Harminc éve ápol testvérkapcsolatot egymással a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Bajorországi Evangélikus Egyház. A partnerség kereteit rögzítő szerződést május 26-án Budapesten, egyházunk székházában hosszabbították meg újabb öt évre a két egyház vezetői. A hazai evangélikusokat az országos elnökség – Fabiny Tamás elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő – képviselte, a bajor egyház részéről Heinrich Bedford-Strohm tartományi püspök és Michael Martin egyházfőtanácsos vett részt az ünnepségen.
Az alkalmat háromnapos kétoldalú konzultáció előzte meg Visegrádon. Ezen a két egyház vezetői mellett az egyházak osztály- és munkaágvezetői, szakmai felelősei is jelen voltak.
A testvérkapcsolat meghosszabbításáról a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata február 26-i ülésszakán hozott határozatot, míg a Bajorországi Evangélikus Egyház Zsinata márciusban döntött erről.
Az ünnepélyes aláírás előtt Fabiny Tamás tartott kétnyelvű áhítatot. Lukács evangéliuma 24. fejezetének 50. verse alapján az áldásról prédikált, ugyanakkor az egyház feladatairól is szót ejtett. Az Európai Protestáns Egyházak Közösségének nyilatkozatára utalva elmondta: az egyházak feladata, hogy közösen imádkozzanak, felemeljék a hangjukat az elnyomottak érdekében, és segítsenek a rászorulókon. Zárásként így fogalmazott: „Mennybemenetel ünnepén azt tapasztaljuk meg, hogy Isten Jézus Krisztusban megáld mindenkit, ezért lehetünk egymás és a világ számára áldássá.”
A megbékélés tanúi
Ahogyan Krisztusban nincs sem zsidó, sem görög, úgy nincs magyar és német sem – utalt Pál apostolnak a galatákhoz írt levelére (3,28) Heinrich Bedford-Strohm tartományi püspök. „Az, hogy ma aláírjuk a testvérkapcsolat meghosszabbításáról szóló szerződést, annak kifejezése, hogy komolyan vesszük azt, amit Pál mond. Ezt az akaratot határozottan éreztem, amikor a bajor tartományi zsinat hetekkel ezelőtt megvitatta a szerződést, majd szavazott róla. A zsinati tagok megnézhették a testvérkapcsolatról forgatott filmet, amelyben számtalan szemléletes és nyomatékos megszólalást hallhattunk olyan emberek szájából, akik sokat tesznek ezért a kapcsolatért” – elevenítette fel Heinrich Bedford-Strohm.
A bajor püspök a harmincéves testvérkapcsolat fontosabb állomásait tételesen felsoroló köszöntőjét így zárta: „Ezzel a szerződéssel bizonyságát adjuk valami olyannak, ami – reményeim szerint – az Egyházak Világtanácsának idei karlsruhei nagygyűlésén és jövőre, a Lutheránus Világszövetség krakkói nagygyűlésén is nyomatékosan megjelenik majd: Jézus Krisztus szeretete erősebb, mint a gyűlölet, a háború, az erőszak és az e világi megosztottság. Ha egyházakként Krisztusnak ezt a szeretetét tudjuk sugározni, azzal a megbékélés tanúi leszünk a világ előtt, és követjük Krisztusnak azt a parancsát, hogy legyünk a föld sója és a világ világossága.”
Közös küldetés
A szerződés aláírását Michael Martin is történelmi pillanatnak nevezte. Mint utalt rá, 1992 óta sok mindent értünk el közösen, amire büszkék lehetünk, és ez nem csak a felújított vagy újonnan épített épületekben mutatkozik meg. A partnerséget ugyanis „mindenekelőtt az egyházaink között kialakult emberi kapcsolatok tartják fent. Az együttműködés ma már az óvodáktól az idősek otthonáig számos intézményünkre, azok főállású és önkéntes munkatársaira kiterjed, és így részesei lehetünk egy olyan egyháznak, amely a partnerségnek köszönhetően »nagyobb önmagánál«.”
Az egyházfőtanácsos hálás azért az örökségért, amelyet a kölcsönösség, illetve az egymástól és egymással való tanulás jelent. Kihívásnak nevezte, hogy a partnerséget a jövőben is élettel töltsük meg. Az előttünk álló időszak kapcsán messzire mutató kérdéseket fogalmazott meg, és a feladatot is kijelölte: „Közös küldetésünk van a világ felé. A jövő és Földünk túlélésének kérdéseivel szembesülve közös otthonunknak, Európának és az egész világnak szüksége van az egyházak hangjára. Be kell szállnunk a társadalmi kérdésekről folytatott párbeszédbe, és tiltakoznunk kell, amikor olyan politikai döntések születnek, amelyek az evangélium szempontjából vitathatók. Láthatóvá kell tennünk az örömhírt a világ számára, a peremre szorultak szószólói kell, hogy legyünk, és igazságot kell követelnünk ott, ahol azt lábbal tiporják. Tanúságot kell tennünk Isten szeretetéről, nem azért, mert olyan erősek és befolyásosak vagyunk, hanem azért, mert a saját gyengeségeinkkel együtt a világban élő hátrányos helyzetűek oldalán állunk. Pontosan ezzel az elkötelezettséggel követjük Jézus Krisztust, és képviseljük az ő üzenetét.
Testvérkapcsolatunk központi szerepet játszik, mert világossá teszi számunkra, hogy mi »Jézus Krisztus egyháza« vagyunk. Szükségünk van egymásra, egymásra vagyunk utalva, és az egymással való párbeszédben olyan válaszokat találunk, amelyeket egymagunk nem tudtunk volna megadni. Ezzel a hozzáállással egyházaink egyben hídépítők a közös európai hazában. Jézus Krisztus Egyháza számára a határokon átnyúló együttműködés mindig fontosabb, mint a nemzeti vagy gazdasági érdekek.”
Az egyházfőtanácsos gesztusként magyarul: „Erős vár a mi Istenünk!”-kel indította, majd „köszönöm!”-mel zárta beszédét.
Történelmi gyökerek
Prőhle Gergely az eseményt záró beszédében történelmi és kultúrtörténeti szempontból világított rá a bajor–magyar testvérkapcsolat fontosságára. Az országos felügyelő utalt arra, hogy a két egyház eltérő történelmi, földrajzi adottságai és méretbeli különbségei is befolyásolják azt, hogy a Michael Martin által felvetett kérdésekre a magyar fél hogyan reagál. Prőhle Gergely végül köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki tevékenyen részt vett a május 26-án aláírt bajor–magyar testvérkapcsolati szerződés elkészítésében.
