A teremtettség és identitás összetartozása melletti kiállás, illetve az ezek elválasztására irányuló társadalmi folyamatok veszélyeiről szóló diskurzus jegyében, A család védelme – a biblikus családkép címmel szervezett konferenciát az Evangelikál Csoport Egyesület március 19-én a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa székházában. Előadások és kerekasztal-beszélgetések keretében protestáns teológusok, lelkipásztorok, egyházvezetők szóltak arról, milyen fenyegetést jelent az LMBTQ-lobbi a Szentírás nemiségről, szexualitásról szóló tanítására nézve, és milyen választ ad(hat)nak erre a magyarországi egyházak.
„A nyugati civilizáció legutóbbi évtizedeiben fokozatosan jelentek meg és erősödtek olyan irányzatok, ideológiák a család és a szexualitás kapcsán, amelyek számunkra szomorú állapotokat idéztek elő” – fogalmazott nyitóáhítatában Chiciudean Miklós reformált baptista lelkipásztor. Igehirdetésében arra a párhuzamra mutatott rá, amelyet a jelenben érzékelhető és az Ézsaiás korabeli Júdában zajló folyamatok között fedezhetünk fel. A próféta többszörös jajkiáltással fejezte ki Isten figyelmeztetését, látva a nemzeti, vallási, társadalmi és kulturális hanyatlást mint az Isten személye elleni lázadás következményeit.
A társadalom és jog szövetében
A délelőtt első előadójaként A házasság átértelmezésének társadalmi következményei címmel Szilvay Gergely tartott előadást. A Mandiner főmunkatársa, A genderelmélet kritikája című könyv szerzője nemzetközi példákon keresztül mutatta be, milyen álláspontok léteznek a homoszexualitás kialakulásával kapcsolatban, és beszélt arról is, hogyan vált egyre több helyen elfogadottá a melegházasság, s ez hogyan állította bizonyos helyzetekben lelkiismereti döntések elé a keresztény hitükhöz ragaszkodó embereket. A genderelméletről szólva felidézte, hogy az a feminista mozgalom második hullámának kapcsán alakult ki, és azt hirdeti, hogy az ember biológiai, testi felépítésének nincs köze a nemi szerepekhez, illetve a társadalmi nemekhez, és a biológiai nem csupán nyelvi konstrukció, azaz nem is tudhatjuk valójában, hogy létezik-e.
Hack Péter jogtudós, egyetemi tanár, a Hit Gyülekezete lelkésze, korábbi szabaddemokrata országgyűlési képviselő A jogok csatája, a hatalom szerepe az emberi jogok hierarchiájának kialakításában című előadásában a család védelméről szólt: rászorul-e a család a védelemre, és mire lehet számítani ennek kapcsán a jog tekintetében? Mint egyebek mellett rámutatott, a keresztény ember nem várhatja el, hogy az állam erőszakkal kényszerítse ki a bibliai erkölcsi normák érvényesítését, hiszen azok a keresztényekre vonatkoznak. A keresztény embereknek abban van szerepük, hogy terjesszék ezeket az erkölcsi normákat, szerepet vállaljanak mint alternatíváknak a megjelenítésében. Hack Péter szerint amit a keresztények elvárhatnak egy modern társadalomban, az az, hogy a hatalom ne teremtsen olyan helyzetet, amelyben a keresztény ember nem tud jó lelkiismerettel egyszerre Istenre is hallgatni és az állami törvényeket is betartani.
Kiállás a tanítás tisztasága mellett
A konferencián, amelyen Prőhle Gergely evangélikus országos felügyelő is részt vett, élőszóban nem, csak internetes felületen keresztül lehetett hozzászólni, illetve kérdéseket feltenni. Az elméleti felvezetéseket követően kerekasztal-beszélgetésben idézte fel három-három evangélikus és református lelkész, hogy mi vezetett többek között a Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye Közgyűlésének határozata alapján kiadott és a Novemberi állásfoglalás elnevezésű nyilatkozatok megjelentetéséhez, amelyekkel megfogalmazóik az evangélikus egyház tanításbeli tisztaságának megőrzését tűzték ki célul.
Ezek kiadását egy belülről érkező, alulról szerveződő, az evangélikus lelkészek és egyháztagok körében felmerült igény indította el – derült ki Kiss Máté komáromi lelkész, Zsarnai Krisztián, a Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye esperese és Lupták György nyugalmazott esperes szavaiból. Ahogyan elmondták, az addig megjelent megnyilvánulásoknál határozottabb kiállást, szigorúbb állásfoglalást, markánsabb útmutatást vártak az egyházvezetés részéről, mivel – mint arra Lupták György rámutatott – a lelkészek hivatalának részét kell képezze a hit védelme is. Kiss Máté elárulta, hogy az általuk megfogalmazott nyilatkozattal abban szeretnék bátorítani, segíteni és erősíteni a lelkész testvéreket, a gyülekezeti tagokat és a vezetőket, hogy ők is álljanak ki bátran a Biblia igazsága mellett. „Mi a fontosabb: az egység mindenáron való fenntartása vagy kitekinteni ebből és megnézni, hogy mi van a Szentírásban?” – tette fel a kérdést Zsarnai Krisztián valamennyiünk felé.
Református részről Pocsaji Miklós, az Albertfalva-Kelenvölgyi Református Egyházközség lelkipásztora felhívta a figyelmet, hogy az LMBTQ-lobbi elképesztő erővel akarja keresztülvinni akaratát, és meg akarja büntetni, aki ezt nem hajlandó elfogadni. Czentnár Simon lelkész, a Károli-egyetem adjunktusa szerint a mai keresztények koncepciós perben találják magukat, amikor azt a kérdést szegezik nekik, hogy „ti miért utáljátok a melegeket?”. Molnár Ambrus, a Balassagyarmati Református Egyházközség lelkipásztora hangsúlyozta: „Isten igazsága szolgálja azt a boldog és tökéletes életet, amelyet sokan a genderideológiától, a nemátalakító műtéttől és más emberi vállalkozásoktól várnak.”
A szeretet jegyében, Krisztuson tájékozódva
A délutáni disputát Márkus Tamás András református lelkipásztor, teológus, az Evangelikál Csoport Egyesület elnöke, a konferenciára frissen megjelentetett Házasság, család, szexualitás – Evangéliumi nyilatkozatok és publikációk a biblikus családkép védelmében című kiadvány szerkesztője vezette fel. Mint fogalmazott: „Nem értjük, hogyan nem hallják még egyesek a harangkongatást.” Ebben a helyzetben, amikor az emberi ontológia alapjait akarják átszervezni, a magyarországi egyházaknak, a hitvallóknak össze kell kapaszkodniuk, és hirdetniük kell az evangéliumot.
„A házasság férfi és nő szövetsége, és mint ilyen az égben köttetik” – szögezte le Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke azon az egyházvezetői kerekasztal-beszélgetésen, amelyen Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke, Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke és Csernák István, a Magyarországi Metodista Egyház nyugalmazott szuperintendense vett részt. Beszélgetésükben hangsúlyosan előkerült az a gondolat, hogy az egyháznak egyfelől minden olyan ügyben, amely a világban intenzíven megjelenik, és ily módon hatással van rá is, meg kell szólalnia, ugyanakkor nem mindegy, hogy ezt kinek a kezdeményezésére, illetve milyen kontextusban teszi vagy kell tennie. Balog Zoltán rámutatott: „Szeretetlennek, kirekesztőnek bélyegeznek minket, amikor nemet mondunk a homoszexualitásra, pedig a mi »nem«-ünk Isten szeretetének igenjéből következik,” – majd hozzátette: – „mi ab ovo [eleve – a szerk.] senkit nem ítélünk el, mindenkit megváltásra szoruló emberként szólítunk meg.”
Ugyancsak többször megfogalmazták a beszélgető felek, hogy az egyházaknak olyan korban kell kiállniuk a Szentírás tanítása mellett, amikor templomaik Nyugaton kiürülnek, és egyre kevesebb az aktív egyháztag. Ez kettős felelősséget jelent: egyfelől a hitvalláshoz való hűséget követeli, másrészt a missziói parancs betöltésére is ráirányítja a figyelmet. „Nem szeretnénk zárt közösséggé válni, akik kifelé már nem tudnak szólni” – fogalmazott Kondor Péter, hozzátéve: az egyház feladata, hogy Krisztushoz vezesse az embereket, ehhez pedig „előbb-utóbb minden batyut le kell tenni, hogy átférjünk a szoros kapun”.
Pataky Albert hangsúlyozta: nem mindegy, hogy úgy nyerünk meg embereket, hogy szimpatikussá tesszük számukra az egyházat, és ezért igazodunk a társadalmi morálhoz, vagy pedig a Krisztus és az apostolok által elénk tárt mércét mutatjuk fel. „Minden embernek az evangéliumra van szüksége – emlékeztetett. – Ha ezt felvizezzük azért, hogy embereket vonzzunk, azzal nemcsak az egyháznak ártunk, hanem azoknak is, akiket így szólítunk meg.”
Papp János szerint, mivel a Szentírásban ott van a teljes igazság, azzal a kezünkben ki lehet és kell mondani, mi a bibliai álláspont a házasságról, a nemiségről és az identitásról. Ugyanakkor fontos, hogy megszólalásunkból a bizonyosságunk és ne valamiféle felsőbbrendűség tükröződjön. Csernák István ezt azzal egészítette ki, hogy a meggyőződésünk mellett annak is tudatában kell lennünk, hogy egyénenként és egyházakként is folyamatosan úton vagyunk.
Szintén több ízben megfogalmazták az egyházvezetők, hogy amikor egyházaikban erről a témáról tárgyalnak, akkor egyfelől fontos, hogy ezt a szeretet jegyében tegyék, ugyanakkor mindvégig Krisztuson tájékozódjanak. Így lehet meghatározni, meddig tartható egyben egy közösség, és mi az a pont, amikor már elválik az út. Kondor Péter rámutatott egyúttal, hogy itthon a szélsőségesen konzervatív, illetve liberális kegyességi irányzatok minden nézetkülönbségük ellenére sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint Nyugaton. A püspök elismerte, hogy vannak olyan lelkészek az evangélikus egyházban, akik „kinyitnák ezt a kérdést”, ugyanakkor nem ők azok, akik napirendre tűzik.
További szempontként hozta be a beszélgetésbe Balog Zoltán püspök, hogy amikor az egyház intézményrendszer-fenntartóként állami közfeladatot lát el, akkor azzal azt is vállalja, hogy olyan emberekkel is kapcsolatba kerül, akiknek többségében „nincs közük a Bibliához”. Mint mondta, „el kell dönteni, akarunk-e olyan társadalmi súlyt, amelyben toleranciát várnak tőlünk, vagy lemondunk a befolyással, hatalommal járó pozícióról”.
Nem közömbös, hanem vízválasztó
A folytatásban Szabados Ádám teológus – akinek blogbejegyzéseiből nemrégiben a Luther Kiadó és a Harmat Kiadó közös gondozásában jelent meg válogatás Teológus a sakktáblán címmel – a melegházasság elfogadásának egyházi, teológiai következményeit járta körül. Előadásában előbb arra kereste a választ, hogy miért vízválasztó az egyházak életében a melegházasság megítélésének kérdése. Mint fogalmazott, a melegek egyenlőségének követelése letaszította a hagyományos nemiséget az erkölcsi piedesztálról, egy új szexuáletikai víziót állított a helyére, és az egyházaknak ebben a megváltozott helyzetben kell kinyilvánítaniuk álláspontjukat. Arra is rávilágított, hogy a melegházasság kérdése egyáltalán nem közömbös terület (adiaforon), a szexuális erkölcstelenség ugyanis megtérés nélkül kizár Isten országából. Kiemelte, hogy a homoszexuális kapcsolat helyeslése a hagyományos tanítástól való olyan radikális eltérés, amely szükségszerűen más területeken is megkérdőjelezi a keresztény tanítás érvényességét, és aláássa a Szentírás tekintélyét, a benne foglalt erkölcsi útmutatás iránti bizalmat.
A Divinity című blog szerzője arra a kérdésre is választ keresett referátumában, vajon szükségszerű-e, hogy a téma kapcsán szakadás következik be az egyházban. A nyugati példákból ítélve úgy látja, hogy ahol párbeszédet kezdeményeznek a kérdésről, ott előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válik a szakadás. Ezt, mint fogalmazott, végső soron „azok okozzák, akik testi emberek, nincs bennük a Szentlélek, és a vágyaik kiélésére csábítják azokat, akik azoknak egyszer már hátat fordítottak Krisztusért”. Zárásként emlékeztett: „Isten szent. Ha népe nem lesz az, akkor ítélet alá kerül.”
Dogmatizmus helyett dogmatika
A záró kerekasztal-beszélgetésben a lelkész-teológusok főként azt járták körül, hogy miképpen lehet felkészíteni a fiatalokat a genderlobbival való találkozásra. Elhangzott, hogy a legfontosabb a pozitív minták felmutatása: léteznek jól működő, szerető családok. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy amikor a férfi és nő közötti házasságról beszélünk, akkor nem valami ellen foglalunk állást, hanem valami nagyon jó dolog mellett állunk ki. A fiatal generáció „a szemével hall, és az érzésein keresztül gondolkodik”, ezért dogmatizmus helyett dogmatikára, a mit? helyett a miért?-en alapuló típusú tanításra van szükség. A teológián belül az antropológiai viták lefolytatásának van itt az ideje. Nem kizárólag a keresztény felfogás szerint szükséges szólni, hanem általánosságban is beszélni kell arról, hogy mit jelent férfinak és nőnek lenni, hogyan jön létre a lélek, és miként kapcsolódik a testhez. A teremtettséghez pedig hozzátartozik ugyan az elbukás, de az újjászületés is. A beszélgetőpartnerek egyhangúlag kifejezték közös meggyőződésüket, hogy amikor valaki hitre jut, akkor megváltozik az akarata is: legfőbb vágya az lesz, hogy Krisztusé legyen.
