Idén indult sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Sághy Balázst, a Domonyi Evangélikus Egyházközség lelkészét otthonában, íróasztalánál kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytitkairól.
Jegyzetek. „Időt kell adnom ahhoz, hogy a Szentírás üzenete úgy nyíljon meg előttem, hogy az ne csak nekem, hanem lehetőleg az egész gyülekezetnek építően szóljon” – vallja. A hét elején kezdi el a készülést. „Lépcsőzetesen építem fel az igehirdetést. Először hagyom, hogy hasson az ige, hogy spontán asszociációk szülessenek meg bennem, majd egyre inkább letisztázom a jegyzeteket, míg végül teljes egészében leírom a beszédet.” Sághy Balázs törekszik arra, hogy változatosak legyenek az igehirdetések, ezért van, hogy narratív, meditatív vagy pontokba szedett prédikációt alkalmaz, máskor dramatizáltak vagy komolyabb teológiai okfejtésre épülőek a beszédei. Azt is megtudjuk, hogy az igehirdetést minden héten sokszorosítják, és a gyülekezet aktív tagjai látogatás keretében elviszik a templomban jelen nem lévő evangélikus testvéreknek.
Vicc. „Hanna lányom hatévesen alkotta meg ezt a rajzot. Behajtva komoly arcokat, kinyitva hahotázó embereket látunk. Lelkészi karakteremben is fontos szerepet kap a humor. Igehirdetésekben ritkán, de szoktam a viccel, a helyzetkomikummal, az iróniával is élni. Hiszek a humor gyógyító erejében. Ha megfelelően használjuk a tréfát, az még nagyon nehéz helyzetekben is óriási segítséget tud adni. Nagyon örülök, amikor mosolyt látok, esetleg nevetést hallok a templomban. Ez is a közös gyógyulásunk, épülésünk fontos aktusa lehet.” A lelkész elmondja: az öröm ilyen formájú kifejezését édesapjától, Sághy Andrástól örökölte, akinek igehirdetései, de lelkészi habitusa is nagy hatást gyakoroltak rá.
Zene. Gitáron is kíséri az ifjúsági énekeket, de a zene a prédikációra készülését is meghatározza. „Igehirdetésre készülve folyamatosan zenét hallgatok. Ez segít az elmélyülésben.” Többek között Chopin zongoraművei szólnak, de a meditatívabb filmzenéket, így Max Richternek a Vivaldi-feldolgozását (A négy évszak) és Yann Tiersen filmzenéit is rendszeresen hallgatja. „Ezek nyugodt, meditatív zenék, nem vonják el a figyelmemet. Segéderőt és pluszhangulatot adnak a készüléshez.”
Természet. Sághy Balázs nemcsak az íróasztalnál ülve, hanem jó idő esetén a templomkertben is gyakran készül az igehirdetésre. „Onnan a Galga völgyét látom, nagy lombos fákkal. Olyan, mintha egy oltárkép előtt ülnék. Ha visszakerülünk az organikus közegünkbe, az olyan mentális hatást vált ki belőlünk, amitől teljesen máshogy kezdünk el működni. Meggyőződésem, hogy Jézus se véletlenül természetből vett képekkel magyarázott el sokszor nagyon mély és összetett üzeneteket. Gondoljunk a magvető példázatára vagy a mezők liliomainak hasonlatára! Erre törekszem én is. Egyrészt próbálok mai példázatokkal élni, hogy meglegyenek a kapcsolódási pontok. Másrészt láttató képeket használok, hogy a gyülekezet el tudja azokat vinni magával, még akkor is, ha maga a tartalom nagyon komplex.”
Családi és gyülekezeti „magánmúzeum”. „Fontosnak tartom, hogy készülés közben a családomat, valamint az egész gyülekezetet a lelki szemem előtt lássam. Ezért vannak gyermekrajzok, családi és gyülekezeti fényképek, emléktárgyak körülöttem – árulja el a domonyi lelkipásztor. – A prédikációra készülés magányos műfaj, valójában mégis a gyülekezettel együtt írjuk az igehirdetést, mert ők is benne vannak: a templomban és a felkészülésnél is.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. október 17–24-i, 86. évfolyam 41–42. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
