Örök tartalom a fiatalság hangján, avagy reagálni a spirituális éhségre – így foglalhatnánk össze Gombkötő Beáta credóját. Az egyetemista korosztály megszólításának lehetőségeiről, a misszió fiatalos formáiról, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen zajló lelkészi munkáról és a lelkigondozói szolgálatról is kérdeztük a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet egyetemi lelkészét.
– Budapesten egyetemi lelkésznek lenni több szempontból is kihívás. Egyrészt számos gyülekezetünk van, ahol az egyetemisták otthonra találhatnak, másrészt az egyetemi közösség elérése és összefogása fontos és indokolt, de roppant nehéz szolgálati terület. Mire épül az egyetemi lelkészség?
– Két fontos területet tudok megnevezni. Az egyik a közösségépítés, vagyis olyan egyetemista korosztályú csoport életre hívása, amelynek rendszeres közös alkalmai vannak, tagjaik az istentiszteleteken kívül is találkoznak. A klasszikus és a speciális gyülekezet nemcsak abban különbözik, hogy utóbbi egy bizonyos korosztályt, társadalmi csoportot vagy érdeklődési körhöz kapcsolódó embereket szólít meg, hanem abban is, hogy a nulláról kell építkezni. Vagyis kezdetben nincsen kántor, gyülekezeti munkatárs, mindent a lelkésznek kell kiépítenie. Ehhez komoly marketingmunkára és misszióra van szükség. Ez tulajdonképpen a második terület, vagyis amikor kimegyünk, és megkeressük az egyetemistákat ott, ahol vannak. Jelen vagyunk fesztiválokon, kocsmákban, egyetemeken, kollégiumokban, táborokban.
– 2015 óta egyetemi lelkész, tavaly óta teljes állásban látja el ezt a szolgálatot. Miként lehet az egyetemistákat megszólítani?
– Az ismeretlenség nagy akadály. Vagyis nem elég plakátokat kifüggeszteni, Facebook-eseményt létrehozni, hanem jelen kell lenni. Ezért csatlakoztam a KözösPont ökumenikus ifjúsági fesztiválmisszióhoz, a „hatok” tagja [a KözösPont háttércsapata, segíti a fesztiválokra induló sátorvezetők és csapataik munkáját – a szerk.] is lettem. Ott évente nyolcvan körüli önkéntessel szolgálunk együtt a különböző fesztiválokon. Ahol egyetemisták vannak, oda igyekszem elmenni. Évente négy labirintusmeditációt tartok Szántó Enikővel a Matthias Corvinus Collegiumban. A Szélrózsán évek óta munkaágvezető vagyok. De vendégeskedtem a Semmelweis Egyetem emberi jogi filmklubjában is. A pálferis közösséggel is [Pál Ferenc, közismert nevén Pálferi római katolikus pap, mentálhigiénés szakember előadásaiból kinőtt közösség – a szerk.] együttműködöm, ők szintén rengeteg fiatalt vonzanak. A Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetséggel [MEKDSZ] téli táborában is voltam már előadó.
– A Szólj be a papnak! elnevezésű sorozat 2017 februárjában indult Debrecenből. A fővárosi rendezvényeknek ön is az egyik „arca”. Mit jelent önnek ez a kezdeményezés?
– Már a második budapesti alkalmon ott voltam, és azóta is résztvevője vagyok ennek a kiváló kezdeményezésnek. Ez alapvetően nem gyülekezetépítés, hanem misszió. A rendezvényeken lehetőség van arra, hogy a jelenlévők az egyetemi gyülekezetről is halljanak. Számos egyetemistával itt találkoztam először, és ezáltal kerültünk dialógusba. A Szólj be a papnak! programról cikkek jelentek meg, televíziós interjúra is hívtak, komoly szervezőstábja van, ami nagy előny, mert a logisztika lekerül a lelkész válláról. Ráadásul Pál Feri atyával közösen egy olyan párnak az ökumenikus esküvőjét tartottuk nemrég, amelynek a tagjai a Szólj be a papnak! alkalmon ismerkedtek meg; nemsokára pedig a gyermeküket keresztelem.
– 2021 szeptembere óta lát el lelkészi szolgálatokat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen [NKE]. Hogyan alakult ki az együttműködés?
– Christián László oktatási rektorhelyettes keresett meg az NKE részéről, hogy a világjárványt követően lelki gondozói segítséget szeretnének nyújtani a hallgatóiknak. Példaértékű az a segítőkészség, amit az NKE részéről az egyetemi lelkészség megkap. Termet biztosítanak nekünk, segítséget adnak a rendezvényeinkhez, cikkeket írnak, fotóznak az eseményeinken. Az NKE azt képviseli, amit a nyugat-európai egyetemek, vagyis fontosnak tartják az intézményükön belüli lelkészi jelenlétet szolgáltatásként biztosítani. Munkánkat két egyetemi docens, Tihanyi Miklós rendőr alezredes és Budaházi Árpád rendőr őrnagy segíti; az ő aktivitásuk és támogatásuk a nagyobb rendezvényeknél napi szintű, hihetetlenül gyors, és mindenre kiterjed. Ebben az intézményben ezért soha nem érzem magam elveszettnek vagy egyedül, mindig van kihez fordulni.
– Mi az ön feladata az NKE-n?
– Az egyházi évhez igazodó istentiszteleti szolgálatokon túl Pallagi Andrea rendőr főhadnaggyal, református lelkipásztorral közösen tartunk bibliaórákat, havi egyszer pedig filmklubot. Az egyetemen belüli szolgálatom az egész egyetemi polgárságra kiterjed, így külön öröm, hogy istentiszteleteinken egyetemi oktatók is rendszeresen részt vesznek. A hallgatói önkormányzat segítségével indítottuk el az NKE-n a Szólj be a papnak! sorozatot. Az első alkalmon Alácsi Ervin János alezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke is jelen volt, így valóban ökumenikus körben kérdezhettek minket a nem kis számban jelen lévő érdeklődők. Alkalmaink az NKE campusán valósulnak meg, ennek ellenére nyitottak, így a hallgatók és a szervezők meghívhatják az ismerőseiket is.
– Különböző felmérések szerint míg az egyházhoz kötődés csekély, a spirituális igény magas az egyetemista korosztályban. Miként tud egyházunk ezekre az adatokra reagálni?
– A spirituális igényt mi is tapasztaljuk, és azt is, hogy létezik távolságtartás az egyházak felé, de erős felekezeti identitással rendelkező hallgatókat is ismerek. Egyetemi lelkészként az istentapasztalatra, a személyes beszélgetésekre, a kevésbé kognitív, sokkal inkább spirituális alkalmakra próbálom a fókuszt helyezni. Ezért tartunk Tamás-misét, labirintusmeditációt vagy meditatív imaközösséget.
– Nem csak résztvevője, egyik alelnöke is az Európai Egyetemi Lelkészek Konferenciájának. Milyen tapasztalatokat szerzett ezeken az összejöveteleken?
– Évente szervezünk európai találkozót, négyévente pedig világkonferenciát. A pezsgő tapasztalatcseréken más vallások képviselői is részt vesznek. Érdekes rádöbbenni, hogy míg idehaza az egyetemek elsősorban vallás- és politikamentesnek tartják magukat, így nehezen nyitnak ajtót az egyetemi lelkészeknek, addig Nyugat-Európa és Észak-Amerika egyetemein elvárják, hogy jelen legyen szolgáltatóként az egyház a campusokon. Izgalmas azt is látni, hogy milyen nagy az együttműködés nemcsak a felekezetek, hanem a vallások között is a nyugati egyetemi lelkészségeken. A zsidó, keresztény, muszlim, hindu és más lelki vezetők egymást segítve vannak jelen az intézményekben, ahol elsősorban lelkigondoznak, de igény szerint közösségeket is építenek.
– A Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet és az NKE mellett a Luther Otthon – Evangélikus Diákotthon és Szakkollégium, valamint a Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium lelkésze is. A két kollégiumban több mint kétszázhúsz egyetemistát ér el. Miként lehet kollégiumból gyülekezetet építeni?
– A protestáns szakkollégiumban már kiépített hálózat működik. Külön lelki stáb jött létre, a tagjai a legkülönbözőbb hitéleti alkalmakat szervezik. Maguk hoztak létre dicsőítő zenekart. Az adventi időszakban az ő kérésükre rorátét tartottunk a hajnali órákban. Különleges volt megélni, hogy a közösség nemcsak az alkalmakon volt jelen, hanem utána is együtt maradtunk beszélgetni. A Luther Otthonban az áhítatokon túl szabad kezet kaptam a programokat illetően. Az első félévben az elsősökkel ültem le beszélgetni, hogy megismerjük egymást. Ez ötvenhét egyéni beszélgetést jelentett. Ezekből a találkozásokból már könnyebb gyülekezetet építeni. Mindkét kollégiumban fontos, hogy vannak csendeshétvégék, de a labirintusmeditációt és az imaközösséget is szeretném velük kipróbálni. Ezen túl a lányoknak külön alkalmakat is tervezek szervezni a női spiritualitásról.
– Mennyire élő a vidéki gyülekezeteink, oktatási intézményeink és az egyetemi lelkészség közötti együttműködés?
– Sajnos elenyésző számban történt eddig olyan, hogy egy gyülekezet jelezte volna, hogy valamelyik egyetemista korosztályú tagja Budapestre jött tanulni. Tavaly négy gimnáziumba mentem el személyesen, hogy létrejöjjön a találkozás. A gimnazistákkal való kapcsolatfelvételben sokat segítettek a Szélrózsa-roadshow alkalmai, maga a gyulai Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó és egyes iskolalelkészek is. Csermely Péter egyetemi lelkész kollégám pedig szeptembertől azon dolgozik, hogy felvegye a kapcsolatot minden evangélikus gimnáziummal.
– Öröm, hogy konfirmációval ünneplik a konfirmáció és az elköteleződés évét. Meséljen a konfirmációs csoportról!
– Nem példa nélküli, hogy az egyetemi lelkészségen konfirmációt tartunk, de „hétköznapinak” se nevezném ezt. Az első felnőttkonfirmációs csoportom négyfős volt; Dávid azóta az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkész szakos hallgatója, Csabának két gyermekét kereszteltem, míg Virág egy évig volt gyakornok Genfben, az Egyházak Világtanácsánál. Most a 2023-as konfirmáció évéhez csatlakozva újra konfirmációt szerveztem egyetemi polgárok – tanárok, egyetemisták és az ő rokonaik – számára. Tizenkét fiatal jár a felkészítőre. A csoport tagjai a Tamás-mise szervezésében is részt vesznek. Új dolgokat is kipróbálunk, vízkeresztkor egy labirintusmeditációt végigjárva emlékeztek a keresztségükre, és pünkösdhétfőn lesz a konfirmációs istentisztelet.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 19–26–i 88. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
