Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti Üllői úti országos székházában szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. „Olyan, mintha nagyon régóta ismernénk egymást a munkatársaimmal” – mondja a számára inspiráló munkahelyéről Serbán Tihamér számítógépes rendszergazda.
– Honnan ered a számítógépek iránti érdeklődése?
– Már gyermekkoromban is a számítógépek szétszedése és összerakása volt a hobbim. Továbbtanuláskor a rendszergazda szak a középiskola adottságából következett. Szakmai érettségivel végeztem, így lettem rendszergazda.
– Hogyan került az országos irodába?
– A középiskolámba többször jöttek a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium kollégistái és munkatársai, hogy korrepetálást és különböző programokat tartsanak. Jó tanuló voltam, így először ódzkodva mentem a foglalkozásokra, de idővel nagyon megszerettem ezeket a találkozásokat. Hívtak minket a Luther Márton Evangélikus Kollégiumba, hogy ott is vegyünk részt a programokon, lehetett festeni, zenélni… Magával ragadott, amivel ott találkoztam. Budapestre kerülve vállaltam, hogy minden hónapban elutazzak Nyíregyházára, hogy a szakkollégiumhoz tartozhassak. Az intézmény lelkészének, Laborczi Gézának a Facebook-oldalán láttam meg az országos iroda álláshirdetését, és rögtön jelentkeztem. Ez az első komoly munkahelyem, előtte főleg diákmunkákat vállaltam.
– 2019 januárjától dolgozik egyházunknál. Ezzel párhuzamosan az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész- és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán folytat biztonságtechnikai mérnöki tanulmányokat. Bizonyára testhezállók a feladatai az iroda munkatársaként.
– Amikor elkezdtem dolgozni, akkor az lett az érzésem, hogy megérkeztem, az életem jó irányba halad. Eleinte csak három napot dolgoztam, aztán idővel kértem, hogy ha lehet, akkor hadd jöjjek ide főállásban. Itt nem monoton a munka, a munkatársak figyelmesek, és mindenki nyitott az új ötletekre. Életemnek a részét képezi a biztonságra törekvés. Munkám során is arra törekszem, hogy ha egy problémával találkozom, és kockázatot látok benne, akkor azt a megoldás közben minél inkább mérsékeljem. A számítógépek szerelése, az informatikai problémák megoldása, a géppark és a programok karbantartása is a feladatom.
– Mennyire meghatározó az ön számára az egyházunkhoz való kötődés?
– Időről időre rácsodálkozom, hogy számomra az evangélikus egyház olyan, mintha ők bárhol ott lennének, ahová megyek, és testvérien segítenének. Nagyszüleim vallásos reformátusok voltak. Az ő életükben a családban mindenki meg lett keresztelve. Én már később születtem, s bár szüleim tervezték, hogy megkereszteltetnek, ez mégis elmaradt. Most készülök a felnőttkeresztségre. Laborczi Géza lelkészhez járok online tanulni, ő fog megkeresztelni, és nála konfirmálhatok.
– Tavaly videóinterjút készített önnel a Szemlélek blog. Ebben többek között a mások általi inspiráció és a közösség fontosságáról beszélt.
– Ezeket az értékeket a roma szakkollégiumtól és az országos iroda közösségétől kaptam. Másutt azt láttam, hogy senki se szereti a munkahelyét, ezért nem gondoltam volna, hogy ennyire inspirálni fog egy munkahely. Itt, ha valamiben elakadok, a munkatársaim segítenek, közösen keressük a megoldásokat. Szeretem a munkámat, de még jobban szeretem azokat, akik itt dolgoznak. Olyan, mintha nagyon régóta ismernénk egymást a munkatársaimmal, olyan kérdésekről is beszélgetünk, amikről az ember nem sokakkal szokott bizalmasan diskurálni. Úgy tekintek a munkahelyemre, mintha a második otthonom lenne.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. szeptember 5–12-i, 86. évfolyam 35–36. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
