Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti Üllői úti országos székházában szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Domokos Ildikóval, az ökumenikus és külügyi osztály külügyi referensével egyházunk nemzetközi kapcsolatairól és evangélikus identitásról is beszélgettünk.
– Hogyan került az országos irodába?
– Ezt megelőzően hat és fél évig a Szentendrei Református Gimnáziumban tanítottam németet. Nagyon szép időszak volt. Öt évig osztályfőnök is voltam. Szárnyaszegetté váltam, amikor diákjaim leérettségiztek, és elmentek a gimnáziumból. Ekkor a lelkészem, dr. Cserhátiné Szabó Izabella elküldte a külügyi osztály állásajánlatát, mondván, „ott biztos nagyon jól éreznéd magad”. Cselovszkyné dr. Tarr Klára osztályvezető Balicza Klára kollégám, Antal Bálint projektvezető és az önkéntes segítők mellé keresett valakit, aki részt vesz majd a budapesti, A Föld sója elnevezésű közép-európai keresztény találkozó szervezésében. Én lettem az. 2016. január 11. óta dolgozom az országos irodán.
– Miként tekint a tanári hivatásra?
– Szüleim pedagógusok, és abban biztos voltam, hogy sok minden szeretnék lenni, de tanár nem. Aztán az Eötvös Loránd Tudományegyetem germanisztika szakán egyszakosként jelentős mennyiségű szabadidőm volt, és nem a tanári pálya miatt, hanem barátaim hívására elvégeztem a tanárképzőt is. Végül kisebb kitérők után én is a katedra másik oldalára kerültem. A diákokkal való együttműködést nagyon szerettem. A mai napig hiszek a fiatalokban. Hiszem, hogy képesek a világot megjobbítani. Szeretek tőlük tanulni, velük együtt gondolkodni. Szerettem a tanítás-tanulás közegét.
– Mi a feladata külügyi referensként?
– Nagyon színes és széles körű a munkánk, egyebek mellett a nemzetközi együttműködés és kapcsolattartás a külföldi – főleg finn, bajor, németországi, amerikai – testvérekkel. Ez a cserekapcsolatokon túl a partnerkapcsolati találkozókra, konferenciák szervezésére is kiterjed. Az utaztatásokat és a külföldi vendégek fogadását is mi szervezzük. Jól működik az ösztöndíjrendszerünk is, aminek keretében elsősorban az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatóinak, de lelkészeknek és egyházi munkatársaknak is biztosítjuk a külföldi tanulmányok lehetőségét. Külföldi testvéregyházak sokszor segítenek abban, hogy gyülekezeteink templomait, parókiáit fel lehessen újítani, ezek projektmenedzselésében is részt veszünk. Kollégám, Tölgyesi Ágnes a határon túli magyar testvéreinkkel tartja a kapcsolatot, de az evangélikus sajtóval is együttműködünk.
– Miként jellemezné egyházunk külföldi kapcsolatait?
– Nagyon jó partneri kapcsolataink vannak. Kis országként és azon belül kisebb létszámú felekezetként megvan a törekvésünk, hogy mi nyissunk a világ felé, és megmutassuk, kik vagyunk, hogy lássák a vendégszeretetünket. Jó látni, hogy gyülekezeteink keresik, mit tudnak adni testvérgyülekezeteiknek tudásban, hagyományban.
– A Fóti Evangélikus Egyházközség tagja. Mit jelent az ön számára evangélikusnak lenni?
– Közel négy évig jártam a gyülekezetbe, majd kórusba is, mielőtt felnőttként a keresztség szentségében részesültem 2004. szeptember 25-én. Nagyon befogadó és türelmes közösséget ismertem meg Fóton. Rengeteg kérdés volt az életemben, ezekben nagyon sokat segített a közösség, a hit ereje, valamint lelkésznőm, Izabella és id. Bohus Imre. Valódi örömforrás az a fajta szabadság és emberszeretet, amit evangélikus közösségeinkben megtapasztalok. A beszélgetések segítenek, hogy hitemben is meg tudjak újulni. A nyitottság, a lutheri felelős és kritikus gondolkodás sokat jelent a számomra. Úgy érzem, ott vagyok, ahol most lennem kell.
***
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. október 3–10-i, 86. évfolyam 39–40. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
