Egyházi vezetőkkel, egy segélyszervezeti munkatárssal és a konzullal is találkozott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) küldöttsége február 26-án, szombaton Beregszászon. Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, a MEÖT alelnöke és Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a szervezet főtitkára az idei ökumenikus imahét adományát vitte el a Kárpátalján élő magyaroknak.
Február 26-án a reggeli órákban hagyta el a magyar–ukrán határt Beregsuránynál Kondor Péter és Fischl Vilmos. Mint elmondták, a magyar oldalról Ukrajna felé szinte senki nem közlekedik, azonban az ukrán oldalon hatalmas a kocsisor. A határ innenső oldalán gyalogosan közlekedő nők és gyerekek voltak láthatók, felnőtt férfi alig, hiszen ők a hadkötelezettség miatt Ukrajnában ragadnak. Mindenki békésen, türelmesen várakozik a határnál.
Beregszászon a helyiek elmondták, hogy a Kárpátokon innen még nem, de a Kárpátok keleti oldalán, százötven kilométerre onnan már bombáztak. Kárpátalja megtelt, Beregszász és a környező falvak is tele vannak menekültekkel. Beregszász polgármestere, Babják Zoltán arról számolt be, hogy a környező kisebb falvakkal is folyamatosan tartják a kapcsolatot, mert az ott élők helyzete a legkritikusabb. Közülük is a helyi magyar nyelvű roma lakosság él a legsanyarúbb körülmények között, ők gyakorlatilag éheznek. Ők állnak sorba leglegtöbben a folyamatosan sülő adománykenyérért.
Eközben a tehetősebbek luxusautóval, a többség jóval szerényebb módon érkezik Beregszászra, ahol gyakorlatilag kicserélődött a lakosság, hiszen az elmenekültek helyére Ukrajna belsejéből érkeztek menekülők. „Aki akart, már elment innen” – mondják a helyiek. Akik maradtak, azok abban bíznak, hogy nem jutnak el idáig a harcok, de ők is még nagyobb menekültáradattal számolnak majd a háború fokozódásával. A hivatalos szervek már nem annyira bizakodók, mint a helyiek, szerintük sajnos nem marad ez a terület sem békés.
A hadiállapot ellenére szombaton napközben nyugalom honolt Beregszászon: volt, aki kutyát sétáltatott, egyesek karonfogva sétáltak, és még az autóforgalom is egy átlagos hétvégén megszokottakhoz hasonlított.
Kondor Péter és Fischl Vilmos a MEÖT ökumenikus imaheti adományának átadásakor a Kárpátaljai Református Egyházkerület elnökségénél, Zán Fábián Sándor püspöknél és Nagy Béla főgondnokánál jártak. Nagy Béla elmondta, hogy hatalmas az igény élelmiszerekre, ezért ezerkétszáz kenyeret sütnek naponta a magyar kormány támogatásából kapott lisztből.
Kondor Péter egyúttal a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) képviseletében személyes egyeztetést folytatott Gerevich Jánossal, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet ukrajnai elkülönített alegységének vezetőjével, aki hasonló igényekről számolt be. Mint kiderült, lisztre és szénsavmentes ásványvízre van most a legnagyobb szükség. A menekültek ellátására pedig mobilágyak, matracok, tartós élelmiszerek és generátorok lennének nélkülözhetetlenek, hiszen attól félnek, hogy leállnak a hálózatok, az áramellátás, így nem lesz lehetőség főzni, sütni, és ez tovább fokozná az így is súlyos helyzetet.
Kondor Péter útja során Lehel Lászlóval, a segélyszervezet – jelenleg is Ukrajnában tartózkodó – elnökével is egyeztetett telefonon arról, hogy miként tudna az MEE célzottan segíteni a térségben.
A beszámolók szerint a folyamatosan érkező menekülteket egyrészt a református kollégiumban szállásolják el, másrészt a helyi hatóságok iskolákban, tornacsarnokokban, közösségi terekben helyezik el őket.
Kondor Péter püspök és Fischl Vilmos főtitkár hosszas várakozás után tudott csak találkozni Beke Mihály András beregszászi misszióvezető konzullal, mivel a diplomata irodája előtt jelentékeny tömeg állt – mindenki útlevélre várakozott.
A határ innenső oldalán már épülnek a fogadópontok, de addig is zajlik a segélyszervezetek, egyházak általi segítségnyújtás. Egyházunk továbbra is az Ökumenikus Segélyszervezet humanitárius segélyakcióját támogatja a térségben, míg határainkon belül a közeli gyülekezetek munkáját kell minden erőnkkel támogatni, hogy tudják segíteni a hozzánk érkező magyar és ukrán menekültek ideiglenes étkeztetését, ellátását.
Babják Zoltán a találkozót követően levélben fogalmazta meg Fischl Vilmosnak, hogy a hadiállapotra való tekintettel „a térség stratégiai intézményei működtetéséhez” egyebek mellett tartós élelmiszerekre, víztartályokra, generátorokra, a kapcsolattartáshoz szükséges rádióállomásokra, valamint üzemanyagra lenne szükségük. A kérés már önmagában a helyzet súlyosságát mutatja.
