Lutheránus létezés

Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!

„Fogyasztható-e a reformáció 2021-ben? Fogyasztható-e még, fogyasztható-e egyáltalán, fogyaszthatónak kell-e lennie? Úgy is kérdezhetném: az a gyöngyszem, az a kincs, amelyet Luther és társai felhoztak a mélyről, mennyire jön át 1517-ből 2021-be? És ha átjön, mi jön át belőle?” – teszi fel húsba vágó kérdéseit Gáncs Tamás az Élő víz rovatban. A kelenföldi lelkész egyházunk legökumenikusabb ünnepéről szól, és szívünkre helyezi a reformáció máig érvényes feladatát, lényegét.

„Beleszülettem a lutheranizmusba. Az őseim apai és anyai ágon is evangélikusok voltak, így evangélikusnak lenni számomra lételem” – vallja Várkonyi János festőművész. A többek között Székely Bertalan-díjjal és Békéscsabért kitüntetéssel elismert alkotó fontosnak érezte, hogy művei ne csak közintézményeket díszítsenek, illetve magánemberek otthonaiban függjenek, hanem szeretett egyházának tulajdonában is legyenek. Képein szülővárosá­nak múltját is igyekszik megörökíteni. Riportunkban vele beszélgettünk a békéscsabai és a családi örökségről, a festészet és a tanítás öröméről.

Népszerű teológia rovatunkban ezúttal A reformáció hajnala címmel D. Szebik Imre nyugalmazott püspök cikkét közöljük, amelyben a reformáció három vonatkozásáról: a személyes megújulás fontosságáról, a család értékének felismeréséről, a világi tudományok kutatásának szabadságáról is szó esik. A reformáció elindította lelki-szellemi változást Isten megújító ajándékának tekinthetjük.

Különös napokat élünk ilyenkor, hiszen a reformáció felemelő ünnepe után hagyományosan halottainkra is emlékezünk. Ezért ajánlom olvasóink figyelmébe Hulej Enikő személyes hangvételű írását, amelyben a „halál árnyékának völgyében” járókról, az előrementekről, az itt maradtakról és az Úristenbe vetett bizalom fontosságáról ír.