Anssi Lassila, az OOPEAA (Office for Peripherial Architecture) építésziroda vezetője volt a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) júniusi kongresszusának egyik előadója. Ennek apropóján az Octogon.hu építészeti oldal bemutatja a munkásságának jelentős szegmensét képező templomépítészetét.
2000 óta 13 evangélikus templom épült Finnországban, ebből ötöt Anssi Lassila tervezett. Szakrális épületei a középkori finn kőtemplomok robusztus hagyományait éppúgy idézik, mint a huszadik század finn modernizmusának organikus funkcionalizmusát.
A finn tradíció, a természet erőinek integrálása a mindennapok gyakorlatába, és természetben jelen lévő dinamika szakrális megélése és racionális eszközökkel való megjelenítése az OOPEAA minden templomában visszaköszön, pedig nagyon különböző, karakteres forma és anyaghasználat jellemzi őket. Fa, réz, pala, tégla, a természet erői által lehasított monumentális síkokkal határolt épített „sziklák”, klasszikus gótizáló rácsszerkezet, meghitt fakunyhó, egy lendülettel rajzolt modern geometria – a változatos külső mindig a környezeti kontextusra reagál, és a használatnak legjobban megfelelő, fénnyel átjárt tereket foglal magába. Az evangélikus templom gyülekezeti tér, sokszor egyéb közösségi funkciójú épületrészek kapcsolódnak hozzá, vagy éppen közös építés eredménye, mint az elsőként felépült Kärsämäki fatemplom.
A Kärsämäki templom építését Anssi Lassila egy 1999-ben, még egyetemista korában megnyert pályázatnak köszönheti. A falu lakói a Pyhäjoki folyó partján 1765-ben épült, de 1841-ben lebontott templomuk helyett szerettek volna új templomot emelni. A 2004-ben elkészült, fazsindellyel fedett, boronafalas, négyzet alaprajzú építmény teljes egészében közösségi munkával épült, amelyben a helyi lakosokon kívül diákok, szakiskolák tanulói, külföldi fiatalok vettek részt. Kizárólag hagyományos technológiákkal dolgoztak, még a fát is kézzel vágták a környékbeli erdőkben, hagyományos ácskötéseket alkalmaztak, szöget csak ott, ahol az elkerülhetetlen volt, ehhez viszont 70 000 darabot kovácsoltak kézzel. Az alaprajz bravúrja – ami a pályázati győzelmet is hozta – hogy a kis méretű gerendaház körül egy zárt körfolyosó húzódik, ezt burkolja a házikó kátránnyal átitatott fazsindelyes köpenye, így a zord időjárás ellenére az épület mindig használható. A fény felülről jut a négyzetes térbe.
A teljes cikk itt olvasható el.
