Éppen egy hónapja támadta meg Oroszország Ukrajnát, az egyházak, szeretetszolgálatok és civil szervezetek pedig azonnal reagáltak, hogy a több százezer Magyarországra érkező menekültet megfelelő körülmények között tudják fogadni. A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) XI. Zsinata az orosz megszállás miatt menekülni kényszerülő embertársaink megsegítéséről hozott egyhangú határozatot, jótékonysági koncertet rendeztek, árverést tartottak, és országos gyűjtést indítottak. Az elmúlt hetek feladatairól, eredményeiről, a közép- és hosszú távú tervekről, valamint a beérkezett támogatások felhasználásáról kérdeztük Kelemen Anna Gyöngyöt, az MEE Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetőjét.
– Az elmúlt hetekben több mint 32,5 millió forint támogatás érkezett a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz, valamint 10 millió forint az Evangélikus Diakónia nevű, a diakóniai intézmények számára szakmai háttértámogatást nyújtó, illetve a menekültek között végzett és integrációs szolgálatot is ellátó intézményhez. Milyen feladatokat látott el ebben az időszakban egyházunk és háttérintézménye? Hogyan használták fel eddig az anyagi és tárgyi felajánlásokat?
– Az első napokban – méretükből és működési struktúrájukból adódóan – az ukrán határhoz közeli intézményeink, gyülekezeteink tudtak azonnal reagálni, de az országos egyház is szinte azonnal elkezdte a munkát. A beérkezett támogatások egy része célirányosan, konkrét feladatok, például szálláshelyek finanszírozására használható fel. A szabadon felhasználható támogatásokból a nyíregyházi evangélikus szeretetszolgálatok és egyéb intézmények összefogásában működő munkát segítjük a konkrét, helyben felmerülő igények alapján. Ez lehet élelmiszer-vásárlás vagy higiéniai és babaápolási termékek, illetve eldobható eszközök és egyéb fogyóeszközök folyamatos utánpótlása a mindennapos ellátáshoz. Előfordul, hogy egyéb tárgyi eszközökre is szükség van, például melegítőpárnákat kellett beszerezni kisbabáknak. Ilyenekre már több mint egymillió forintot költöttünk.
A másik fontos terület az itt dolgozó szakemberek támogatása, béreik biztosítása. Eddig Budapesten két félállású munkatárs dolgozott a menekültellátásban, az ő munkaidejüket is szeretnénk megnövelni, mert most extrém terhelés hárul rájuk. Emellett Nyíregyházán is szükség volt például tolmács és fuvarozó megbízására. Eddig több mint másfél millió forintot fordítottunk humán erőforrásra.
Szállás és meleg étkeztetés biztosítására az elmúlt hetekben viszonylag keveset kellett még költenünk, mert sok ilyen jellegű felajánlás érkezett: magánszemélyek, valamint az oktatási és diakóniai intézmények is szabad kapacitásaik függvényében nyújtanak átmeneti szállást. Költségigényes a gyógyszerek beszerzése is.
Eddig összesen több mint 3,5 millió forintot költöttünk el, de folyamatosan figyeljük a helyi és az országos keretet, hogy megfelelően tudjuk beosztani az országos egyházhoz érkezett támogatásokat, hiszen nem rövid távú feladatra kell berendezkedni.
– Hogy látják, mik lesznek a legfontosabb feladatok középtávon, a következő két-három hónapban, hogyan készülnek rájuk? Egyelőre ugyan csak kis részét használták fel a rendelkezésre álló összegnek, hogyan tervezik pénzügyileg a következő hónapokat?
– Teljesen tudatos, hogy nem kezdtünk azonnal ész nélkül költeni. Ennek az az oka, hogy a tárgyi adományokból nagyon sok igényt ki tudtunk eddig elégíteni, az evangélikusok ezen a téren példa nélküli összefogást mutattak, így nekünk is lehetőségünk nyílik arra, hogy a pénzbeli adományok felhasználását hosszú távra, észszerűen tervezzük meg. Sok figyelmet és időt is fordítottunk arra, hogy minden tárgyi felajánlás valóban ott hasznosuljon, ahol tényleg szükség van rá, mert ez is a mi felelősségünk.
A következő két-három hónap arról fog szólni, hogy pontosabb és több információt szerezzünk arról, hogy milyen feladatok várnak ránk hosszú távon, ezeket fel kell térképeznünk. Itt sok minden függ a háborús helyzet alakulásától, valamint attól, hogy végül hányan szeretnének hosszabb távon itt maradni a Magyarországra érkezők közül. Úgy gondoljuk, lassan kitisztul majd a kép.
Addig is azokat az intézményeket, gyülekezeteket szeretnénk folyamatosan támogatni, akik nagy szerepet vállalnak a menekültek ellátásában. Szeretnénk enyhíteni a középtávon rendszeresen felmerülő anyagi terheiket, igény esetén ezekre a helyekre is tudunk támogatást küldeni az országos egyházhoz érkezett adományokból. Ott, ahol több hónapon át élnek menekültek, szükség van az étkeztetés, a szállás és a rezsi támogatására, középtávon erre is lehetőséget biztosít a befolyt adományok rugalmas kezelése.
– Az látható, hogy az adakozás mértéke folyamatosan csökken: a kezdeti napi harminc-negyven támogatás helyett mostanra naponta egy-két utalás érkezik az országos egyházhoz, de a segítők is igencsak fáradnak már. Hogyan készülnek hosszabb távon, a következő négy–hat hónapra, esetleg tovább?
– Hosszabb távon valóban figyelnünk kell arra, hogy az adományozási kedv csökkenése ellenére is tudjuk biztosítani a működésünket, mert nekünk akkor is feladatunk lesz, amikor már nem érkeznek adományok, vagy „lecseng a krízis”. Abban biztosak vagyunk, hogy lesz Magyarországon, valószínűleg Budapesten egy nagyobb csoport, akik hosszú távon támogatásra szorulnak.
Az elmúlt években, a 2015-ös menekültkrízis óta a most beérkezett támogatás töredéke sem állt rendelkezésünkre menekültellátásra. Szinte kizárólag külföldi projektfinanszírozásból, folyamatos forráskereséssel, csak nagyjából egy évre előre látva tudtuk működtetni a menekültszolgálatot, az évi három-négy száz ember támogatását, ellátását. Ezért abban is szeretnénk előre gondolkodni, hogy megnöveljük a kapacitásainkat ezen a területen, főleg szakemberek foglalkoztatásával és a menekültek például étkezési jeggyel vagy lakhatási támogatással történő segítésével. Futó projektjeinket szeretnénk az eredeti tervek szerint végigvinni, de most az adományoknak köszönhetően megvan a lehetőségünk, hogy hosszú távon megtervezzük a munkát az ukrajnai válság kapcsán. Ez nem könnyű feladat, mert naponta változik, hogy mire van szükség. Fel kell mérnünk, mi az, amit más segélyszervezetek nem csinálnak, és érdemes nekünk hozzáfognunk, mert megoldatlan probléma. Már tudjuk, mik azok a területek, ahol biztosan szükség lesz az Evangélikus Diakónia és a menekültügyi ellátás munkájára.
