Vajon boldog volt-e Jézus? E kérdést is fel lehet tenni azzal a doktori disszertációval kapcsolatban, amelyet tavaly decemberben védett meg szerzője az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Balogné dr. Vincze Katalin lelkész, tanár, az egyetem valláspedagógia tanszékének tudományos segédmunkatársa A megajándékozottak boldogsága az Újszövetség khar- tövű szavainak teológiai összefüggése és valláspedagógiai jelentősége tükrében címmel készítette el értekezését.
– Első hallásra is jó képzeteket kelt a doktori munkája: az örömmel, a boldogsággal foglalkozik a teológia talajáról indulva. Hogyan talált rá éppen erre a témára?
– Személyes ihletettségből, mondhatni, intuitív módon választottam, és persze mert „hagyományosan evangélikusan” gondolkodom. Először a titok témája foglalkoztatott, de ezt a témát a doktori képzés első évében megváltoztattam. Amikor elkezdtem a kutatást, még újdonságnak számított, hogy egyáltalán lehet a boldogsággal tudományosan foglalkozni. Témavezetőm, dr. Reuss András, az egyetem professor emeritusa nyitott volt, de óvott tőle: „Nehéz téma.” Az Erasmus-ösztöndíjjal Bécsben töltött fél év alatt áttekintettem a kinti teológiai könyvtár anyagát. A fellelt irodalom hatására körvonalazódott véglegesen a témám. A khara görögül örömöt jelent, ebből kiindulva a khar- tövű szavak vizsgálatára vállalkoztam. A rendszeres teológiai tanszéken fogtam hozzá a dolgozat elkészítéséhez, újszövetségi megalapozással, valláspedagógiai kitekintéssel, dr. Kodácsy-Simon Eszter egyetemi docens társtémavezetésével. Így egy komplexebb munka lett belőle. Visszatérve a miértre: a szavak nagyon tetszettek, és elkezdett izgatni a kharisz – kegyelem – és a khara összecsengő töve. Amikor kegyelemről hallunk, az sokszor bánatos, szomorú kontextusban kerül elénk: bűnös emberek vagyunk, akik nem méltók a kegyelemre. Holott Isten kegyelme örömre okot adó hír – ennek a feszültségnek eredtem a nyomába. Valóban összetartozik a két szó, sőt vannak olyan újszövetségi szövegmásolatok, amelyeken felcserélve használják a kettőt. Megkérdeztem ma élő görögöket is, ők hogy hallják. Megerősítettek, hogy kihallják belőlük a khar- tövet. Ha kegyelemről hallunk, az öröm és a hála is benne van, hiszen Isten adományának örvendezünk.
– Van definíciója az örömnek a teológiában?
– Nincs biblikus boldogságdefiníció, de kölcsön lehet venni hasznos szempontokat a filozófiából, pszichológiából. Egy német teológus, Jörg Lauster teológiailag indokolt gondolatmenete nagyon szimpatikus, mert az Istenbe vetett bizalom mellett megjelenik benne az ember felelőssége is. Így foglalnám össze: a boldogság az ember munkája saját életén szabadságban és ráhagyatkozással. Kutatásom kezdetén az volt a tervem, hogy krisztológiailag megalapozott boldogság-fogalmat keresek. Ha keresztényként boldogságról beszélünk, a specifikumunk Krisztus – biztosan őhozzá kapcsolódik e fogalom. De rá kellett jönnöm: ami Krisztusról szól, valójában az is Istenre mutat. Az Ószövetség sokkal szélesebb palettán foglalkozik a boldogság kérdésével. Az Újszövetségben sajátos hangsúlyokat találunk: spirituális, belső örömre fókuszál a szöveg, úgy, hogy közben nem veszítik érvényüket a régi, ószövetségi kijelentések sem.
– S mit ért „a megajándékozottak boldogsága” kifejezésen?
– A kegyelem szó ajándékot is jelent, az ajándékozás gesztusa is benne van a khar- szótőben. Mivel mindenhol, ahol e szavak előfordulnak, feltételek nélküli megajándékozottságról van szó, ezt találtam közös nevezőnek. Ez egy speciális ajándékozás. A kegyelmi ajándék – karizma – kifejezés „karrierje” Pálnál indul. A gyülekezeti életben ez abszolút meghatározó nála, teljességgel közösségi fogalom.
– Izgalmas a dolgozat egyik bírálójának, dr. László Virgilnek a kérdése: boldog volt-e Jézus az ön által vizsgáltak tükrében?
– A bibliai boldogság, amit igyekeztem feltérképezni, egy hitbéli összefüggésrendszer, ami megtart minden körülményben. Ebben még a fájdalomnak, az abszurditásnak is van helye, annak is, amire nincs válasz, mert ha valamire nincs is válaszom, attól még Istenre bízhatom, ahogy Jób is tette. Jézusnak kijutott a szenvedésből és az üldöztetésből, akkor tehát tekintsük tragikusnak az életét? De mi már tudjuk, mi történt a földi életének a végén! Nem úgy boldog Jézus sem, hogy mindig derűs. Rátalál a társadalom kirekesztettjeire, a szenvedőkre, benne lép közel hozzájuk Isten. Mindez nem okozhatott Jézus számára „happy” állapotot, főleg amikor „froclizták” a farizeusok is. Mindezzel együtt mégis boldognak ítélhetjük meg őt. Ám az Újszövetségnek nem az volt a célja, hogy leírja, boldog volt-e. De el tudom képzelni, hogy akinek borúsabb a világképe vagy éppen az egyházképe, annak fontos ezt hallani. A kánai menyegzőn, tudjuk, a földi öröm is szerepet kap. Jézusnak fontosak az emberi kapcsolatok, az érzések, az emberi társaság. Ismerünk sok örömteli zsoltárt, tudjuk, hogy Pál apostol még a börtönben is tudott hálát adni. Példa mindez arra, hogy Istenhez kapcsolódunk minden körülményben. Ez ad egy olyan belső tartást, amit nevezhetünk boldogságnak. Túl a megpróbáltatásokon ez boldogít, könnyebbé teszi a megküzdést is.
– Térjünk még vissza a hálára.
– A hála mindig az imádság része. Amint a kutatásom kimutatta, a khar- tövű szavak az Újszövetségben nagyon közel vannak egy-egy imádsághoz, vagy éppen benne vannak. Jézus a korabeli szokás szerint minden étkezéskor hálát ad. Ez a hála szinte viszi magával, keretbe rendezi a tevékenységét. Az öröm teljességéről János evangéliumában olvasunk, Pálnál a hálaadás is központi fogalom. A kegyelem pedig – ami Luthernél is nagy felfedezés volt, s végül megkönnyebbült tőle, nem pedig szomorúbb lett! – ha megmerevedik a szóhasználatunkban, akkor félő, hogy lassan „bunkósbottá” válik. Az apostol mindig saját életének tanulságaként írja le, hogy Isten kegyelme mit tett vele. Egyéni tapasztalatként jelenik meg a páli levelekben, míg a hála az egész közösségé.
– Mindaz, amit a disszertációjában feltárt, hogyan jelenhet meg a hitoktatásban?
– Sok ötletem volt erre, néhányat beleillesztettem a dolgozatba. Kezdve ott, hogyan lép be a tanár a hittanórára: ha ajándékként éli meg azt az egy órát, a lehetőséget, a gyerekeket, akkor sokkal könnyebb lesz szót értenie velük. Az inklúzió – befogadás, elfogadás – is bekerült a disszertációba: mindenki fontos, Isten teremtménye. Mindenki számít, és lehet tapasztalata Istennel, az élet kérdéseivel kapcsolatban. Komolyan kell vennünk a hitoktatásban, hogy meg vagyunk ajándékozva tapasztalatokkal és reflexiós lehetőséggel. Mindannyian gazdagíthatjuk egymást!
– Egyházunkban 2023 a konfirmáció és az elköteleződés éve. Önnek milyen megerősítő emléke van a saját konfirmációjáról, mely bibliai igék kedvesek különösen is a szívének?
– Az egyik a konfirmációs igém: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” [Ézs 40,31] Egy másik személyes bibliaolvasási élményem, amikor a konfirmáció után Gyenesdiáson voltunk táborban, és el kellett olvasnunk a négy evangéliumot. János evangéliumának 17. fejezete, Jézus főpapi imádsága elemi erővel hatott rám: Jézus tényleg ránk is gondolhatott, értem is imádkozott ott, a Gecsemáné-kertben? Ez nagyon szíven ütött akkor. Nagyon szeretem a zarándokzsoltárokat is, annyi közösségi tapasztalat és bölcsesség sűrűsödik bennük, amely számunkra is megerősítő, bátorító tud lenni.
– A több tudományterületet felölelő munkájának végére bő másfél évtized után tette ki a pontot. A „belépő a tudományos világba” ezzel a kezében van – mit tervez a jövőben?
– Nagy bizalmat és biztatást kaptam elejétől fogva a teológiától, órákat tartok, szervezési feladataim vannak, Erasmus-koordinátorként is dolgozom. Most a mentortanári képzés hallgatója is vagyok. Hálás vagyok, hogy egy – amúgy nagyon értékes, latintanárként katolikus iskolában önszántamból eltöltött – év kivételével mindig az evangélikus egyház intézményeiben és hitoktatásában dolgozhattam. Szakmai életutamban meghatározó a családi hátterem is, különösen a férjem, de a disszertáció készítése közben született, azóta kamasszá cseperedett gyermekeim támogatása is. Szívesen hasznosítom a megszerzett tudást, folytatom ezt a sokoldalú munkát.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 19–26–i 88. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
