Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Furda Szabina ötödéves hallgatóval személyes elköteleződéséről, a másokhoz forduló életről és az imádság lelkületéről is beszélgettünk.
– A konfirmáció és az elköteleződés évében különösen megindító fiatalkori istenkeresésének a története.
– Bár nem kaptam vallásos neveltetést, mégis már egészen kiskoromban elkezdett foglalkoztatni, hogy létezik Isten. Úgy éreztem, hogy van valaki, aki vigyáz rám. Az általános iskolában második vagy harmadik osztályos voltam, amikor az iskolai könyvtárból kivettem egy világvallásokról szóló könyvet. Nagyon érdekesnek találtam a vallásokat, egyre jobban foglalkoztatott a téma. Osztálytársaimtól hallottam, hogy hittanórákra járnak. Amikor rákérdeztem, mi az, elmondták, hogy ott Istenről tanulnak. Lelkesített a gondolat, hogy én is oda járjak. Először katolikus hittanra jártam. Ministráltam, egyházmegyei táborokban vettem részt. Otthon közben elmondták, hogy evangélikus templomban volt a keresztelőm. Ezután katolikus és evangélikus hittanra is jártam. Idővel úgy éreztem, hogy én az evangélikus teológiával tudok azonosulni, így a későbbiekben már csak oda, illetve templomba és ifjúsági körbe jártam.
– Miért választotta a teológiát?
– Édesapám már nyolcadikos koromban mondta, hogy látja, mennyire foglalkoztat a hit kérdése, és hogy szerinte ilyen irányba kellene majd továbbtanulnom. Ezt én hárítottam, hiszen ki vagyok én, hogy lelkész legyek? Az elhívásom csak később, tizenhat éves koromban történt meg. Előtte is tudtam, hogy embereknek szeretnék majd segíteni, csak azt nem, hogy miként. Akkor felismertem, mennyi többletet ad Isten szeretete az én saját életemben, és rájöttem, hogy ezt szeretném továbbadni. Rádöbbentem, hogy Isten igéjét és az abból következő szeretetet kell hirdetnem. Kimondtam, hogy Isten szolgája szeretnék lenni. Ekkor örömöt és áldást éreztem, azt, hogy megtaláltam az utamat. Azóta is tudom, hogy leendő hivatásom Isten ajándéka számomra.
– Mit kapott a teológiától?
– A gyermekhitem átalakulását. A teológia megismerése által elmélyült az istenismeretem. Úgy érzem, hogy Isten az itt szerzett tudás által még jobban ki tudja magát nyilatkoztatni számomra.
– Milyen teológiai kérdések foglalkoztatják?
– A gyakorlati teológia, azon belül is az imádságos lelkület vizsgálata foglalkoztat a leginkább. Diplomamunkámat Ti pedig így imádkozzatok – Jézus imádságos lelkülete és a Miatyánk címmel írom. Az imádság kortörténeti összefüggéseivel foglalkozom, az imádkozó ember attitűdjét vizsgálom, és a Miatyánk kérdéseit elemzem a dolgozatomban. A Miatyánk vizsgálatát azért tartom fontosnak, mert a Jézustól tanult imádságot sokszor csak elmondjuk, de a mélységével csak felületesen foglalkozunk. Pedig különösen is meg kellene becsülnünk, hogy az Úristen Krisztuson keresztül is imádkozni tanít bennünket.
– Tanulmányai mellett világi környezetben, a vendéglátásban dolgozik. Mit jelent ez az ön számára?
– Bár nem egyszerű a tanulást és a munkát összehangolni, de nagy „gyakorlati lehetőségnek” tartom, hogy világi körben is mozgok. Sokan megijednek, amikor megtudják, hogy lelkésznek tanulok. Azt hiszik, hogy meg akarom őket téríteni. Ilyenkor mindig elmondom, hogy a hit nem matematikai egyenlet, én csak közvetíteni tudok. Isten végzi a közvetlen munkát, ő az, aki cselekszik. Azt tudom, hogy ha hiteles vagyok, akkor válok jó közvetítővé. Ezt pedig nemcsak beszédben, hanem a mindennapi megnyilvánulásainkban is tükröznünk kell.
* * *
Az itnerjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. április 2–9–i 88. évfolyam 13–14. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
