Az orvostudomány fejlődésével, a genetikai térképek megalkotásával és a génbankok létrejöttével új lehetőségek és kihívások jelentek meg a biológiai életminőség javítására, ugyanakkor mindezek veszélyeket is rejtenek magukban. Számos esetben a jogi szabályozás és az etikai válaszok csak az alkalmazást követően kerültek bevezetésre. A morálisan megkérdőjelezhető gyakorlat átgondolására mind a mai napig nem történt meg egységes, világszintű eljárási rend bevezetése. Mindez rávilágít arra, hogy egy-egy újítást megelőzően nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a tudományterületek párbeszédére és a társadalmi diskurzusra. De hol tartunk most? Erre keresték a válaszokat az m5 televíziós csatorna Ez itt a kérdés című műsora május 12-i adásának meghívott vendégei.
Sándor Judit jogász, bioetikus, a Közép-európai Egyetem Állam- és Jogtudományi Tanszékének és a Nemek Kutatásának Tanszékének tanára elmondta, hogy a 20. század vége felé jelentek meg a kutatási célú biobankok. Itt a különböző genetikai minták egymással történő összevetése alkalmas arra, hogy nagyobb szabású genetikai vizsgálatokat tudjanak végrehajtani.
Szalai Csaba, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének tanára a beszélgetésben kitért arra, hogy ezek az eljárások nemcsak rendkívül költségesek, de időigényesek is, hiszen az eredményeket hosszú távú adatgyűjtésre alapozzák. Így az egyes ember életére vonatkoztatva lehetőség van betegségek kockázatait prognosztizálni, egyúttal olyan kezelést vagy életmódbeli változtatást javasolni, mely csökkenti a megbetegedések kockázatát. A nagymintás mérések arra is lehetőséget adnak, hogy ne csak egyes emberekre, hanem kimondott betegségtípusokat is tudjanak vizsgálni.
Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense Jürgen Moltmann teológusra utalva hangsúlyozta, hogy az értékeinknek a javát a reménység által az isteni jövőből elővételezzük. „Ekkor teológiai értelemben is lehet a jövőre gondolni, de gondolhatunk arra a jövőre is, amit filozófusként, jogászként, orvosként elképzelünk. Ezek részben olyan általános értékek – mint a békesség, egészség, a teljesség, az egészséges megöregedés. Ha ezeket a célokat elővételezzük, és kutatási szempontokká válnak, akkor Isten ajándéka lehet akár egy biobank vagy géntechnológiai tudás is, ami az emberek életminőségének a javítására jön létre” – állapította meg a teológus. Orosz Gábor Viktor arra is felhívta a figyelmet, hogy az életminőség nem csupán az élettartamtól függ, hanem attól is, hogy mennyire tudunk tartalmas életet élni.
„Az egészséghez való jognak van egy olyan közösségi- és egyéni dimenziója, amit érdemes lenne ismét átgondolni” – fogalmazott Sándor Judit. A COVID–19 világjárványra is utalva a Közép-európai Egyetem tanára megállapította, hogy „a biológia bevonult a mindennapi életünkbe. Kérdés, hogy mit kezdünk ezzel.” A jogász, bioetikus a körültekintő tájékoztatás felelősségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy egy-egy felfedezésről nemcsak annak különlegességét kellene hangsúlyozni, hanem azt a társadalomtudományi ismeretet is közölni szükséges, amiben mindez értelmezhető.
Orosz Gábor Viktor szerint „a közjó munkálásában is Isten munkatársai vagyunk, ha felelősséget vállalunk embertársaink iránt.” Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója elmondta, hogy azt a társadalmat nevezhetjük szépnek, ahol megjelenik és érvényesül a szeretet. Ilyen társadalmon kell mindannyiunknak a meglévő ismereteinkkel munkálkodni – állapította meg az evangélikus lelkész.
A beszélgetés itt tekinthető meg:
