Sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik körül őket. Varga Diánát, a gyönki Hegyhát Evangélikus Szeretetszolgálat lelkészét a szeretetszolgálat árnyas parkjában kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytitkairól.
Természet. „A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetébe a mentálhigiénés szakirányú képzésre járva ismerkedtem meg a szemlélődő imaformával. Mindig is közel állt hozzám, hogy elgondolkodjak, szemlélődjek, de akkor jöttem rá, hogy a biztonságos helyemet, ahova elvonulhatok – még ha sokszor csak képzeletben is –, valójában az erdőben vagy egy patak partján találom meg” – árulja el Varga Diána. Az evangélikus lelkésznő arról is szól, hogy az igehirdetésre készülve, sétáit megelőzően még otthonában elolvassa az igehelyeket, kommentárokat, így a természetben már csak az imádkozásra és a gondolkodásra, a természetközeli szemlélődésre fordítja az időt.
Íróasztal. „Vasárnap csak gyülekezeti helyettesítés esetén szoktam prédikálni, a hét többi napján azonban mindennap tartok istentiszteletet. Így tekintve számomra mindennap vasárnap van” – mondja mosolyogva Varga Diána. A lelkésznőnek az idősek otthonában speciális a helyzete, ugyanis bár a vasárnapi textusról beszél az istentiszteleteken, de mindezt a hét többi napján teszi. „A szeretetháznak hét különálló épülete van, mindennap másik épület lakóinak tartok istentiszteletet. Már egy héttel korábban elkezdek a következő heti istentiszteletekre hangolódni. Ez azért nem egyszerű, mert közben az adott hét igéiről beszélek nap mint nap. A készülést nagyon fontosnak tartom, hiszen azáltal, hogy időt fordítok erre, hagyom, hogy az ige üzenete átjárja a lelkemet, és hogy benyomások érjenek” – magyarázza a lelkésznő, és hozzáteszi: nem írja le teljesen az igehirdetéseit, hanem vázlatokat készít, gondolati csomópontokra építi fel beszédét. „Kommentárokból, a Lelkipásztor szakfolyóiratból – nagy öröm, hogy van már elektronikus változata is – és interneten elérhető teológiai írásokból készülök a prédikációkra. Ez adja az alapot. Ezt követően a mindennapi életből gyűjtöm a benyomásokat.”
Mozgás. „Nagyon szeretek mozgásban lenni – folytatja Varga Diána. – Gyökössy Endre református lelkipásztor, pasztorálpszichológus a lelkigondozói kihívások számbavételekor megállapította, hogy a lelkigondozás értékőrző és értékorientált szemléletű. Ehhez az állandót szem előtt tartva kell vállalni a változást is. Ez lélekbeni mozgást is jelent. A lelkigondozó nemcsak a korral halad előre, hanem azzal is, hogy figyel maga körül, és mindent körbejár. Valaki azt mondta, hogy ha a problémájában egy másik ember mellett akarunk lenni, vagy csak kísérni szeretnénk őt, akkor körbe kell járnunk az ő szigetét. Lelkészi, lelkigondozói attitűdöm része arra törekedni, hogy magam is körbejárjam a másik szigetét. Kislány korom óta nagyon szeretek sétálni. Itt is, amikor sétálok, akkor egyben ezt a »körbejárást« is megélem. Azaz nemcsak szemlélődöm, és patak híján hallgatom az itteni szökőkutat, hanem aktívan figyelek az itt lakókra. Így megvan az ideje a szemlélődésnek is, és az aktív másokra figyelésnek is. Ha a lakók és a kollégák szeretnék, akkor séta közben lehetőségük nyílik a velem való beszélgetésre. Akár sétálás közben, de akkor is, amikor az adott épületben vagyok.”
* * *
cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. szeptember 19–26-i, 86. évfolyam 37–38. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
