Minden sivatag egy kutat rejt valahol

„Te vagy a látás Istene” – vallotta az Ábrahám gyermekét a szíve alatt hordó, mégis menekülésre kényszerülő Hágár a pusztában a Lahajrói-kútnál. Az idei év igéjéül választott mondat ószövetségi hátteréről, a nők társadalmi helyzetéről és a pusztai kutakról dr. Varga Gyöngyivel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Teológia Tanszék tanszékvezető docensével beszélgettünk.

– Az ószövetségi történetekben sokszor olvashatunk arról, hogy a férfiaknak több feleségük is volt. A Krisztus előtti évszázadokban mennyire volt bevett szokás a többnejűség?

– Teljesen elfogadott volt. Az ókori Izraelben a babiloni fogság előtti időszak, tehát a Krisztus előtti 6. század közepe után kezdett lassan háttérbe szorulni a poligámia. A tehetősebbeknek mellékfeleségei vagy akár több egyenrangú felesége is lehetett. Ennek hátterében valószínűleg az állt, hogy sok nő halt meg gyermekágyi lázban, az édesanya nélkül árván maradt gyermekeket azonban fel kellett nevelni.

– Mózes első könyvének 16. fejezetében olvashatunk először Hágárról, Ábrahám – akkor még Abrám – feleségének, Sárának – akkor még Szárajnak – az egyiptomi szolgálójáról. Mivel Sárának nem született gyermeke, „fogta szolgálóleányát” és „férjéhez, Abrámhoz adta feleségül”, hogy szüljön neki fiúgyermeket. Ebben a helyzetben Hágár egyenrangúvá vált Sárával?

– Még véletlenül sem. Hágár több szempontból is hátrányos helyzetben volt. Egyiptomiként az izraeliták között teljesen kiszolgáltatott idegennek számított. Nem tudjuk, hogyan került Ábrahám családjához. Az egyik feltevés szerint rabszolga-kereskedelem révén, bár egyes bibliakutatók azon a véleményen vannak, hogy Egyiptomból a család hozta magával. Másodsorban szolgáló volt. Valójában egy tulajdontárgy, ráadásul egy másik tulajdontárgyé, mivel Sára Ábrahám feleségeként annak tulajdonát jelentette. Harmadrészt pedig szolgaként „csak” egy nő volt. Az ókori Kelet társadalmaiban általános volt, hogy a feleség szolgálólányainak – mint egy háremben – bármikor a ház urának rendelkezésére kellett állniuk.

– Az így született gyermekek egyenrangúak lettek a feleségtől született gyermekekkel?

– Az apa a nevére vehette a szolgálótól vagy a másodfeleségtől származó gyereket. Erre az ókori keleti jogszabályozás lehetőséget adott, például Hammurápi babiloni király törvényei is részletesen szabályozták ennek a módját. Ha az adoptálás megtörtént, az utód egyenrangúvá vált a többi gyerekkel, és ugyanazok a jogok illették meg.

– Hágár esetében így a születendő Izmael lett az elsőszülött a családban.

– Az ókori izraeli jogszokás szerint pedig őt illette volna meg az atyai áldás.

– Ennek tükrében Sára azért is piszkálódott Hágárral, mert nem akarta, hogy Izmael legyen az elsőszülött? Még mindig reménykedett abban, hogy neki is lesz gyereke?

– Valószínűleg igen. Sára az asszertív, azaz önérvényesítő viselkedés tipikus példája. Először kétségbeesik, mivel az Abrámnak tett ígéret nem teljesedik, annak ellenére, hogy az Úr megígérte: annyi utódja lesz, mint égen a csillag. Teltek a hónapok, de nem történt semmi, így aztán a saját kezébe vette sorsának az irányítását. Azért is volt ennyire fontos ez a kérdés a számára, mert az ókori társadalomban szinte elvárás volt, hogy a nők szüljenek – és lehetőleg fiúnak adjanak életet. Az a nő, akinek nem született gyermeke, a közösség szemében lényegében lenullázódott. Ráadásul a meddőség válóok is lehetett. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a férfiak impotenciájáról egy szó sem esik a Bibliában, ezt a lehetőséget fel sem veti a Szentírás.

– És ha egy anyának lánya született?

– Az a család fenntartása szempontjából egy picit jobb helyzetet jelentett, mert a lányok is jó munkaerők voltak, csak sokkal több gond volt velük. Egy későbbi hagyomány, a Sirák fia könyve a 42. fejezetben, a 6–11. versekben nagyon szemléletesen leírja, hogy a lányos apa soha nem nyughatik, mert amíg kicsi a lánya, addig óvja-védi, amikor tinédzser lesz, az erényeire kell figyelnie, amikor pedig már eladósorba kerül, az apának az okoz gondot, hogy kiházasítsa. És fontos szempont volt, hogy jól házasítsa ki. Ugyanis a vőlegénynek a lányért jegyajándékot kellett fizetnie, ami tulajdonképpen a menyasszony családja számá-ra egy jelképes hozzájárulás volt a kieső munkaerő kompenzálására.

– Mózes könyvének 16. fejezetében úgy folytatódik a történet, hogy Hágár megtudja, gyermeket vár, emiatt elkezdi csúfolni és alázni asszonyát, vagy ahogy Sára panaszkodik Ábrahámnak: „…látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem.”

– Sára pedig Ábrahámot hibáztatja a kialakult helyzetért: „Miattad ért engem sérelem” – vágja oda neki. Ez is egy tipikus lélektani reakció, tulajdonképpen projekció, azaz kivetítés. Sárának lelkiismeret-furdalást és haragot okoz a meddősége, és ebben a Hágár miatt kialakult szorult helyzetében önmagát kell igazolnia. Ábrahámnak tesz szemrehányást, mondván, hogy ha normális házaséletet élhettek volna, akkor feleségként nem került volna ebbe a kínos szituációba, és nem szégyenült volna meg mások, de leginkább a szolgálója előtt. Sára viselkedését még inkább megértjük, ha nem feledkezünk el arról, hogy az ókori keleti társadalmak mindennapjai a tisztesség és a szégyen két pólusa köré rendeződtek. A nő tisztessége az, ha az elvárásoknak megfelelő családi életet él, és fiúgyermeknek ad életet, de legalábbis az elsőszülött gyermek fiú. Ebben a versengő helyzetben az állapotos Hágár, aki társadalmi szempontból egy senki, tisztességben Sára fölé helyeződik, miközben Ábrahám szemében is édesanyaként magasabb pozícióba kerül, mint a hites feleség, aki viszont nem anya.

– A Biblia tanúsága szerint Ábrahám nem szól bele az asszonyok dolgába, hanem a feleségére bízza a dolgot: „Hiszen a te szolgálóleányod, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz!”

– Hágár pedig úrnője büszkeségének áldozatává válik: Sára a féltékenységében addig gyötri és nyomorgatja a szolgálóját, míg az elmenekül tőle. Hágár minden bizonnyal a pusztán át hazája, Egyiptom felé vándorol. Az elbeszélő szűkszavúan csupán azt jegyzi meg, hogy elfutott, és vándorútján később egy forráshoz ért.

– A puszta nagyon sok bibliai történet kiemelt helyszíne. Miért lett ennyire jelentős?

– A puszta a bibliai gondolkodásmódban az a hely, ahol az ember teljesen elzárva a világtól már csak az Istenben bízhat. A héber nyelvben a pusztaság és a szó közös tőről fakad: midbar – dabar. Ez is arra utal, hogy Isten szava éppen az elhagyatottság, a kilátástalanság, a nagy szomjúság és nagy szomorúság idején ér el az emberhez. Ebben a helyzetében szólítja ki őt a pusztaságából. Hágárra is így talált rá Isten angyala. Hágár egyébként az első nő az Ószövetségben, aki Isten követével találkozik. Utána hamarosan Sára a következő, akinek megjelennek Isten követei.

– Egy forrásnál. Ennek is van szimbolikus jelentése?

– Igen. Minden sivatag egy kutat rejt valahol, és nagyon szép, hogy több bibliai személy élete egy pusztai forrás közelében jut fordulóponthoz. A héber nyelvben a forrás és a szem szó egy tőről fakad: ’ein – ajin. Hágár történetében a forrás a látás helyszíne. Itt mondja ki Hágár – akinek neve egyébként azt jelenti: „idegen, bujdosó, úton levő” – ezt a vallomást, hitvallást: „Én is láthattam itt, aki engem látott.” Szimbolikus az, ha belenézünk egy kútba, az eget láthatjuk…

– Ráadásul Hágár a kútnál Isten angyalával is találkozott.

– Aki úgy kezd el beszélgetni vele, hogy a nevén szólítja őt. Az elüldözött, elhagyatott nő hirtelen rádöbben: nincs egyedül. Van, aki ismeri őt ebben az ismeretlen világban, van valaki, aki számontartja az életét, ezt a törékeny, céltalan embersorsot. A folytatás is különleges, mert az angyal az emberi lét két legfontosabb kérdését teszi fel a menekülő nőnek: „Honnan jössz, és hová mégy?” Hol vannak a gyökereid, mi a múltad? És milyen reménység viszi előre lépteidet? Minden vándornak tudnia kell, hogy honnan indult el, és merre tart útján: ez a puszta törvénye is, így nem tévedhet el.

– Hágár azonban a kérdésnek csak az első felére ad választ: „Úrnőm elől, Száraj elől futok.”

– Mert az asszony csupán annyit tud, hogy honnan indult el, azt nem, hogy merre tart. Az angyal szava azonban határozott: „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!” Nincs más út Hágár előtt, mint a visszafordulás és az alázat útja. Oda kell visszatérnie, ahol a gondok kezdődtek. Nem lehet elmenekülnie. Vállalnia kell a sorsát valami nagyobb cél érdekében. Nincs tovább út előre, csak visszafelé. A forrás a határ.

– Akkor hát a hátrafelé az előre? Hogyan lehet engedelmeskedni ennek a felszólításnak?

– A születendő gyermekéért felelősséget hordozó asszony csak úgy képes vállalni az újabb megaláztatásokat, a gyűlölet légkörét, a sérelmeket, ha valami nagyobb cél vezeti. Ezért újra szól az angyal: „Nagyon megsokasítom utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni.” Egyszer ez a kijelentés korábban már Ábrahámnak is elhangzott. Az ígéret erő. Erő a holnapok vállalásához. Hágár esetében a születendő fiúgyermek a cél és a bizonyíték arra, hogy Valaki komolyan veszi egy asszony sorsát. Az Izmael név jelentése „Isten meghallgat”. Az angyal ígérete szerint Izmael erős, harcos férfivá érik, és egy szilaj nép atyjává lesz egykor.

– Hágár pedig válaszul csak annyit mond: „Te vagy a látás Istene.” Ez úgy hangzik, mint egy megtérés.

– Mert valójában az is. A kút neve Beér-Lahajrói. A beér szó kutat jelent. Az élő kútja, aki lát engem. Hágár hitvallása – „Te vagy a látás Istene” – egyedülálló, az Ószövetségben rajta kívül senki más nem nevezi el Istent. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy ő nő, ráadásul egy idegen szolgáló, akkor egészen döbbenetes teológiai ritkaságra bukkanunk. Az Ószövetség több helyen beszél arról, hogy az az ember, aki Istent látja, halál fia. Hágár látta az Istent, az Élőt, és életet kapott. Reményt, jövőt, távlatot. Az angyaljelenésben maga a Láthatatlan vált láthatóvá számára. Azzal az Istennel találkozott, aki látja az embert: a gondjait, nyomorúságát, mindennapi küzdelmeit, vágyait. Azzal az Istennel, aki szabadítására siet, visszatéríti az élet sűrűjébe, megmenti a másoktól és önmagától való menekülés kényszerétől. Az ajándékozó Istennel.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. január 22–29–i 88. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.