Jézus a tanítványait bízta meg, hogy őrizzék és adják tovább a tanítását, így aztán az újszövetségi könyvek gyűjteménye lassú folyamat révén jött létre. S hogy milyen érzés a mindennapokban a „forráshoz” visszatérni, egyáltalán hányféle forrás létezik? Erről is kérdeztük dr. Bácskai Károly evangélikus lelkészt. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Teológia Tanszékének egyetemi docense élete egyik legnagyobb ajándékának tekinti, hogy hivatásszerűen foglalkozhat az Újtestamentum görög szövegeivel.
– Milyen alapokon nyugszanak a Szentírás kanonizált újszövetségi könyvei?
– Az Újtestamentumot alkotó evangéliumok és levelek különböző időpontban és más-más helyen íródtak körülbelül a Krisztus utáni 50–150 közötti időszakban. Az apostolok által lejegyzett eredeti – valószínűleg papiruszra írt – kéziratokról igen hamar elkezdtek másolatokat készíteni magánszemélyek személyes használatra, illetve hivatásos írástudók gyülekezetek, kolostorok számára. Így bár az évszázadok során az eredeti szövegek elvesztek, a megmaradt másolatoknak köszönhetően már a 2. században megindultak az egyházban a kanonizációs folyamatok. Ezek heves vitákkal jártak, hiszen különféle nézetek voltak arra nézve, mely könyveket tekintsenek hitelesnek, és melyeket ne fo-gadjanak el. A 4. század végén több egyházi tanácskozás – zsinat – mintegy véglegesen megerősítette, hogy mely újszövetségi iratok számítanak kanonikusnak.
– A mai magyar protestáns egyházakban – így az evangélikus egyházban is – a Magyar Bibliatársulat által fordított és kiadott Szentírást használják. Ha valaki eredeti nyelven szeretné olvasni az Újszövetséget, milyen irányadó könyvet vehet a kezébe?
– Alapvetően kétfélét: a Nestle–Aland-féle Novum Testamentum Graece kötetet – ennek a legfrissebb változata jelenleg a huszonnyolcadik kiadás [NA 28] – és a Nemzetközi Bibliatársulat által jegyzett újszövetségi szövegkiadást [UBS 5]. Az eredeti szövegek a hellenisztikus kor görög köznyelvén, az úgynevezett koiné görögön íródtak. Mint ahogy említettem, nem egy bibliai szöveg létezik, hanem különböző szövegváltozatok, szövegtöredékek állnak a kutatók rendelkezésére. Ezeket a szakemberek különböző szempontok alapján súlyozzák, hogy kiválasszák a főszöveget. Ugyanakkor nem mondják azt, hogy ez a kizárólagos változat, hanem a többi forrásból melléteszik az adott mondat vagy szó lehetséges további variánsait is.
– Mit érdemes tudnunk a Nestle–Aland-féle szövegkiadásokról?
– Ezeknek a története Eberhard Nestle 1898-ban megjelent első kiadásával kezdődött. Az általa főszövegként kiválasztott görög szövegek alatt úgynevezett apparátusban olvashatók az ugyanarra a mondatra vagy részre vonatkozó, kódokkal jelölt egyéb nyelvi megoldások. A későbbiekben Nestle fia, Erwin is részt vett a szerkesztésben – az 1927-es tizenharmadik kiadás már az általa szerkesztett részletes kritikai apparátussal jelent meg. A huszonöt évvel később kiadott huszonegyedik kiadásban Kurt Aland teológus is részt vett – innen a mai elnevezése a könyvnek.
– Mi a különbség a két görög nyelvű Újszövetség között?
– A szerkesztési elvek alapvetően egészen hasonlók. A szöveggondozó kutatók általában azt mérlegelik, hogy melyek a legmegbízhatóbb, a legjellemzőbb kéziratok. A másik szempont lehet az úgynevezett „többségi elv”. E szerint azok a szövegváltozatok alkotják a főszöveget, amelyek a legtöbb hozzáférhető forrásban azonosan szerepelnek. Ma már mindkét megfontolás érvényesül a kiadásokban, nehéz eldönteni, melyik változathoz ragaszkodjon az olvasó. Az egyik kiadás például azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a legújabban napvilágra került papirusztöredékeket is alapul vette a szöveg összeállításakor.
– A teológusok és a bibliafordítók számára nem zavaró, hogy több szövegforrás is létezik?
– A szövegek között minimális az eltérés. Általában kismértékben eltérő nyelvi megoldásokról van szó.
– Tudna példát mondani?
– A Galata-levél hatodik fejezetének második verse így szól: „Egymás terhét hordozzátok, így töltsétek be Krisztus törvényét.” Itt egy olyan nyelvtani szerkezet szerepel a görögben, amely minden további nélkül fordítható úgy is, hogy egymást mint terhet hordozzátok, viseljétek el, így teljesítitek Krisztus törvényét. Tehát nem arról van szó, hogy vegyük át a másik terhét, miközben a magunk terhe alatt is jól elfáradunk, hanem általában éljünk úgy, hogy el tudjuk viselni egymást, még akkor is, vagy annak ellenére is, hogy számunkra olykor a másik ember puszta jelenléte is terhes. Azonban úgy leszünk Krisztus-követők, ha nemcsak elviseljük egymást szeretetben, türelemmel, hanem osztozunk a másik terhében, akár úgy, hogy vele vagyunk imádságban, támogatjuk, segítjük a másikat. Ez a legszentebb társadalmi közösségi hálózat, amely létezhet. Ezzel a társadalmi szemlélettel „robbant be” a kereszténység annak idején az egyébként zilált és egymás kiszorításán alapuló Római Birodalomban.
– Sok olyan újszövetségi részt tudna felsorolni, amelyben az eredeti görög szöveg többet ad önnek, mint a magyar fordítás?
– Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy hivatásszerűen foglalkozhatom az Újszövetség görög szövegeivel, mert bárhol elkezdem olvasni, mindig tud valami újat mondani. Sokszor a látszólag semmitmondó kötőszókban vagy határozószókban van elrejtve olyan minőségi többlet, amely egy-egy igehirdetésre készülve is gazdagít. Nem véletlenül hangsúlyozta annak idején Karner Károly újszövetségi és rendszeres teológiai professzor, hogy mi az evangélikus egyházban az írásmagyarázati, azaz a Szentíráson alapuló teológiát képviseljük.
– Ön nemcsak elméleti szinten foglalkozik a Szentírással, hanem gyakorló lelkészként rendszeresen prédikál is. A készülés során egy-egy újszövetségi textus esetén melyik változatot használja: a magyar fordítást vagy a görög eredetit?
– Mindkettőt. Mivel gyűjtöm az idegen nyelvű fordításokat is, ha van időm, szeretem azokban is kikeresni az adott igehelyet. Mindig nagy élmény várni, hogy ezekből a Lélek általi üzenet összeálljon.
– Több évtizedes tudományos múlttal a háta mögött mire tanította önt a könyvek könyve?
– Ha az ember elkezd foglalkozni vele, nagyon hamar rájön, hogy soha nem tudja birtokolni az Isten igéjét, kijelentését annak ellenére sem, hogy sok éven keresztül akár naponta, hetente foglalkozik vele. Ez alázatra tanít. Ugyanakkor minden bibliai szövegrészlet – legyen az ószövetségi vagy újszövetségi – magában hordozza a Krisztussal való találkozás lehetőségét. Nem utolsósorban pedig hálás vagyok azokért a pillanatokért, amikor az eredeti szövegek olvasása során a Lélek olyan gondolatmenetet indított meg bennem, amely később beépült egy-egy igehirdetésbe vagy az órai felkészülésembe.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. február 13–20–i 87. évfolyam 5–6. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
