Oroszország három hónapja támadta meg Ukrajnát, a Magyarországi Evangélikus Egyház pedig három hónapja segíti a háború elől menekülőket. Habár az ukrajnai háborúról szóló tudósítások mostanra lassacskán beleszürkültek a napi hírözönbe, a menekültek támogatására ugyanolyan nagy szükség van most is, mint korábban. A segítő szolgálat megváltozó feladatairól, a különböző utakon beérkező anyagi támogatások felhasználásáról Kelemen Anna Gyönggyel, egyházunk országos irodája diakóniai osztályának vezetőjével beszélgettünk.
– Legutóbb március végén készítettünk önnel interjút. Az Ukrajnából érkező menekültek támogatásával összefüggésben akkor kulcsgondolatként fogalmazta meg, hogy az anyagi segítségnyújtás megtervezésekor nem rövid távú feladatra kell berendezkedni.
– A kora tavaszi helyzethez képest a feladataink annyiban változtak, hogy a fókusz nem a határátkelő pontokon és közeli településeken végzett gyors segélyezésen van, hanem azon, hogy az ideiglenesen vagy tartósan Magyarországon maradóknak tudjunk közép- és hosszú távon segítséget nyújtani. Vannak olyan gyülekezeteink, intézményeink, ahol működnek ukrajnai menekülteket segítő programok. Ilyen például a vecsési gyülekezet, amelyik egy alapítvánnyal együttműködve kárpátaljai, elsősorban roma gyerekekkel foglalkozik, a Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti Üllői úti székházában pedig egy ukrán iskola rendezkedett be az egyház támogatásával, ahol a menekült gyerekek az anyanyelvükön tanulhatnak. A budapesti integrációs irodánk extrém kihasználtság mellett dolgozik, mert olyan sok menekültet támogatunk közvetlenül, anyagilag is, illetve nyújtunk tanácsadást és egyéb szolgáltatásokat. Itt az látszik, hogy nincs olyan kapacitásunk, ami kihasználatlanul maradna. Azok az intézmények, gyülekezetek, amelyek korábban adománygyűjtésbe fogtak, kezdik megtalálni annak a módját, hogy miként tudnak Kárpátaljára adományokat eljuttatni.
– Ezek szerint a segítség folyamatosan változó módjai mellett sem állt le teljesen az adományok gyűjtése és hatékony célba juttatása?
– Ami változott, az elsősorban az, hogy most ezekre az adományokra nagyobb szükség van az ukrajnai magyarok lakta területeken, mint a határ innenső oldalán. A munka szervezése úgy változott, hogy kialakultak olyan bázisaink, ahol egy-két hónapra is segítséget tudunk nyújtani. Ilyen a már említett ukrán nyelvű iskola Budapesten, illetve az egyébként is menekültek támogatásával foglalkozó integrációs szolgálatunk. Azoknak a gyülekezeteknek, amelyek aktívan kiveszik a részüket a menekültek segítéséből, az országos egyház igyekszik érdemi anyagi támogatást is nyújtani, hogy a gyülekezeti összefogásból elinduló segítő szolgálatot folyamatosan végezni tudják, amíg ezt a helyzet megkívánja.
– A március végi adatok szerint harminckét és fél millió forintnyi pénzadomány érkezett be egyházunkhoz. Mostanra mekkora ez az összeg?
– Mintegy ötvenmillió forint. Ez az összeg szabad felhasználású abban az értelemben, hogy nem egy korábban benyújtott pályázatra érkezett támogatás, hanem adományként kezelhető, ezért az aktuális igényekhez alkalmazkodva gyorsan és szabadon születhet döntés arról, hogy melyik gyülekezetnek, intézménynek mekkora mértékű anyagi támogatást tudunk nyújtani az ukrajnai menekültek segítését célzó munkájukhoz. Ezeket a pénzadományokat erre a célra kapta az egyház, így fokozottan figyelünk arra, hogy a felhasználásuk is ezen a területen nyújtson valódi segítséget.
– A Magyarországi Evangélikus Egyház számára biztosított anyagi támogatás révén az Amerikai Evangélikus Egyház – Evangelical Lutheran Church in America, ELCA – is kiveszi részét a menekültek megsegítéséből. Pontosan mekkora ez az összeg, és az adományozó kötötte-e valamilyen feltételhez a felhasználását?
– Az Amerikai Evangélikus Egyház nagyjából százmillió forintnyi dollárt utalt át egyházunk részére. Ennek az összegnek a felhasználása projektalapú, ami azt jelenti, hogy pontosan leírtuk, milyen tevékenység finanszírozására lenne szükségünk. Ehhez elkészítettünk egy költségvetést, amit elbírált az amerikai támogató, majd elutalta a pénzt. Tehát ennek a pénznek a felhasználása olyan értelemben kötött, hogy a megvalósítandó feladatok költségvetési sorainak rendben kell lenniük, aszerint költhetjük el adott célokra. Ilyen cél a menekültek lakhatási vagy megélhetési támogatása, bérleti díjak rendezése, szakértői díjak kifizetése, ha egy-egy esethez szükséges külső szakember, például pszichológus, jogász, tolmács bevonása. Azt már két hónappal ezelőtt is láttuk, hogy jellemzően Budapesten, ahová közép-, illetve hosszú távra berendezkedve a legtöbb menekült érkezett, nagy szükség lesz ezeknek az embereknek az anyagi támogatására. A már korábban befolyt pénzadományokon túl az amerikai támogatásból is részesülnek a háború elől elmenekültek.
– Hogyan alakul az egyéni támogatások mértéke?
– Lehetett rá számítani, hogy az adományozó kedv alábbhagy, ezt most tapasztaljuk is. Azoknak a gyülekezeteknek, szervezeteknek, civileknek, akik az önkéntességre és a tárgyi adományozásra építették fel a stratégiájukat, most a megváltozó feladatok tükrében újra kell gondolniuk, hogyan szervezzék át a tevékenységüket, és ennek megfelelően hogyan jutnak anyagi forráshoz. Sokan elég mélyen belenyúltak a pénztárcájukba, amennyit csak tudtak, segítettek, de erre sajnos nem lehet hosszabb távon is hatékonyan működő segítő szolgálatot felépíteni. Mi úgy használjuk fel az evangélikus egyházhoz beérkező támogatásokat, hogy ami kiszámítható, ami nyomon követhető és strukturális értelemben jól kezelhető, azt projektforrásból igyekszünk finanszírozni, ami viszont olyan típusú igény, hogy például az adminisztrációt nem tudjuk hozzá biztosítani, de egyértelműen szükség van az adott tevékenység támogatására, azt az általános gyűjtésből származó forrásból támogatjuk. Ezek jellemzően hozzájárulások a gyülekezeteknek vagy intézményeknek azokhoz a többletkiadásaihoz, amelyek a menekültek ellátása során keletkeztek – étkeztetés, rezsi, szállítás –; ezekről az adott kérelem vagy jelzés alapján döntünk.
A menekültek helyzetéről és megsegítéséről tájékozódott május 16–18. között Budapesten és Nyíregyházán az Amerikai Evangélikus Egyház delegációja: Rachel Eskesen európai regionális igazgató, Marie Anne Sliwinski fejlesztési projektekért felelős igazgató és Emily Sollie kommunikációs munkatárs.
Találkoztak Fabiny Tamással, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökével, jártak az országos irodában, felkeresték a Budapest-Józsefvárosban működő krízisközpontot. Nyíregyházán a helyi gyülekezetek képviseletében Zsarnai Krisztián esperessel, továbbá az Oltalom Szeretetszolgálat és az Evangélikus Roma Szakkollégium vezetőivel, illetve diákjaival találkoztak. Magyarországi látogatásuk alatt egyúttal az Ökumenikus Segélyszervezet munkájával is megismerkedtek.
