód elkötelezett evangélikus követői közül kértünk meg néhányat: fejtsék ki gondolataikat a műanyagmentes július néven közismert akcióról. Praktikus, bevált módszereikre éppúgy kíváncsiak voltunk, mint az elméleti megfontolásokra, s az is szóba került, miért érezzük helyénvalónak egy evangélikus magazinban a témát. Ebben a műanyagmentes „zöldzónában” nemcsak júliusban szükséges tartózkodni – mindannyiuk egybehangzó véleménye szerint –, hanem egész évben tudatosan tennünk kell egyetlen közös otthonunk, teremtett világunk védelméért, értékeinek felismeréséért és fenntartásáért.
A KelenZöld teremtésvédelmi munkacsoport egyik alapítóját, Bence Zsófit arról kérdeztük, miként szervezik meg az ünnepeket a budapest-kelenföldi evangélikus gyülekezetben.
„Két műanyagmentes gyülekezeti alkalom résztvevője-szervezője is lehettem idén júliusban, az egyik a Molnár Lilla lelkésznő iktatása utáni szeretetvendégség volt. Kelenföldön szerencsére már évek óta műanyagmentesek a közös étkezéseink, és bár az első alkalom előtt kicsit izgultunk, örömmel tapasztaltuk, hogy mind a gyülekezet vezetése, mind a gyülekezeti tagok lelkesen fogadták az újításokat – vagy inkább a régi hagyományokhoz való visszatérést.”
Közösségépítő mosogatás
„Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van elég tányérunk, poharunk egy nagyobb szabású rendezvény lebonyolításához is, van mosógatógépünk, és mindenki szívesen fogyasztja a kancsókban felszolgált csapvizet vagy frissen csapolt szódavizet; aki pedig édesre vágyik, hígítós szörppel olthatja szomját – folytatja a beszámolót Bence Zsófi. – Így nincs szükségünk se PET-palackokra, se dobozos levekre, a szódáspalackokat pedig vissza tudjuk váltani. Az alkalom végi mosogatás mindig jókedvűen telik, szerintem az egyik legjobb közösségépítő tevékenység.
Idén a díszítésnél is odafigyeltünk az ökoszempontokra: kiszuperált befőttesüvegeket dekoráltunk esküvőről maradt szalagokkal, és sóvirágcsokrokat helyeztünk bele, amiket meg lehet szárítani, így még sok szeretetvendégségen díszíthetik majd az asztalokat.”
Használat után nem eldobandó
Mint kiderült, az említett másik alkalom a tordas–gyúrói gyülekezet napközis tábora volt. Itt az egész tematikát úgy építették fel, hogy a teremtés történetén keresztül csodálkozzanak rá a gyerekek a teremtett világ szépségére és tökéletességére.
„Ezzel kapcsolatban végiggondoltuk a gyerekekkel, hogyan tudunk mi magunk vigyázni szép világunkra – folytatja Bence Zsófi. – Beszélgettünk az élővizek védelméről, az ivóvíz jelentőségéről. Minden gyerek ültetett egy virágot, amelyet otthon gondozhat. Készítettünk természetes anyagokkal színezett só-liszt gyurmából madáritatót, játékos formában megtanultuk, mivel szabad etetni télen a madarakat, hogyan kell szelektíven szétválogatni a hulladékot, milyen újra és újra felhasználható eszközökkel tudjuk helyettesíteni az eldobhatókat, és a kertünkben élő állatok közül melyik miért hasznos.
A táborban természetesen nem használtunk egyszer használatos műanyagokat. A kézműveskedésnél a természetes anyagokat részesítettük előnyben, illetve a már felhalmozott gyülekezeti készletekkel dolgoztunk, hogy ne vásároljunk feleslegesen. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem került műanyag a gyerekek kezébe, de mindig elmeséltük nekik, mit miért csinálunk. Amikor például mágneses horgászós játékot készítettünk, dekorgumiból vágtuk ki a Magyarországon őshonos halakat, mert nagy mennyiségű dekorgumi került elő a gyülekezeti teremből. A virágültetésnél a vezetők háztartásában feleslegessé vált műanyag cserepekbe ültették a gyerekek a palántákat, az apró palántacserepeket pedig visszavittük a kertészetbe, hogy újra fel tudják használni.
Összességében nagyon jó hangulatú tábor volt, és őszintén reméljük, hogy sikerült a csemetéket a természet szerete és tisztelete irányába terelgetnünk.”
Takarékosan a zuhany alatt is
„A tanév végét követően húsz ötödikes gyermekkel táboroztunk öt napon át az egyházközség parókiáján. A résztvevők mindannyian egy iskolai osztály tanulói, ezért jó szívvel szerveztünk számukra olyan kikapcsolódást, ami magába foglalta az otthontól távol alvást is. Sokuknak ez volt az első ilyen alkalmuk” – ezt már Lázárné Skorka Katalin, a Mezőberény I. kerületi egyházközség, illetve a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola iskolalelkésze mesélte lapunknak.
A diákok már kisiskolás korukban megismerkedtek a fenntarthatóság gondolatával, hiszen tanítójuk a Zöld szív mozgalom képviselője, az iskola ökocsoportjának vezetője. Számukra már természetes a szelektív hulladékhasznosítás, a takarékos energiafelhasználásra való törekvés. A teremtésvédelemmel kapcsolatos információk az életük részeivé váltak.
Miben nyilvánult meg mindez az együtt töltött napok során? A gyerekek az első kérdéseik között a szemeteskukák után érdeklődtek. Csapvizet fogyasztottak – a Körös–Maros vízgyűjtő területén ez magas vízminőséget jelent, és a gyerekek számára mindennapos, hogy ezt isszák. A saját kulacsukat vagy poharukat használták; a gyülekezeti pohárkészletet ellátták a neveikkel, hogy a nagy hőségben se kelljen naponta túl sokszor mosogatni. Más tekintetben is nagyon odafigyeltek a vízhasználatra, az esti zuhanyzást is fegyelmezett, gyors tempóban végezték el.
„Számomra nagy élmény volt, hogy nem kellett figyelmeztetni őket arra, hogy kis fürdőházunk kapacitása véges. Tekintettel voltak egymásra. Táborunkban nem volt szükség a gyerekek érzékenyítésére, hiszen a kézműves-foglalkozások után is együtt tettünk rendet, ügyelve a tiszta, hulladékmentes környezetre. Ugyanígy ma már senkinek sem különös az a társuk sem, aki minden feleslegessé vált anyagot újrahasznosít, gyermekként is példát adva arra, hogy felelősséggel tartozunk az Istentől kapott teremtett világért” – foglalta össze a tapasztalatokat Lázárné Skorka Katalin.
Jó példák hatása
Keczkó Szilvia budahegyvidéki lelkészt éppen táboroztatás közben értük el, telefonon válaszolt kérdéseinkre.
„Nemrég táboroztunk az ifjúsággal Csöngén, egy táborhellyé alakított parókián. Mivel a faluban nincs szelektív hulladékgyűjtő, két hatalmas zsákban gyűjtöttük a csomagolóanyagokból származó műanyagszemetet, s hazavittük Budapestre, ahol el tudjuk helyezni. Az ételmaradékokat a faluban a malacok kapták meg, a zöldség- és gyümölcspucolásnál keletkezett hulladék pedig a kert végében a komposztálóba került. Ezt tudtuk ott megtenni a zöldgondolat jegyében, s meggyőződésem, hogy minden ilyen apróság összeadódik” – vázolta a lelkésznő az általuk követett gyakorlatot.
Tapasztalata szerint a fiatalok akként állnak hozzá ehhez az ügyhöz, ahogyan otthon látják. Ha a környezettudatos viszonyulás jellemző az otthoni háztartásban, akkor nekik is ez a természetes. Van, aki kényesen odafigyel, más akkor működik együtt, ha szólnak neki, elmondják, miért fontos így kezelni a hulladékot.
A lelkészi munkaközösségi üléseken a házigazda gyülekezetek szinte mind üvegpohárral, porcelánedényekkel várják a vendégeket, kerülik az eldobható tányérokat, evőeszközöket. Van lelkésznő, aki mindig saját kulacsával érkezik. Követendő példa lehet előttünk ez a tudatosság. Keczkó lelkésznő hozzáteszi: „Budahegyvidék is gyakran ad helyet rendezvényeknek. Elmondhatom: évek óta nem használunk műanyagot. Egészen nagy létszámú szeretetvendégséget is meg tudunk – s főleg: meg is akarunk – oldani úgy, hogy ne szennyezzük a környezetet.
A kézműves-foglalkozásokon is fontos, hogy természetes anyagokat adjunk a gyerekek kezébe: legkedveltebb a kavicsfestés, az agyagozás és a só-liszt gyurma. Nem kell műanyag játékokban gondolkodni, hiszen annyi lehetőség van, ami ráadásul költségkímélőbb is. Saját gyermekeimen is látom, hogy milyen hatással van rájuk ez a szemlélet. Itthon megszokták, hogy a fémet, üveget, papírt, műanyagot hogy kezeljük. Nemrég egy ifin David Attenborough új filmjéből néztünk meg részleteket, és nagy beszélgetés alakult ki. Utána ennek a filmnek a mondanivalója téma volt otthon napokig, az egész filmet megnézték azóta.
Fontosnak tartom, hogy az Evangélikus Élet ír a mindennapok ökológiai megoldásairól. Minél több helyen látja, hallja az ember, annál jobban tudatosul, a jó példák pedig ösztönzően hatnak a gyülekezetekben éppúgy, mint a családokban.”
Egész évben legyen téma
„A gyülekezeti és missziói osztályon – rövidített nevén »gyümi« – kiemelt figyelmet szentelünk a teremtésvédelemnek. Számos programot szervezünk az év során – hittanverseny, bábfesztivál, gyermek- és ifjúsági táborok, találkozók –, ahol fiatalok ezrei fordulnak meg, s nagyon fontos, hogy megvalósítható példáit lássák az ökológiai, zöldszemléletnek – tájékoztat Szidoly Roland, a gyermek- és ifjúsági programok koordinátora egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályán. – A természet és a környezet védelmét, a hulladékok minimalizálását és szelektív gyűjtését mindig szem előtt tartjuk. Ehhez nagy segítségünkre van az a két útmutató, amelyet kérésünkre idén tavasszal készített el az Ararát teremtésvédelmi munkacsoport koordinátora a gyermek- és ifjúsági táborok »zöldszemléletű« szervezési és megvalósítási segédleteként. A teljes munkaanyag elérhető az Arterm.hu honlapon.”
Mint a koordinátor fogalmazott: támogatják, hogy a teremtésvédelem egész évben legyen téma egyházi és gyülekezeti rendezvényeinken, ne csak kampányszerűen hívjuk fel a figyelmet a bolygó, a teremtett világ védelmének fontosságára. A teremtés hete jó lehetőség arra, hogy a különböző korosztályú gyülekezeti csoportok foglalkozzanak a témával, és a gyakorlati megvalósítás is szóba kerüljön. Az evangélikus egyház teremtésvédelmi programjához, amely a Műveld és őrizd! címet viseli, több egyházközség csatlakozott már.
Öt apró lépés, amely mégis sokat segít. Használjunk saját kulacsot a mindennapokban és táborozás közben is, illetve a táborvezetők készüljenek névre szóló üveg- vagy repoharakkal (többször használható műanyag poharakkal), bögrékkel, ezzel is elkerülve az eldobható műanyagokat és az állandó mosogatást. • Igyekezzünk megvalósítani a szelektív hulladékgyűjtést és a komposztálást. • Bánjunk takarékosan az energiával, a vízzel. • Hasznosítsunk újra, amit csak lehet (például a befőttesüvegek használhatók tárolásra, dekorációnak; régi ruhákból lehet bevásárlószatyor, régi függönyből mosózsák). • Bevásárláskor mindig vigyünk magunkkal kosarat, vászonszatyrot, elkerülve a zöldségek, gyümölcsök, pékáruk nejlonba csomagolását.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. július 25. – augusztus 1-i, 86. évfolyam 29–30. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
