„A szekularizáció ugyanis valójában keresztény sikertörténet: mindazok a normák és kulturális javak, amelyek a kereszténység gondolatvilágán és szervezetén át formálódtak, immár a vallásosság nélkül is megálló közkinccsé lettek” – többek között erről is írt a Telex.hu oldalon megjelent véleménycikkében Fábri György. Alábbiakban az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelőjének publicisztikáját szemlézzük.
Miközben a keresztények ádventje a Megváltó születésének várakozási ideje, elindult a találgatás a nemrég lezárult népszámlálás vallásosságra vonatkozó kérdéseinek eredményeiről is. Az egyházak saját népmozgalmi nyilvántartásai vagy a mindennapi működési realitások csökkenést vetítenek előre. Vallásszociológusok felhívják a figyelmet a 2011-es kérdés („Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?”) idei változásának („Mi a vallása”) és a politikai konformizmusnak pozitív irányba ható torzítására.
Azt sem tudni, hogy a politikai elköteleződések demonstrálása hogyan befolyásolja a válaszolási kedvet, és milyen irányban hat – gondoljunk csak az egyházi hovatartozás kifejezését meghekkelő szolidaritási akcióra az Evangéliumi Testvérközösség mellett az évtized közepén. Ráadásul mindezek a tényezők az utólagos magyarázatokban is megjelennek majd, tovább gyengítve az értelmezések konszenzusát.
Persze az ilyesféle okoskodások élét tompítja az ádventi-karácsonyi vallási figyelem és kulturális hangulat. Nemrég lett vége a népszámlálási kampánynak, ami jócskán megnövelte az egyházi jelenlétet a fizikai és digitális felületeken. Hitbenjáróként ilyenkor az ember hajlamos lehet a vallási ébredést közelinek érezni, evangélikusként pedig az evangélium, vagyis az örömhír derűjének az átható jelenlétét hordozni. Különösen úgy, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház kampánya kifejezetten hitvalló kampány volt, nem szolgáltatásokat népszerűsítő PR akció.
A szemérmessé vált főáramú egyházi megjelenések helyett Krisztus követésének testimoniáit, tanúságtételeit mutattuk fel, a mindennapi valós életünkben ottlévő hitsorsosaink megszólalásaival, mellőzve a szociális vagy lelki katasztrófaturizmust vagy kultúrkereszténységet, s a szekularizált dominanciájú közbeszéd elvárásait. Ott a számosság tetszési indexek stb. formájában az úr, aminek magunkra vétele az igazi egyházi válságtünet.
A cikk folytatása a Telex.hu honlapon olvasható.
A szerző Fábri György az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar habilitált egyetemi docense, a Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoport vezetője, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének felügyelője.
