Nyár eleji fényben ragyog a budai Gárdonyi tér. A közeli utca kis cukrászműhelyéből édes illat árad ki. A kirakati emeletes hűtőben színes, gyümölcsös, csokis sütemény, keksz és torta sorakozik. Láthatóan kézműves termék valamennyi. Don Gateau – olvassuk az üvegen; a névadó a grafikából ítélve egy édességkedvelő cica lehet. Bent fiatal, karcsú hölgy sürög-forog. Az apró bolt tulajdonosa és egyfős személyzete, Rozs-Nagy Szilvia az eredeti végzettségét tekintve evangélikus lelkész, ám Luther-kabátja helyett egy ideje fehér cukrászkötényt és sapkát visel. Evangélikus vállalkozásokat bemutató riportsorozatunkban ez alkalommal süteményillatban beszélgetünk teológiáról és Isten orcájáról, amely mindig velünk jön.
Szilvia a teológia elvégzése után a lágymányosi Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezetben kezdte szolgálatát, majd hosszú időn át a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban volt iskolalelkész. Később az országos iroda oktatási osztályán dolgozott, iskolalelkészekért volt felelős, az Evangélikus Nevelés szakfolyóirat szerkesztését végezte. 2017-től az Úristen civil pályákra vitte az útját: volt rendezvényszervezőként informatikabiztonsági szakemberek konferenciaprogramját állította össze.
Hogy miként lett éppen cukrász, annak gyökerei a múltban keresendők – tudjuk meg. „Otthon folyton sütök, mióta a gyerekek megszülettek, hetente többször is. Anyukám nagyon jól süt-főz, nagymamám is »sütős« volt. A faluban a lakodalmakra mindig készített dísztortát, megvolt ehhez a nagyon jó kézügyessége: vajból, cukorból alkotott virágkosarat, házikót gólyával a kéményen és tyúkokkal az udvaron. Esküvőre, keresztelőre pedig akár kis pólyás babát is.” Szilvia így tőlük tanulta meg a mesterség alapjait, olyan fortélyokat is, mint a csipkedíszítés a tortán. Hivatásának azonban nem ezt választotta: a filozófia és a teológia jobban érdekelte.
Hogy lett a hobbiból mégis cukrászüzlet? – érdeklődünk. „Hallottam a hírt, hogy átalakítják az OKJ-s rendszert [az Országos képzési jegyzékben szereplő szakmák rendszerét – a szerk.], és szerettem volna kihasználni, hogy tíz hónap alatt el lehet végezni a cukrászképzést.
Két év sajnos már nem fért volna bele. Persze megkérdeztem otthon a családot, mit szólnak hozzá. A gyerekeim – két fiam, akik néha itt is segítenek – nagyon lelkesek voltak: »Ó, cukrász leszel, szuper, csináld!« A férjem és a szüleim is támogattak. A heti két délutáni foglalkozás pont belefért az életembe.” Ám jött a covid, így a képzés sem a szokásos módon alakult: „A tanár bent volt a tankonyhán, bekapcsolta a kamerát, mi pedig otthon a saját konyhánkban csináltuk utána. Néha nem hallottuk egymást a turmixgépektől” – idézi fel.
Megédesített ökumené
Meseszerű bolt Szilvia birodalma, az idén március 15-én megnyitott Don Gateau. „A szüleimnek tetszett, hogy belevágtam a cukrászságba, és fölajánlották: segítenek megvásárolni ezt az épp megürült aprócska üzlethelyiséget. Ideális, hiszen a közelben lakom, bármikor haza tudok ugrani a gyerekekhez, vagy ők jönnek erre délután.”
Majdnem egy évbe telt, amíg munka mellett felújította a helyiséget a férjével: „Ha épp ráértünk, jöttünk, festettünk. Kalandos időszak kezdődött: nem volt elég a tisztasági festés, ahogy elsőre gondoltuk, villany- és vízszerelés előzte meg.” Végül meglett minden: öltöző, kétrekeszes mosogató, hűtők, kis kézmosók, raktár. Benne katonás rendben liszt, cukor, rizs, kakaópor, méz, dió, mák, csoki, gyümölcsök, tojás. A tulajdonos glutén- és laktózmentes termékekre is felkészült, s ha mindez kevés lenne: a lekvárokat is maga főzi.
Mint mondja, „minimálban fut”. A berendezés letisztult, praktikus. A kirakatablak felőli pulton laptopról halk zene szól, a falon egy-egy ikonikus cukrászati tárgy: rézmozsár, keverőtál. „Legfontosabb segítségem a robotgép. Van két sütőm és két főzőlapom: így párhuzamosan tudok sütni.” Jó időben terasz híján a kirakat elé kitett padocskára ülve az „ablakpárkány-asztalka” tökéletes egy finom süti elfogyasztására. Mellette fodrászat, kozmetika: „Megállapítottuk: ez a szépség és boldogság utcája” – mosolyog.
Egyszemélyes műhelyében Szilvia saját magának a főnöke. Megteheti, hogy kísérletező szenvedélyének hódoljon. Ezt is, azt is kipróbál, módosít, újít. A kis üzlet szinte naponta változó kínálattal jelentkezik. A közeli általános iskola diákjai a visszatérő vevői, iskola után benéznek: ma milyen süti van? Első a vevő: „Ha valamit stabilan szeretnek, azt egy ideig megtartom.”
A vásárlást a kerületi piacon és online megrendeléssel intézi. Megtervezi, miket szeretne: „Otthon is így működöm. Sok gyümölccsel dolgozom, most citrom, mandarin, áfonya, rebarbara van készleten. Próbálkoztam cukormentes édességekkel is, de nekem nem ízlenek. Inkább csökkentett mennyiségű cukorral édesítek. Úgy tűnik, ez bejön a vevőknek is.”
A szomszédos adventista gyülekezet tagjai is felfedezték. „Náluk a hívek nagy része vegán. Nagyon megörültek, hogy vannak vegán sütijeim. Szombatonként reggel kilenctől délután kettőig együtt vannak, a szünetben átjönnek, nézik, van-e pogácsa. Én pedig megkérdezem, hogy éppen miről tanulnak a bibliaórán, hol tartanak Jézus életében” – nevet. Kiderül: jó kis teológiai beszélgetéseket folytatnak. Vajon honnan tudták meg az adventista testvérek, hogy Szilvia teológus? „Hoztak szórólapot meg könyvecskét Jézus életéről. Hívtak: jöjjek, mert ez egy nagyon jó istentisztelet lesz. Mire mondtam, hogy köszönöm, de inkább itt beszélgessünk a hitről.”
Az ökumené köre hamar tovább bővült: „Van egy katolikus bácsi, akinek gyanús volt, hogy én nem cukrásznak születtem. Neki is elmondtam, teológus vagyok. Könyveket cserélünk, megbeszéljük, vagy felteszi a kérdéseit. Izgalmas, ahogy a vevőim beavatnak az életükbe. Ha unortodox módon is, de a lelkészi jelleg megmaradt számomra. Nem a szokványos bibliaóra keretében, hanem kávéval, sütivel. Napközben, míg épp sül valami, szabad perceim vannak, jól lehet beszélgetni hitbeli kérdésekről.”
Lehet, hogy egy sütinél több köti majd a vevőket az új cukrászdához? Talán nem túlzás azt mondani: missziós tereppé is válhat Isten akaratából egy kávé-, csoki-, vaníliaillatú cukrászműhely, ahol igéről, Jézusról, kegyelemről váltanak szót emberek. Persze a szintén nem távol eső egyetemi gyülekezetből is beugranak a régi kollégák. „Itt is van még egy egyetemi gyülis bögrém!” – mutatja Szilvia büszkén. Egy átlagos munkanapja – ha a piaci bevásárlást már elintézte – kilenckor kezdődik a műhelyben, és délután hatig tart nyitva a bolt. De cserébe – mondja – vasárnap, hétfőn otthon lehet a családdal: férjével, tizenhárom és tizenhat éves fiaival. Karcsú alakját úgy őrzi, hogy fut a Gellérthegyen, és nagy kutyasétáltatásokra is mennek. A teológiai, filozófiai érdeklődését pedig sok olvasással, beszélgetéssel tartja szinten. Nagy öröme, hogy – a már említettek mellett – megtalálják a más felekezethez tartozó hívő emberek is. Apró boltja mágnesként vonzza a beszélgetésre vágyókat: a kis térben rajta kívül még két fő fér el.
„Nem messze lakik egy vak házaspár, ők is gyakran járnak erre. Ha kint van a pad, azt érzik a botjukkal, és akkor tudják, már be lehet jönni. Velük is jó beszélgetni.” A közelben van egy mecset is. Ramadánkor jöttek a muszlimok. „Megható volt látni, hogy az anyuka semmit sem kért, de a gyerekek hazafelé az iskolából kaptak sütit. Aztán véget ért az ünnep, és végre mindenki együtt sütizhetett.”
Otthoni ízek és egyedi alkotások
Ottjártunkkor a hűtőben sok finomság sorakozott: „A habos mákos a nagymamám receptje. Pár napja sláger a mini Pavlova torta. Ma készült rebarbarás, ep-res keksz, de vannak piték, mandarintorta is leturmixolt biomandarinból, mandarinsziruppal átitatva. A gyerekek szeretik a muffint, nekik ma áfonyásat kínálok. Rizslisztes, vegán brownie-m is van, ami nagyon intenzív csokis ízt hoz; nagy kedvenc.” Szilvia koncepciója, hogy mindig tart valamilyen hagyományosat: Borzos Katát, ami habos-diós süti, zserbót, hatlapost, azaz klasszikus otthoni ízeket. De kell valami extra is: habos, gyümölcsös, kekszes, csokis.
A pultra kitesz egy kerámiatálnyi friss, még forró csokis pitét. Ennek az illatát érezhetik ma az üzlet előtt elhaladók. A napi kínálatot az utcabeli angolnyelv-iskola kedvéért angolul is kiírja, már amennyire a Borzas Kata lefordítható. Szereti a pepecselős, lassú munka fo lyamatokat is, mint a mézeskalács vagy a szivárvány torta elkészítését. Kalácsot, kenyeret, péksüteményt is tud sütni, így ha nem lenne kereslet tortára, át tudna állni pékségre is. Maga dönti el, miből mennyit készít.
„Volt néhány kolléganőm, akikkel együtt tanultam, és nagy cukrászcéghez kerültek. Egyikük mesélte: »Ma betöltöttem négyszáztizenkét tortát.« Ül egy gép mellett, és meghúzza a kart. Arra gondoltam, én biztosan nem szeretnék nagyüzemben dolgozni.” Napközben el szokta húzni a függönyt, látni, hogy itt van, és hogy mi készül éppen. „Itt lehet kukucskálni, beintegetni. Valaki mondta, hogy pont olyan, mintha a konyhámat kihoztam volna az utcára.”
Úton az Úrral
Hogyan segíti át a hite az induló vállalkozót a mai, nem könnyű koordináták között? „A hit az alap, az evangélikusság a természetes életállapotom. Volt itt a múltkor egy zsidó bácsi. Kifejtette: milyen érdekes, a zsidóság és a kereszténység között az a különbség, hogy a zsidók mintha folyamatosan beszélgetnének az Istennel, mi, keresztények pedig csak bizonyos időszakokban imádkozunk. Tiltakoztam: nem feltétlenül van így! Nekem folyamatos párbeszédem van Istennel, hiszem, hogy benne élünk, mozgunk és vagyunk. Munka közben is. Nekem egy Főnököm van. Imádsággal indul a napom, a vevőkért is mindig imádkozom. Talán erős lenne azt mondani, hogy ez egy kis kápolna – mélázik el –, de érzem, hogy van kisugárzása. Szeretném, hogy aki bejön, megtapasztaljon valamit ebből a légkörből: »Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr«” – így szól az egyik bibliafordítás szerint a 34. zsoltár 9. verse.
Itt a vevő azt kapja, amire számít. Ez bizalmi dolog, Szilviának nagyon fontos a tisztességes munka. „Ha külsőleg egy kicsit suta az a süti, akkor suta, de belül minden olyan, amilyennek lennie kell. Fontosabb, hogy a legjobb minőségű alapanyagok, biogyümölcsök legyenek benne.” Miközben beszélgetünk, elkészül egy csokoládés-kávés torta. Utolsó simításként megszórja a fényes csokimázat könnyű, pehely formájú tengeri sóval, mely így izgalmas ízkombinációt ad.
Látni, hogy boldog, helyén lévő ember a teológus cukrásznő. És hogy mit hoz a jövő? „Egy Jehova tanúja vevőm cégirányítási, gazdagodási tanácsokat ad időnként, hogyan legyen öt év múlva öt cukrászdám. Csak mosolygok a bővítési ötletein: én így érzem jól magam. Itt vagyok, sütöm a sütiket, beszélgetek az emberekkel, bejönnek az iskolások és az ökumenikus barátaim – így teljes egész ez nekem.”
Végül arról érdeklődünk, melyik bibliai ige kíséri az életét. „Mózes egyszer azt mondta Istennek: ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket. Nekem ez nagyon fontos. Arra figyelek, hogy a különféle helyzetekben a Jóisten merre irányít, hol mutat utat. Azt nem ígérem, hogy tizenöt év múlva is itt leszek. Bár most ez is lehetségesnek látszik.”
* * *
A riport eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. június 19–26–i 87. évfolyam 15–16. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
