A személyes találkozásokat megnehezítő járványos évek után végre újra élőben szervezhette meg népszerű eseményét az idén harmincnégy éves Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség. Bárkarácsony helyett január 7-én, vízkereszt ünnepe után a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának akadálymentes székházában a „Mevisz-kereszt” köré gyűltek mozgáskorlátozottak és segítőik. A közös – kerekesszékkel is vígan járt – tánc és pizzázás után, még a kézműveskedés előtt sikerült az eseményen igen elfoglalt elnökségi tagokkal a szervezet jelenéről, jövőjéről, elhívásukról és a Családbarát Magyarország Központ Önként Jöttem díjának dobogós helyezéséről beszélgetni.
Nagy ölelések, felkiáltások, nevetések, kisebb csoportok élénk párbeszédben egymással. Emberek két lábon és négy keréken. Erre a képre lépünk az épületbe.
Az együttlét nyitányaként a karácsony fényeiről és az élet világosságáról tart interaktív áhítatot Tamásy Tamásné, a zuglói evangélikus gyülekezet lelkésze Jn 8,10–12 alapján, hogy – az idézett indián történet mintájára – a jelenlevők lelke is megérkezhessen az alkalomra.
Gitárkísérettel, lelkesen énekelnek a résztvevők az egykor a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) által összeállított Zarándokének kötetből. „Tégy eggyé, Urunk!” – talán ez a dal illusztrálja leghívebben a Mevisz lelkiségét és szellemiségét: alapelv a segítők és segítettek partneri viszonya, egyenlősége, megélt és tettre kész testvérisége. Ez a kívülállóként is érzékelhető egység felszabadult légkört teremt, könnyedebbé teszi a kapcsolódást, magától értetődővé az odafordulást.
Önként jöttem
„Te, drága Lucám, hány hónapos vagy, szívem?” – gurul be a kérdéssel egy régi motoros táborozó, és fordul a Mevisz egyik elnökségi tagjához, Kézdy Luca Katalinhoz. Luca és férje, Szász Levente, a szervezet exelnöke – az Evangélikus Hittudományi Egyetem idén hatodéves teológushallgatója – húsvétra várják gyermeküket.
Nem ritka az életre szóló találkozás a Meviszben, többen már a gyerekeiket is hozzák a táborokba. „Aki így nő fel, annak teljesen természetes a kapcsolódás a mozgássérültekkel” – állítja Kézdy Luca, és azt is elárulja, hogy kezdetben egyenesen irigyelte a mozgáskorlátozottak között fesztelenül mozgó kisebbeket. Az első meviszes alkalomra érkezve, még tizennyolc évesen, egészen elveszettnek érezte magát – idézi fel. Aztán ez az idegenség- és furcsaságérzet egy csapásra feloldódott, amikor az egyik sérült meggyőződéssel a hangjában kijelentette, Luca ismerőse nagyon jól tette, hogy idehozta őt. „Nem is ismertek, de kifejezték, mennyire jó, hogy itt vagyok” – emlékezett vissza.
A Mevisz elnöksége nyolc tagból áll, ötüknek van szavazati joguk, bár mindenről közösen döntenek. A különböző feladatokra – például iskolai toborzás, tábor-előkészítés – két-három embert jelölnek ki. Egy fizetett alkalmazottjuk van félállásban, aki az irodai munkát végzi [irodájuk az evangélikus egyház budapesti Üllői úti székházában működik – a szerk.].
A szervezet jelenlegi elnöke, Szuh András – aki jelenleg Győrben, a Széchenyi István Egyetemen gépészet szakos mérnöktanár-hallgató – az első tábort tekinti mérföldkőnek és beavatásnak a maga számára: „Volt olyan feladat, amit akkor még rendre átpasszoltam másnak, hiszen mindig akadt olyan, aki szívesen megmutatta mit és hogyan kell csinálni. Fokozatosan szoktam hozzá mindenhez, aztán már önállóan is el tudtam végezni a nehezebb feladatokat is.”
Az Önként Jöttem díjra jelölésüket tavaly Rusznák Emese, az egyik – Mevisz-történetekkel is tarkított saját kötettel rendelkező – állandó táborozójuk javasolta a csapatnak. Nagy meglepetés volt számukra, hogy bejutottak az első négy díjra jelölt szervezet közé, és – bár az első díjat nem kapták meg – fontos megerősítésnek élték meg a sok rájuk érkező voksot.
A fokozatosságot minden elnökségi tag hangsúlyozza, és ez az elv az önkéntestoborzó iskolai előadásaikon is megjelenik. „Először csak a segítőkkel találkoznak a fiatalok, tőlük megkérdezhetnek mindent, ami nekik félelmet keltő, furcsa vagy kínos. Aztán egy közös programra már jön pár táborosunk is, és a diákok lassan hozzászoknak a helyzethez, kapcsolatokat alakítanak ki, megnézik, mennyire komfortos ez nekik” – foglalja össze Kézdy Luca.
A toborzást épp a koronavírus-járvány előtt kezdték meg; két iskolában jártak, a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban és a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. „Néhány éve vezették be a kötelező önkéntes munkát, a középiskolások ezt egy táborral ledolgozzák, de nekünk az a célunk, hogy maradjanak” – magyarázzák. Mire már túl voltak a felkészítő és a bemelegítő alkalmon, és mindenki lelkesen készült, begyűrűzött a járvány, és a táborokat el kellett halasztaniuk.
Legendás történetté vált, hogy az egyik táborozójuk abbéli felháborodásában, hogy a várva várt évi nyaralása elmarad, egyenesen Fabiny Tamás püspökhöz fordult. Meg volt győződve róla: a püspök a nyomásgyakorlás eszközlésével elérheti, hogy a táborvezetők összeszedjék magukat, és a járványügyi intézkedésekre fittyet hányva újra tengerre szállhat a Bárka…
Újult lendülettel, hagyományt követve
A folytonosság megszakadt ugyan a pandémia miatt, de most újult erővel folytatják a munkát a Meviszben. Átlendültek már pár nehézségen együtt. Szász Levente az első passiókörútjának kalandos útjáról mesél. Egy egész kisbusznyi meviszes lerobbant az országút közepén, és neki lélekjelenléttel intézkednie kellett: „Hajnali kettő volt, mire mindenki megérkezett, hulla fáradtan. De nagyon jó érzés volt, hogy vacsorával vártak bennünket, és az is, hogy voltaképp közösen mindent meg tudunk oldani.”
Az önkéntes fiatalok felelősségvállalást és elköteleződést tanulhatnak, emellett olyan, a mindennapokban is hasznos tudásra tehetnek szert a másik szolgálata mellett, mint a saját határok védelme és a nemet mondás képessége. Kézdy Luca szerint nagyon fontos a mai fiataloknak is, hogy valahová tartozzanak, és valami hasznosat tehessenek. Tapasztalat és elég ismeret híján sokan valójában nem is sejtik, hogy igényük lehet erre a típusú együttlétre. Ezért fontos, hogy a három évtized alatt az ősmeviszes Andorka Eszter (Esztus) lelkésznő örökségét követve felhalmozott tudás, szeretet, hagyomány és lelkesültség továbbadódjon.
A fluktuációt említik még a meviszesek mint jellemző benső folyamatot: általában két–négy éves időtartamot tud vállalni valaki egyetemistaként; a hat-hét-nyolc évnyi szolgálathoz már nagy kitartás kell. Az alkalmon több olyan táborvezetővel is sikerült szót váltani, aki tíz-tizenöt éve aktív tagja a szervezetnek. Az egyikük, Brunner Noémi katolikus gyógyszerész, őt Taizében találta meg a szolgálat, később hazatérve egyik fontos hajtómotorja lett a meviszes táboroknak. Neki magának nincs gyereke, de itt a Meviszben – mondja nevetve – sokan azok lettek.
Több olyan fiatal is jelent volt – a Deák téri gimnáziumból, a zuglói gyülekezetből –, akinek ez volt az első meviszes alkalma, mégis otthonosan mozgott ebben a közegben. „Idejönni először is olyan, mintha már mindenkit régóta ismernél” – fogalmaz Brunner Noémi. És ezt aláírjuk.
Ámen – nyomatékkal
A tábori képek vetítése után úrvacsorás istentisztelettel zárult a Mevisz-kereszt. István mellett ültem, aki néha furcsa hangokat hallat, meglepő módon a Miatyánk szövegét viszont tökéletesen mondja, és az ifjúsági énekeket is kívülről fújja. Szereti megnyomni az áldások és imádságok végén az áment. „Úgy legyen” – érződik, nincs kétsége afelől, hogy úgy is lesz.
Az áhítatot tartó Pángyánszky Ágnes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője és a liturgiában segítő Szász Levente egyenként mindenkihez, minden sérülthöz – mert mindenki az valamiképp –, ünnepélyesen ülőhöz és fölállóhoz is odalép az ostyával és a borral: „Érted is megtöretett. Érted is kiontatott.” István is csöndben van, áhítattal veszi az ostyát. Valaki elragadtatottan fölkiált – itt ennek is helye van. Akik itt együtt vannak, élik az egységet: egy hajóban eveznek, egy irányba mennek. A Bárkába befér bárki.
Információk a szervezethez való kapcsolódásról:
Elsősorban az olyan fiatalok, középiskolások (közösségi szolgálatot teljesítők) és egyetemisták jelentkezését várják, akik szívesen segítenének másoknak és lennének egy nagyon jó közösség tagjai. A nyári táboraik nyitottak minden táboroztatni vágyó előtt. Tavasszal ismerkedő alkalom szervezését tervezik. További információk a különböző közösségi felületeiken (Facebook, Instagram), illetve a Mevisz honlapján (mevisz.hu) találhatók. Ha valakinek felkeltették az érdeklődését, írjon nekik bátran Facebookon vagy – Kiss Ramóna irodavezetőnek – e-mailben (). Középiskolai intézményvezetők, osztályfőnökök és lelkészek jelentkezését is örömmel veszik. Szívesen elmennek iskolákba, gyülekezetekbe és előadást tartanak a szervezetről és munkájukról.
