„Nem a véleményegyezőségen, hanem Jézus Krisztuson alapul a mi egységünk!” – vallja Tapio Luoma. Az immáron több mint százéves finn–magyar evangélikus kapcsolatokról, a Finnországi Evangélikus Egyházról és a Krisztust követő élet missziói küldetéséről is beszélgettünk magyarországi látogatása alkalmával Finnország érsekével.
– A finn–magyar evangélikus kapcsolatok hosszú időre nyúlnak vissza, sok szálon kötődünk egymáshoz. Kérem, mutassa be a Finnországi Evangélikus Egyházat!
– Egyházunk továbbra is népegyházként értelmezi magát, hiszen a lakosságnak több mint 68 százaléka az evangélikus egyházhoz tartozik. A társadalom minden területén – az iskolarendszertől kezdve az egészségügyön át az önkormányzati szektorig – megtalálhatóak az egyházi gyökerek. A finn társadalmat befolyásolja a lutheri munkafelfogás is. Manapság az evangélikusság talán leginkább az átlagember mindennapos kereszténységét jelenti, tehát azt, hogy az emberek igyekeznek Isten vezetését keresni és tetteikkel a jobb jövőt munkálni. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az evangélikusság nálunk mindennapos kereszténységet is jelent.
– Mit jelent a mindennapos kereszténység?
– Talán a finnek sem tudatosítják magukban azt, hogy gyakorlatilag minden intézmény hátterében ott áll az evangélikus gondolkodásmód, így gyakran mondják ránk, hogy mi „rejtőzködő lutheránusok” vagyunk. Az evangélikusság olyan mélyen van az emberek lelkében, hogy sokszor ők maguk sem veszik ezt feltétlenül észre.
– Miként fogalmazná meg rendszeres teológusként, aki a tudomány és teológia kapcsolatát is vizsgálja, a lutheri munkafelfogás finn értelmezését?
– A lutheri munkaetika alapja az, hogy minden becsülettel végzett munka Isten szolgálatát jelenti. Isten arra hívta el az embert, hogy a társadalmat építse és szolgálja a felebarátját. Ez a lutheri felfogás szerintem máig érezhető a finn társadalomban.
– Említette, hogy a finn társadalmat szerkezeti szinten is áthatja az evangélikus felfogás. Hogyan van jelen a gyakorlat oldaláról Finnország életében a Finnországi Evangélikus Egyház?
– Finnországban számos területen látszik az egyház jelenléte. Gyülekezeteinken túl meghatározóak a különböző szolgálataink. A diakónia nagyon nagy támogatottságot és megbecsülést élvez a finn társadalomban. Az embereket mindennapi életükben igyekszünk segíteni, például családi tanácsadással vagy a diákoknak délutáni foglalkozások szervezésével. Beágyazottságunkat jelzi az is, hogy néhány felekezeten kívüli vagy más vallási közösséghez tartozó temetőt kivéve a finnországi temetők mind gyülekezeteink fenntartásában vannak.
– Mit jelent a Finnországi Evangélikus Egyház sokszínűsége? Melyek a legnagyobb „irányzatok”?
– Húsz évvel ezelőtt még a társadalom 90 százaléka tartozott a Finnországi Evangélikus Egyházhoz. Manapság, mint említettem, a finnek 68 százaléka vallja magát evangélikusnak. Ebből egyértelműen látszik, hogy amilyen sokszínű és sokféle a finn társadalom, ahhoz hasonló a finn egyház is. Vagyis egyházunk leképezi a társadalmat, így annak értékei ugyanúgy látszanak az egyházban, mint a társadalomban.
Egyházunk spirituális sokszínűségét máig meghatározza a főleg a 19. században indult népmozgalmak hatása. Ezek az ébredési mozgalmak egészen azóta a gyülekezeti és lelki élet megnyilvánulásának fontos formái. Ráadásul más, külföldi egyházaktól eltérően nálunk ezek az ébredési mozgalmak mind ez idáig részei kívántak maradni az evangélikus egyháznak. Ez sokszínűséget, spirituális sokféleséget eredményez, és gazdagítja népegyházunkat.
– Hogyan lehet fenntartani az egységet a különböző nézeteket valló evangélikusok, egyháztagok között? Mi ebben az ön szerepe érsekként?
– Az evangélikus hitértelmezés, vagyis az emberről, Istenről, világról alkotott hitfelfogás nagyon sokféle megközelítést tesz lehetővé. Teológiánk a különböző kultúrákban, sőt különböző kontextusokban eltérő módon fogható fel. Az egység nem azt jelenti, hogy mindannyian ugyanazon a véleményen vagyunk. Nem a véleményegyezőségen, hanem Jézus Krisztuson alapul a mi egységünk! Mi nem lehetünk egyek Jézus nélkül, hiszen egyedül Krisztus formál eggyé bennünket. Őbenne egymás testvérei és Isten gyermekei vagyunk. Érsekként azt tartom az egyik legfontosabb feladatomnak, hogy hangsúlyozzam: az egység Jézus Krisztuson alapul, és nélküle nem lehetséges.
– Többek között az ökumenikus közösséggel kapcsolatos örömét fogalmazta meg a budavári evangélikus templomban tartott istentiszteleten. Érseki szolgálata mellett ön a Finnországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának vezetője. Milyennek látja az ökumenikus folyamat jelenét, és hogyan értékeli azt?
– Az ökumenikus párbeszéd sokkal jobb és előremutatóbb, mint amilyen ötven évvel ezelőtt volt. A felekezetek nagyon sokat tanultak az egymás iránti megértésről, a kölcsönös tiszteletről. Több felekezet nyilvánosan bocsánatot kért más felekezetektől a múltban történt sérelmek miatt. Mindenki arra törekszik, hogy örüljünk a Krisztusban megélhető közösségünknek. Ez az ökumenikus öröm valósult meg a budavári gyülekezetben is.
– Magyarországi látogatása során részt vett A kisebbségi egyházak szerepe a 21. század Európájában címmel rendezett konferencián címmel rendezett konferencián. A finn evangélikus egyház nem kisebbségi egyház. Mi az előnye annak, ha a társadalom nagy része evangélikus, és mi lehet esetleg a hátránya?
– A többségi lét pozitív oldala, hogy sokkal nagyobb az egyház láthatósága. A többségi egyházat észreveszik, ismerik, hallják a hangját. Ugyanakkor ez magában hordozza azt a felelősséget is, hogy többségi egyházként a kisebb egyházak érdekében is fel kell szólalnunk, az ő hangjukat is meg kell szólaltatnunk. Ezt a Finnországi Evangélikus Egyház számtalan alkalommal meg is tette.
A nagy egyházak gyakran „alacsony profilú”, azaz diszkrét, mérsékelt közösségek, amelyek tanításába, megjelenésébe sok minden belefér. Ennek veszélye, hogy esetleg elvész a valódi jellegzetessége és identitása az egyháznak. Finnországban ennek a feszültségében élünk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem a számokban rejlik a lényeg, hanem hogy hűek vagyunk-e az eredeti küldetésünkhöz, Istentől kapott feladatunkhoz.
– Igehirdetésében azt is hangsúlyozta, hogy keresztényként „tanúságot kell tennünk a pluralista Európában”. Hogyan lehet ezt nem a szólamok szintjén, hanem a 21. század ébredési lehetőségeként megvalósítani?
– Minden egyház nagy kérdése, hogy miként tudunk hűek lenni ahhoz az elhíváshoz, amelyet Isten ránk bízott. Jézus úgy küldte el a tanítványait, és úgy küld el minket is a világba, hogy róla tegyünk bizonyságot. A missziói parancs arról szól, hogy a keresztség és a tanítás által ezt cselekedjük. Ehhez azonban egy hatalmas ígéret is csatlakozik: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20b) Ennek alapján kell végeznünk a szolgálatunkat, vagyis újra és újra végig kell gondolnunk, hogy az adott társadalomban ez mit jelent. Hogyan lehet Jézus tanítványa a Magyarországi Evangélikus Egyház Magyarországon, és hogyan kell ezt Finnországban megvalósítani? Végső soron ez a kérdés oda vezet, hogy minden egyes kereszténynek önvizsgálatot kell tartania, és válaszolnia kell arra, hogy milyen a személyes kapcsolata a feltámadott Úrral. Én hiszek abban, hogy Isten végzi az ő munkáját az egyházakon keresztül; a kérdés az, hogy készek vagyunk-e ebben az ő eszközeivé válni.
– Immáron több mint százéves a finn–magyar evangélikus kapcsolat. Számos gyülekezetünk szoros testvérgyülekezeti közösséget ápol egymással. Mit tanultunk egymástól?
– Minden találkozás során az a lényeges, hogy testvérekre találjunk egymásban, és megerősítsük egymást a hitben. Úgy érzem, hogy ez a mostani magyarországi látogatás alatt megtörtént.
Nem feltétlenül tudom megválaszolni, hogy a magyarországi evangélikusság mit tanult tőlünk. Nyilvánvaló, hogy a finn egyház sokkal szélesebb területen végzi a munkáját – értve ezalatt a munkaterületeket –, és természetesen nagyobb erőforrásokkal is bír. Így talán az egyházi szolgálataink között voltak és vannak olyan modellek, amelyeket át lehetett venni.
De sokkal izgalmasabb számomra, hogy mi mit tanulhatunk magyar testvéreinktől. Ezek közül az egyik, ami az itteni szemináriumon vált számomra világossá, az, hogy többségi egyházként sokkal jobban figyelembe kell vennünk a nem többségi egyházak életformáit, gondolkodásmódját. Meg kell értenünk, hogy ők hogyan gondolkodnak. Ez ugyanis különbözik a többségi és kisebbségi egyház esetében. Magyarországon a gyülekezeti munka túlnyomó része ma is önkéntes alapon szerveződik és valósul meg. Ebből is sokat tanulhatunk a Magyarországi Evangélikus Egyháztól. Továbbá a pénzügyi lehetőségek megteremtésének kérdésében, a forrásteremtésben is jó példákat láttam. Nem többségi egyházként csekélyebb erőforrással lehet gazdálkodni. A tendencia szerint Finnországban is csökkenni fognak az egyházi bevételek, így ezen a területen is tanulhatunk egymástól.
