Egy nemzetközi program lebonyolítása elképzelhetetlen megfelelő előkészítő és háttérmunka nélkül. Az Egyházak Világtanácsa 11. nagygyűlésén augusztus 31. és szeptember 8. között a németországi Karlsruhéban is számos segítő (steward) dolgozott. Andrejko Lacko evangélikus teológus Szlovákiából érkezett, őt kérdeztük élményeiről.
– Feltételezhetően a stewardok találkoztak naponta a legtöbb emberrel a nagygyűlésen, hiszen ha valakinek kérdése volt, önökhöz fordult. Önök mutatták fel az ökumené „fiatal arcát” ebben a pár napban. Hogy élte meg ezt belülről?
– Egy professzorom továbbította a felhívást, hogy jelentkezni lehet stewardnak a nagygyűlésre, és így többen is, majdnem tízen érkeztünk Lipcséből, a teológiai fakultásról. Elsőre soknak tűnt, hogy majdnem háromheti munka vár ránk, de most nagyon boldog vagyok. Ez az alkalom arra ösztönöz, hogy máskor is dolgozzak majd ilyen és hasonló alkalmakon. Itt azt tapasztaljuk meg, hogy nemcsak egy felekezet világtalálkozójáról van szó, hanem ökumenikus világgyűlésről. Nagyon tanulságos ilyen szempontból látni, hogy milyen érdekesnek találják mások azokat az itteni istentiszteleteket, prédikációkat és énekeket, amelyek számunkra természetesek. De ugyanígy, számomra az ortodox liturgia nagyon érdekes és különleges.
– Mit hozott önnek teológusként ez a néhány nap itt?
– A plenáris üléseken körbejárt témák meghatározzák, milyen területekkel fognak foglalkozni az egyházak a jövőben, de legalábbis a következő nyolc évben. Emellett magammal viszem azt a tapasztalatot, hogy láthattam, miként állnak az emberek a hithez a különböző felekezetekben.
Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel
hírlevél-szolgáltatásunkra.
