Hogyan értékelik az elmúlt évet, és mit terveznek idénre? Sikerekről és tanulságokról, örömökről és feladatokról kérdeztük egyházunk különféle szolgálati területeinek vezetőit. Sorozatunk ötödik, rendhagyó részében Szeverényi János országos missziói lelkész gondolatai olvashatók. Sorait eredetileg az Evangélikus Élet 2022. január 30. – február 6-i számának Küldetés rovatába írta, de mint megkeresésünkre elmondta, ha a 2021-es év összegzését és a 2022-re vonatkozó terveket kérdezzük tőle, ebben benne van minden, amit fontosnak tart elmondani.
Isten igéjén kívül, amely „kőszálként megáll”, szinte minden megváltozott az utóbbi két évben. Egyházunkban is. Az elvilágiasodás, a népegyház lebomlása, a Nyugatról beáradó Biblia- és egyházellenesség eddig is megpróbálta gyülekezeteinket. A hosszan tartó világjárvány még inkább szétzilálta a közöségek egy részét, annak ellenére, hogy pozitív tapasztalataink, élményeink is voltak közben.
Amitől többen tartottak, bekövetkezett. Sok helyen kevesebben járnak a gyülekezeti alkalmakra. Egyszerűbb, biztonságosabb otthon fotelből, kávé mellett nézni az online közvetítést vagy más felekezet istentiszteleteit.
Mit tehetünk, hogyan viszonyuljunk ehhez a helyzethez? Ne morogjunk! Gyakran elkövetik a leghűségesebbek (lelkészek, gyülekezeti tagok) azt a hibát, hogy kritizálják, elítélik az elmaradókat vagy a ritkán megjelenőket. A mai szabad világban semmiképpen sem vezet eredményre az ítélkező stílus. A járvány átmeneti időszakokban enyhült, de nem szűnt meg. Meg kell érteni azokat, akik nem mernek kockáztatni. Nem szabad lemondani róluk.
A próbás idő még jobban arra inspirálhat minket, hogy hitéletünk megerősödjön, hogy egyre inkább közelítsük a jézusi tanítást, látást, gyakorlatot. Nem könnyű éveken át egy gyülekezetben mindig élő, eleven, Istentől jövő igét kapni, hirdetni. Különleges ajándék a friss „manna”, táplálék, ige. „Bizony, koldusok vagyunk.” (Luther) Sokszor átéltem én is azt, hogy a közhelyeken, bejáratott biblikus mondatokon, másoktól átvett gondolatokon kívül semmi nem jutott eszembe. Ilyenkor kétségbeesésében megbánja az ember, hogy lelkész lett. Sokkal egyszerűbb volt nekem is fotós koromban előállítani egy fényképet, de az igét, az élő, eleven, teremtő szót nem tudom „előállítani”. Azt csak kapni lehet. Isten igéje teremt életet, gyülekezetet. Térdre, testvér! Csak a nyitott, üres szívbe, tenyérbe adhatja az Úr az ajándékait.
Mit tehetünk még a mai helyzetben? A tavaszi, melegebb időben többet tudunk majd látogatni, beszélgetni utcán, teraszon, udvaron. Tudatosan, módszeresen telefonáljunk. Ma már a képpel-hanggal való kapcsolat sokat segít. Írjunk listát, imádkozzunk, gondolkodjunk, és keressük a távoliakat. Ne egyszerűen „hívogassunk”, hanem szívből, őszintén, szeretettel beszélgessünk. A templomokba kevesebben járnak, de a lelki segítésre, támogatásra megnőtt az igény. Sokan félnek, féltik magukat, szeretteiket, mások poszt-Covid-szindrómában, betegségekben szenvednek, vagy a gyász terhe szakadt a családra. Ezen a téren mutatkozik talán a legnagyobb szükség.
Mindez összefüggésben van korunk sok más nyugtalanító, fenyegető jelenségével: éghajlatváltozás, a kontroll nélküli népvándorlás, az agresszivitás terjedése, az évezredes erkölcsi normáktól való eltérés. A médiából áradó, sok esetben manipulatív információözön csak növeli a bizonytalanságot. Az egyháznak, lelkészeknek és hívő, elkötelezett gyülekezeti tagoknak van ezen a téren feladatuk. Nem kell eljátszani a mindentudó szerepét. Károgni, huhogni, ijesztgetni sem szabad, de hiteles forrásokból tájékozódni lehet. Joggal várják, igénylik az egyház bölcs, higgadt, igéhez ragaszkodó útmutatását. Legyen élő az egyéni és közösségi imaélet, kérjünk élő igét, keressük, gondozzuk, erősítsük egymást, szervezzünk családsegítő szolgálatot.
2022 a politikai választások éve is. Közösségeink tagjait is érinti ez a túlhiszterizált terület. Véleményem szerint tilos beengedni a gyülekezetbe a méltatlan indulatokat, a direkt pártpolitikai harcokat, vitákat. A lelkészeknek, presbitereknek, gyülekezeti tagoknak önmérsékletre van szükségük. Egyházunkban érzékelhetők a különböző irányzatok hatásai. Több évtized szolgálat, egyházi tapasztalat után úgy látom, hogy a mi dolgunk, küldetésünk az ige hirdetése, a lelkigondozás, a közösség szervezése. Mindenki felé. Jogunk van a különbözőségre, nem is kell feltétlenül titkolni meggyőződésünket, de ez nem terhelheti le családi, gyülekezeti, társadalmi kapcsolatainkat. A legjobb választás Jézus neve mellé tenni az ikszet idén is.
* * *
A sorozat első, A gyűjtemény is az egyház láthatóságát erősíti című részében H. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Gyűjtemény intézményvezetője gondolatai olvashatók.
A második, A képzéskínálat és a könyvtár bővítésével erősített a teológia című részben Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora szólt az intézményben folyó munkáról.
A harmadik, A gyümölcstermésre helyezi a hangsúlyt az evangélikus köznevelés című részben Varga Márta, az országos iroda nevelési és oktatási osztályának vezetője tekintett vissza és előre.
A negyedik, Erősíteni kell a gyülekezetek diakóniai elköteleződését című részben Gregersen-Labossa György, a diakóniai bizottság elnöke gondolatai találhatók.
Prőhle Gergely országos felügyelővel készített évértékelő és évindító interjúnk Újra és újra értelmet adni annak, hogy „lélekkel, ismerettel” címmel a linkre kattintva olvasható.
