Kapcsolódásra és tanulásra hívta a résztvevőket az evangélikus presbiterek országos találkozója (EPOT). Az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársa résztvevőket kérdezett arról, mi hozta őket az alkalomra, mivel gazdagodtak ott, és egyáltalán: mit jelent az életükben a presbiteri szolgálat.
Dr. Ruzsás Éva, Szentendre: „Újonnan választott presbiterként vagyok jelen a konferencián. Tavasszal választottak meg, nagyon megtisztelő volt már a jelölés is. Tizennégy éve lakom Szentendrén, a kezdetektől fogva megérintett karizmatikus lelkészünk szolgálata és a gyülekezet lelkisége. Mindig szerettem volna aktívabb lenni, ám korábban orvosi hivatásom nagyon lefoglalt. Immár két éve nyugdíjasként több a szabadidőm, és van módon az egyházközösség javára fordítani az orvosi, rendelőszervezői, menedzseri tapasztalataimat. Ökumenikus szemlélettel rendelkezem: édesanyám katolikus volt, sok barátom is katolikus. De mégis az ötszáz évvel ezelőtti reformáció áll a szívemhez közel. Az evangélikus lét fontos, annak kereszteltek édesapám kérésére. Konfirmációm abban az időben történt, amikor még szinte a bokrok mögött, csendben kellett elmennünk a templomba. Nem tudtunk egymásról még az osztályon belül sem. A hitünk megtartása is fontos. Ötvenes éveimben ért egy nagy betegség. Ekkor még fontosabb lett a hit. Az elvetett mag kivirágzott, felnőtt. Ebben sokat segített ez a nagyszerű lelkész és ez a közösség. Lenyűgöző ennyi hitbéli társsal együtt lenni, beszélgetni, énekelni: ez maga a csoda számomra. Nagyon tartalmas volt a Tanuljuk a Krisztust! szekcióbeszélgetés, hozzászóltam én is a felvetett kérdésekhez. Sok jó gondolatot meríthettünk itt.”
Kissné Keczeli Gyöngyi, Kaposvár: „Nagyon jól érzem itt magam. A legnagyobb élmény, hogy ekkora közösségben megélhetjük: Isten itt van közöttünk. Öröm volt hallani azokat a gondolatokat, amelyek az Istenhez tartozásunkról szóltak, és arról, hogy a közösségeinkben hogyan élhetjük meg és hogyan ébreszthetjük fel az Istenhez való erősebb kötődést. A plenáris beszélgetésről is sok értékes gondolatot vihetünk haza. A tömeg, ami itt megjelenik, erőt képvisel. Az ember tudja, hogy Isten Lelke gazdagít bennünket, s az, hogy ilyen sokan tudjuk együtt imádni és szeretni őt, ez a fajta erő most nagyon fontos számunkra. A presbiteri szolgálat elsősorban a hitem szempontjából fontos: Isten munkájában úgy részt venni, ahogyan ő ezt szeretné. Ezt megpróbálom úgy vizsgálni, hogy ne emberi akaratból legyen a szolgálat, hanem ha ő elhívott engem ide, és egyáltalán, hogy az ő közelében éljek, ez jelent valamit, ennek oka van! Ezt az okot próbálom mindig megkeresni és betölteni azt a szerepet, amit nekem szánt. Hogy ez sikerül, vagy sem, ez majd eldől.”
Halkó-Szabó Gabriella, Pilis: „Presbiternek lenni elsősorban megtiszteltetés. Bízom benne, hogy jól tudom képviselni, igyekszem úgy, hogy megfeleljek az isteni elhívásnak és a gyülekezetnek. Szeretném tovább építeni mind a saját elhívásomat, mind a gyülekezet életében zajló eseményeket. Az EPOT abban van segítségemre, hogy lehetőséget ad elmélyülni, még részletesebben meglátni dolgokat, tágítja azt a tudást, amivel jobban tehet eleget az ember a küldetésének. Saját magunkban is segít elrendezni a dolgokat, a hitünket, az Istenhez való fordulásban másképp világít meg dolgokat az, amit itt hallunk. Nőként felemel, feltölt a presbiteri hivatás. Nem érzem tehernek, plusz feladatnak. Sokszor éppen a szolgálatban adódó teendők azok, amik erőt adnak, kizökkentenek a szürke hétköznapokból, amikben megpihenek. A mai nap is, és persze a hitem is abban erősít meg, hogy nem vagyok egyedül. Velem van a közösség, velem van az Isten. Bármi jön, bármi történjék, nem vagyok egyedül.”
* * *
A pápai presbitérium tagjai is lelkesen nyilatkoztak.
Kovács Endre Zoltánné: „Nagyon jól érzem magam, kellemes meglepetés volt, hogy Hafenscher Károly tanár úrral találkoztam, hiszen régóta ismerem őt. Az előadása volt számomra az ászok ásza. Ha jól számolom, tizennyolc éve szolgálok presbiterként. A lelkesedésem töretlen, én eleve is ilyen vagyok. A legfontosabb ebben a szolgálatban nem valamilyen tulajdonság, hanem a hit. Az összes többi vele együtt jön.”
Vajda Imre: „A gyülekezet másodfelügyelője vagyok, a nyolcvanas évek vége óta presbiter. Korábban pénztáros is voltam, és tag több egyházmegyei, egyházkerületi bizottságban is. Nagyon sikeres ez a találkozó, dicséret illeti a precíz, flott rendezést. Fábri György felügyelő úr szekcióbeszélgetésén voltam, hozzá is szóltam, nagyon tetszett az előadása. Mindazok, amik a nap során elhangzottak, fontosak, ám meg is kell valósulniuk!”
Töreki-Felhősi Márta: „Nekem ez az első ilyen alkalom, még kisebb egyházi találkozókon sem voltam. Most csak rácsodálkozom és gyönyörködöm, hogy milyen jó a szervezés, tartalmasak az előadások. Érezni az Isten jelenlétét. Ennek a hatása alatt vagyok. Szívmelengető a családiasság, hogy bárkihez oda lehet lépni beszélgetni.”
Farkasné Betéri Judit: „Közel harminc éve vagyok presbiter. Nagyon fontosnak tartom a közösségben való részvételt, egymás megismerését. Én is Fábri felügyelő úr előadásán voltam, építő volt – de a megoldásokat mélyebben kell keresni. A gazdasági problémák főleg most nem egyszerűek. Érdemes lesz az ott hallottakat tovább boncolgatni. Szükség lesz a jövőben kisebb volumenű rendezvényekre is, ahol még nyíltabban ki lehet beszélni a problémákat. Evangélikusságom a pólyában kezdődött, több vagyok attól, hogy ebbe az egyházba tartozhatok. A közös hitünk nagyon jó eredményeket hoz. A feladatot megkaptuk az Úristentől, amit csak erős hittel lehet végigcsinálni. Az Úr ad erőt hozzá, hogy ne adjuk fel.”
