Az Újszövetség német nyelvű fordításának 500. évfordulójáról, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharcról is megemlékezett Panti Filibus Musa, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) elnöke október 23-án a budahegyvidéki evangélikus templomban. Az ünnepi istentiszteleten a nigériai érsek mellett Fabiny Tamás elnök-püspök és Nagy Szabolcs beosztott lelkész, az LVSZ munkatársa szolgált.
A budahegyvidéki evangélikus templom oldalterme is megtelt az október 23-ai ünnepi istentiszteletre érkező hívekkel. Bevezető köszöntőjében Nagy Szabolcs, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze elmondta, hogy az ünnepi alkalmon együtt emlékeznek arra, hogy ötszáz évvel ezelőtt jelent meg Luther Márton Újszövetség-fordítása. Mint fogalmazott: „Ebben az egy publikációban ott van a reformáció örökségének lényege: a Szentírás, Isten igéje és Jézus Krisztus, a testté lett Ige. És ebben az élő Igében az evangélium van, az üdvösség kulcsa. Ennek az örömüzenetnek pedig mindenki számára elérhetőnek kell lennie.”
Annak szimbolikus érzékeltetésére, hogy hányféle formában és nyelven jelent meg a Szentírás az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, különböző nyelvű és kiadású Szentírásokat helyezett el a két püspök, a fiatal lelkész és a gyülekezet két tagja az oltáron. „Vizuálisan is emlékeztessük magunkat arra, mennyire fontos a bibliaolvasás, hogy mennyire nem magától értetődő nagy ajándék, hogy a saját nyelvünkön olvashatjuk Isten nekünk szánt, szívünk legmélyéhez szóló üzenetét” – emelte ki Nagy Szabolcs.
Ezt a személyességet hangsúlyozva, az istentisztelet minden résztvevője kapott egy-egy megerősítő mondatot, igeszakaszt a Szentírásból kinyomtatva. „Mai ünnepünk középpontjában ugyanis nem a könyv áll, nem a papírlap, a fejezetszám és még csak nem is a híres reformátor, akinek annyi mindent köszönhetünk. Mai ünneplésünk központja, hogy Isten szól. Keres és megszólít minket, hogy otthonra leljünk, és örök életünk legyen! Mi pedig keressük a lehetőségeket, hogy hol találjuk meg Isten nekünk szóló üzenetét” – zárta köszöntőjét a beosztott lelkész.
Ezt követően Panti Filibus Musa Jn 20,26–29 alapján prédikált: „…[Jézus] megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”
Bevezetésként a nigériai érsek az LVSZ, valamint a Nigériai Evangélikus Egyház üdvözletét osztotta meg a jelenlévőkkel. Egyúttal örömét fejezte ki, hogy egyházunk is az LVSZ komoly múltú tagja, és hálás, hogy Magyarországon lehet ezen az ünnepi alkalmon. Az érsek beszédében kiemelte a nigériai és a Magyarországi Evangélikus Egyház jó kapcsolatát, melyért mindennap imádkozik, hogy ez a szoros kötelék hosszú ideig megmaradjon. Megemlékezett Luther Márton ötszáz évvel ezelőtti Újszövetség-fordításáról, valamint az 1956. október 23-ai forradalom és szabadságharcról is, hálaadásra buzdítva azokért az emberekért, akik áldozatot hoztak.
Az LVSZ elnöke prédikációját izgalmas felütéssel, a ma már Magyarországon is ismert, a közösségi médiában használt OMG! mozaikszó kifejtésével kezdte. Mint fogalmazott: az „oh, my God!”, azaz „jaj Istenem!” felkiáltás sokszor még azok száját is elhagyja, akik nem tartoznak semmilyen felekezethez sem. De vajon Tamás ilyesmit mondott a János evangéliumbeli történetben? – tette fel a kérdést, melyre a válasz egyértelmű: nem. Mert Tamás a kételkedést követően hitvallóvá lett. Azt mondta: „Én Uram és én Istenem!”
Az igehirdető a „hitetlenkedő Tamás” történetén keresztül beszélt arról, hogy a tanítvány először feltételeket támasztott hite megvallására. Amikor pedig lehetősége nyílt arra, hogy lássa és megérintse Jézust, mégsem tette meg, mert Jézus jelenlétében elmúlt a kételkedése, és hitre jutott. „Én Uram, én Istenem” – mondta. „Milyen alázatos hitvallás ez, a személyes Krisztus-hit legmélyebb titka! Ebben benne van, hogy megfeszítettek, meghaltál, feltámadtál, és Isten vagy” – fejtette ki Panti Filibus Musa.
Majd hangsúlyozta, hogy minden embernek vannak kételyei, még neki is. „A kétellyel azonban az a baj, hogy olyankor a bizonytalanság szörnyűségével élünk együtt. Az egyre erősödő kétely pedig bűnbe vezet, mert azt mondjuk azáltal Istennek, hogy nem bízunk benne. És gyakran Tamáshoz hasonlóan mi is feltételeket szabunk a hitünkhöz. Mi akarjuk meghatározni, hogy kicsoda az Isten. Ez azonban tragikus.” De mit tehetünk ilyenkor, amikor erőt vesz rajtunk a kétely? – hangzott a hívek felé a kérdés. Melyre a válasz: ilyenkor Isten igéjére van szükségünk, hogy kimozdítson minket ebből az állapotból. És éppen ezért fordította le Luther Márton németre a Bibliát, hogy minden ember számára elérhető legyen. Isten igéje nem csak az egyházi vezetők kiváltsága, nem csak őhozzájuk akar szólni. „Isten igéje, a szentségek a Szentlélek által, így együtt, folyamatosan a feltámadott Krisztusra mutatnak, aki mindig előttünk áll, akárcsak Tamás előtt.”
Az érsek utalt Luther Márton Kis kátéjában az Apostoli hitvallás magyarázatára is, melyben így valljuk meg hitünket, ahogyan a hitvalló Tamás is teszi: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, az Atyától öröktől fogva született, és valóságos ember is, Szűz Máriától született; nekem, Uram, aki engem, elveszett és elkárhozott embert megváltott minden bűntől, a haláltól és az ördögnek hatalmából megszabadított és magáévá tett; nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével.”
Zárásként így fogalmazott az érsek: „Soha ne engedjétek, hogy eluralkodjanak rajtatok a kételyeitek, félelmeitek. Mert ha kételyeitek és bűntudatotok van is, akkor is ott áll Jézus előttetek, hogy higgyetek, és életetek legyen. Jézus, amikor elhív minket, akkor nem arra hív el, hogy csak magunknak éljünk, hanem arra, hogy szeressük felebarátunkat, és törődjünk vele. Arra is hív minket, hogy kiálljunk az igazság mellett és a másik ember méltósága mellett. Ezért azt gondolom, hogy a hatvanhat évvel ezelőtti forradalmatok arra emlékeztet minket, hogy nem szabad elfogadni, ha bárkit is elnyomnak. Mert hiszünk Jézus Krisztusban, és ezért nem szabad elfogadjuk, ha más ember szenved. Nekünk Krisztusban megújulva kell élnünk. És ha a körülményeink miatt kételyek között élünk is épp, akkor se engedjük, hogy ez eltávolítson minket Jézustól, mert ő az élő Isten. Kegyelme legyen veletek, mert általa áldott életetek lehet.”
A prédikációt és az úrvacsora szentségének vételét követően Fabiny Tamás elnök-püspök mondott köszönetet a gyülekezetnek az ünnepi alkalom befogadásáért. Majd a jelenlévőknek röviden bemutatta Panti Filibus Musa érsek személyét, valamint a nigériai evangélikusok helyzetét és egyházaink kapcsolatát.
Az ünnepi alkalom a Himnusz eléneklésével zárult, majd ezt követően a templomkapuban mindenki kezet foghatott, szót válthatott az LVSZ elnökével, aki közvetlen stílusban, örömmel fogadta az érdeklődő kérdéseket, köszöntéseket.
Az istentiszteletet követően Nagy Szabolcs és Vidovszky István felügyelő vezetésével a gyülekezet egy csoportja vendégül látta az érseket, aki bemutatta a nigériai keresztények életét és az LVSZ tevékenységét. Az alkalmon részt vett két hazánkban tanuló nigériai diák is. A jelenlévők közösen imádkoztak Nigéria és az egész világ üldözött keresztényeiért.
