Általánosságban nincs olyan, hogy „az evangélikus tanítás”, ha társadalom- és egyéb etikai kérdésekről van szó. Miért van ez így, és jó-e ez így? De akkor mégis mit nevezhetünk evangélikus tanításnak, és mik a forrásai? Ezekre a kérdésekre is keresték a választ a Magyarországi Evangélikus Egyház YouTube-csatornájának legújabb videójában a beszélgetőtársak. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem két oktatóját, dr. Orosz Gábor Viktor docenst, lelkészt és dr. Szabó B. András adjunktust, lelkészt Kovács Viktor evangélikus lelkész kérdezte.
Az egyházakban az emberek a stabilitást keresik, és ennek egyik tartóoszlopa a tanítás. De mit nevezünk tanításnak tulajdonképpen? – hangzott a felvezető kérdés. „A Jézust követő közösség kezdettől fogva egy tanítványi, Mesterre figyelő közösség volt. A Jézusra figyelés ma is jellemzi a keresztény, így az evangélikus közösségeket. A mi követésünkben, tanulásunkban Jézus Krisztus és az ő evangéliuma tölti be a kulcsszerepet” – válaszolt Orosz Gábor Viktor.
„A tökéletes evangélikus tanítás egyenlő a tökéletes keresztyén tanítással, ám az evangélikusnak nem könnyű megtalálni azokat a karakterjegyeit, amelyekből egyértelműen fel lehet ismerni, meghatározni – mondta Szabó B. András. – De ilyen például a megigazulás, mely hitünk szerint hit által, ingyen, kegyelemből történik.”
Arra a kérdésre, hogy mik a tanítás forrásai, egyértelmű a válasz: a Szentírás, másodsorban a hitvallási irataink – mondta Orosz Gábor Viktor. Majd hozzátette: „Fontos, hogy az egyház mindig képes maradjon arra, hogy a mindenkori gyülekezetek, az érdeklődő emberek számára le tudja fordítani a Biblia nyelvét. Egy jó lelkész, egy jó tanító képes lefordítani a mai kor hallgatósága számára a Biblia üzenetét, szimbólumrendszerét.”
„Az egyik kulcsprobléma, hogy gyakran olyan teológiai fogalmakat használunk evidenciaként, amelyek már kiüresedtek, vagy nem értjük őket, vagy nem érik el az emberek ingerküszöbét” – fogalmazott Szabó B. András. Majd a lelkipásztori felelősségre reflektálva a korábbi gondolatot így szőtte tovább: „Egyfajta forrássá válnak ők is, és ez nagy felelősség, mert fontos, hogy a tartalom tiszta maradjon, és az üzenet is átmenjen, érthető legyen.”
A Szentírás-értelmezés, a keresztény, tiszta tanítás és az evangélikus fókusz kapcsán az adjunktus úgy fogalmazott: „Luther Márton gondolata: »ami Krisztusra mutat«, ez az a Szentírás-értelmezési alapelv, ami a reformáció óta az evangélikusság központi fogalma, amivel a Bibliára tekintünk. Ez az az iránytű, amivel érdemes elindulni.”
Orosz Gábor Viktor ehhez hozzátette: „Izgalmas kérdés, hogy azokat az örök érvényű igazságokat, melyeket a Bibliában olvasunk, hogyan magyarázzuk a jelenben. Nagyon sokszor sokunk elköveti azt a hibát, hogy ezt az örök érvényű igazságot nem a mai ember számára interpretáljuk, hanem ötven, száz évvel ezelőtti mintákat próbálunk becsempészni a 21. századi ember életébe. Sokszor az emberek értelmére próbálunk hatni, ami persze fontos, de elfelejtettük, hogy az ember életének a centruma a szíve, ezért nekünk ahhoz kell szólnunk.”
Az egyházba begyűrűző etikai vitákkal és szakadásokkal kapcsolatban Orosz Gábor Viktor azt mondta: „A protestantizmusban az a lényeg, hogy olyan közösségeink vannak, amik meghatározhatják és kialakíthatják a saját erkölcsi normáikat, hiszen a protestantizmus alapvetően mindig a dogmatikai kérdésekben törekedett egyetértésre. A hitvallási iratainkban is főleg dogmatikai kérdésekről van szó, és ez az, ami meghatározza az összetartozásunkat. Manapság azonban éppen az erkölcsi kérdésekben különböző evangélikus közösségek nem tudnak egymással közösséget vállalni, mert annyira eltérő az erkölcsi meggyőződésük. Fontos a kérdéseket és a válaszokat az adott közösségen belül tisztázni és megbeszélni, de ez egy dinamikus folyamat. Tehát ha valamit öt évvel ezelőtt meghatároztunk, az nem jelenti azt, hogy ne lehetne tíz évvel később felülírni, módosítani. Ez egy folyamat, az egyház pedig egy tanulói közösség. Egész életünkben Jézus tanítványai maradunk, és párbeszédben maradunk vele. Ha azonban nincsen kérdésünk, akkor ő nem tud válaszolni.”
A keretekről, a határokról, az evangélikusságot összetartó erőkről, az egységnek a forrásairól is szóló beszélgetés több kulcsmondatot is tartalmazott. Az egyik így hangzott: „Ne felejtsük el, hogy a keresztény közösségeket arról lehet megismerni, hogy a tagjaik között szeretet van. Ha a közösségeink szeretetet sugároznak, akkor vonzó egyházzá válhatunk, mert mindenki a szeretet után vágyakozik. Hogyha az elfogadást sugározzuk – márpedig ez a feladatunk, ahogyan elfogadott bennünket az Isten, úgy fogadjuk el az erre vágyakozókat –, akkor nagyon sokan jönnének hozzánk.”
Zárszóként Orosz Gábor Viktor úgy fogalmazott: „Krisztusban tartozunk össze, nem szimpátia- vagy érdekközösségként. Egyházunkban is fel lehet fedezni, hogy kialakultak klikkek, melyek sokszor felülírják ezt. Az érdekeket félre kellene tenni. De ezt csak nagyon komoly bűnbánat után lehet megvalósítani. Nemcsak a rendszerváltás előtt élt kollégákkal, hívekkel szemben kell érvényesíteni az átvilágítást, hanem jó lenne, ha minket is átvilágítana Krisztus világossága, és valami új kezdetet, lelki megújulást tapasztalhatnánk meg.”
A teljes beszélgetés megtekinthető a Magyarországi Evangélikus Egyház YouTube-csatornáján.
