Az emberi élet meghatározó mérföldköveinek egyike a hivatásválasztás. A mai fiatal generációkat nézve ez a döntés egyre több határozatlansággal jár.
A „mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés már nem feltétlenül szempont, hisz azt látja a kamasz és a fiatal felnőtt, hogy manapság nem kell hosszú távra elköteleződni szakmák és munkahelyek mellett, mert a váltás és az átképzés/továbbtanulás lehetőségei szinte korlátlanok. Mindeközben pedig – ebben a határtalan szabadságban – súlyos rombolás történik: a hűség (kitartás, ragaszkodás) sárba tiprása. Merthogy nemcsak a házasság és a hit megtartásához szükséges a hűség, hanem mindabban szerepe kellene, hogy legyen, amibe belefogok.
Vajon hány fiatal kezdte el az idei tanévet „csak úgy”, a hosszú távú elköteleződés nélkül, azzal a tudattal, hogy a belekóstolás után majd eldönti: marad, vagy máshol próbálkozik. Meddig lehet ezt csinálni? Hány újrakezdési/próbálgatási lehetőség fér bele egy életkezdésbe? Az idő kényszere miatt vajon hányan rekednek meg ezen az úton, olyan életpályákon (hivatásban, szakmában), ahol rosszul érzik magukat, és végigszenvedik a munkás évtizedeket... A munka – bár fáradságos – nem csupán az anyagi egzisztencia eszköze, lehet annál sokkal több: a szakmai kiteljesedés, a személyiségformálódás, a baráti kör kiépítésének színtere.
Az előző kérdéseknél még kínosabb: vajon hány fiatal kérdezi meg Istent a „hova tovább, hol a helyem?” helyzetében?
Jómagam sem kérdeztem meg tizenhét-tizennyolc évesen. Mentem a magam feje után (az informatika világába). Kegyelem, hogy ezt Isten nem hagyta szó nélkül, nem legyintett a külön utaimra, hanem határozottan beleszólt a dolgaimba. Kegyelem, hogy én értettem a szóból, és békességgel követhettem ezt az új hangot, magamévá téve az ősi ézsaiási választ: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) A tizenkilenc évvel ezelőtti elhívás „otthon”, a nyíregyházi Nagytemplomban ért engem egy vasárnap – az Útmutató másnapi igéjével megerősítve. Tudtam, hogy ez egy életre szól. Nem határozott idejű megbízatás, nem is a „próba, szerencse” vagy a „vagy bejön, vagy nem” esete. Isten az iránymutatásával hivatástudatot is adott. Olyat, ami nem helytől vagy emberektől függ, de még csak nem is tőlem.
A mögöttem lévő majd két évtized igen változatos és eseménydús volt. Sok székben ültem, különféle szerepekben álltam helyt hosszabb-rövidebb időszakokra, de még arcra eséseim is voltak. És mindeközben hivatástudatom mit sem változott. Most itt ülök pár méternyire elhívásom helyszínétől – immáron nyíregyházi lelkészként –, és újra rácsodálkozom Isten rejtélyes útjaira és vezetésére. Széket és pulpitust váltottam, körülöttem majd minden átalakult, a feladat mégis maradt: hét évig Nógrádban, most – ki tudja, meddig – Szabolcsban. Váltás, mégis maradás. Hivatás és hűség. Istennel és nem nélküle.
Tán beképzeltnek, ha nem narcisztikusnak tűnhet azt mondanom: szép ez a dióhéjban taglalt történet – bizonyára részleteiben még inkább irigylésre méltó.
De hát – kérdem én – nem így érdemes élni? Van jobb és tökéletesebb iránymutató, mint maga a teremtő és gondoskodó Isten? Van-e valaki, aki jobban tudná, mit keresek ezen a világon, és hogyan kamatoztathatom leghatékonyabban adottságaimat, tehetségemet, talentumaimat és a számomra kiszabott időt?
Mindezen gondolatok nem továbbtanulási tanácsok – sem pedig azoknak a leminősítése, akik több mindenben kipróbálják magukat, mielőtt megállapodnának egy hivatás mellett –, hanem egy elvet juttatnak szóhoz: mindannyiunk számára létezik egy személyre szabott, isteni terv, amely a legtöbbet és a legjobbat hozhatja ki belőlünk, és amely által a leginkább hasznára lehetünk a világnak. És mindenekelőtt: amely által leginkább tudjuk Isten dicsőségét szolgálni. Mennyivel szebb világban élhetnénk, ha minél többen felfedeznék ezt az elvet! Annak igazságát, hogy sem az önmegvalósítás, sem pedig a sodródás nem ad olyan békességet és örömöt, mint amire teremtettünk. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jer 29,11)
* * *
cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. szeptember 19–26-i, 86. évfolyam 37–38. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
