„Tíz évvel ezelőtt vettem egy házat, akkor kerültem össze a párommal. Hamarosan megszülettek az ikrek is. Egy fizetésből éltünk, mert csak a párom dolgozott; akkoriban az anyósomék is velünk laktak. Egy ideig még tudtuk a számlákat fizetni, de azután sajnos már nem. Folyamatosan mérlegelnünk kellett: vagy a számlákat fizetjük, vagy eszünk. Végül öt év után elárverezték a házat” – meséli Marika. Nem szerettek volna utcára kerülni, így azonnal éltek a családsegítő szolgálatnál felajánlott lehetőséggel: két nap múlva már be is költöztek Miskolcon az Ökumenikus Segélyszervezet Családok Átmeneti Otthonába.
Együtt a család
Az intézményben – a párkapcsolati erőszak elől menekülő anyák számára fenntartott úgynevezett krízisközpontos szobán kívül – jelenleg tizenegy lakószoba várja a rászorulókat három közös konyhával, vizesblokkokkal. „Kisebb-nagyobb szobáink vannak, és szerencsére nem mindig van telt ház, így tudunk fogadni akár azonnal is családokat – tudjuk meg Nagyné Faragó Boglárka intézményvezetőtől, aki a kezdetektől fogva az otthonban dolgozik. – Vészhelyzet esetén a családgondozók ajánlásával kerülnek hozzánk az átmeneti otthont keresők. Erre azért van szükség, mert az ajánlásból számunkra már előzetesen kiderül, hány tagú családról van szó, illetve miért kerültek fedél nélküli krízishelyzetbe.”
A törvényi szabályozás értelmében a szülő(k) és gyermekeik – akik között legalább egy kiskorúnak kell lennie – egy évig maradhatnak az átmeneti otthonban. Adott esetben az ott-tartózkodást fél évvel meghosszabbíthatják. Ha az idő az iskolai tanév vége előtt telik le, természetesen a családoknak nem kell kiköltözniük a nyári szünetet jelző kicsengetés előtt.
A maximum másfél év letelte után a családok megpályázhatják az úgynevezett kiléptető lakások egyikét. Ebből a miskolci segélyszervezetnél kettő van – az egyik az avasi telephelyen, a másik bent a városban. „A kiléptető lakásokban öt évig lehetnek a családok. Ez azért van így, mert ha ezek után szociális bérlakásba szeretnének költözni, annak egyik előfeltétele szerint legalább ötéves állandó lakcímmel kell rendelkezniük. Ezzel is szeretnénk növelni az esélyeiket a sikeres pályázathoz” – mondja az intézményvezető.
A kiléptető lakások használatában a családoknak nem kell másokkal osztozniuk. Marika a párjával és az ikrek mellett született másik négy gyermekükkel már a harmadik évüket töltik a kiléptető házban. „Nagy segítség, hogy ebben a különálló épületrészben nem kell másokhoz alkalmazkodnunk – folytatja az asszony a történetét. – Az ikrek már tízévesek, a legkisebb nemsokára kétéves. Párommal mindketten dolgozunk – én nyolcórás takarítói állást vállaltam –, és felváltva tudjuk a gyerekek felügyeletét megoldani. Azon vagyunk, hogy minél előbb saját otthont teremtsünk magunknak. Családi házra gyűjtünk, amire van is esélyünk, mert a fizetésünkből folyamatosan félre tudunk tenni.”
Marikáék az Ökumenikus Segélyszervezettől öt évvel ezelőtt fedelet kaptak a fejük fölé. Ha nincs ez a lehetőség, mit lett volna? – adódik a kérdés. „Én anyaotthonba mentem volna, a párom meg a rokonaihoz. Ha szétszakadt volna a család, mindenkinek sokkal nehezebb lett volna, különösen a gyerekeknek. Számukra természetes, hogy a családban apa is van, anya is van. A lányok ráadásul nagyon apásak.” És te mit kaptál? – hangzik az Ökumenikus Segélyszervezet harmincadik születésnapjára megjelent kötet címe. Marika válasza erre ez: „Az Ökumenikus Segélyszervezettől lehetőséget kaptam arra, hogy ne veszítsem el a gyerekeimet. Számomra mindennél fontosabb az, hogy ők mellettem vannak, családként együtt maradhattunk. Emellett természetesen otthont kaptunk, nekik köszönhetően van hol laknunk. Ha nincs a segélyszervezet, nem tudom, most hol lennénk.”
Mindent a gyermekekért
A családok átmeneti otthonának a városban két külső férőhelyes lakása is van. A „telephelyről” pályázat útján lehet oda átkerülni, legfeljebb másfél évre. „A jelentkező családoknak egy hatoldalas pályázati lapot kell kitölteniük. A munkatársaink ebben nem segítik őket, mert azt szeretnénk elérni, hogy önállóan is meg tudjanak pályázni például egy szociális bérlakást” – magyarázza Nagyné Faragó Boglárka.
A pozitív elbírálásnak azonban nem ez az egyetlen feltétele. Fontos, hogy ha gyermekét egyedül nevelő szülőről van szó, legyen munkahelye, házaspár esetén pedig legalább egyiküknek legyen állása. Ezenkívül a pályázóknak előtakarékosságot is vállalniuk kell. „Mindezzel az a célunk, hogy kikerüljenek a rendszerből, a nálunk eltölthető idő után ne egy másik átmeneti otthonba menjenek” – teszi hozzá az intézményvezető. S bár a külső lakásokban is magukban laknak a családok, a segélyszervezettől továbbra is minden segítséget és támogatást megkapnak. Sőt: „A miskolci átmeneti otthon egyedülálló abban, hogy nemcsak a törvény által előírt pszichológus, illetve jogász dolgozik nálunk, hanem van logopédusunk, mozgásfejlesztőnk és fejlesztőpedagógusunk is – folytatja Boglárka. – A gyermekek fejlesztésére nagy hangsúlyt fektetünk; a megfelelően felszerelt fejlesztőszobát és a sószobát is emiatt hoztuk létre. A családgondozó a törvényi szabályozásoknak megfelelve minden hozzánk kerülő gyermekre vonatkozóan egyéni gondozási-nevelési tervet készít, amelyet minden hónapban átbeszélünk, ha kell, módosítunk, kiegészítünk.”
Mindez nagyon sok pozitívummal jár, különösen akkor, ha egy család éveket tölt az Ökumenikus Segélyszervezet miskolci intézményében. Marika ikerlányainak egyike például nagy lemaradásokkal kezdte annak idején az általános iskolát, a legutóbbi tanévet mégis kitűnő tanulóként zárta. Másodikos öccse tanítónőinek a visszajelzése szerint is sokat segített a kisfiúnak az állandó logopédiai fejlesztés. De nem csak a kisebbek élvezik az állandó támogatást. Ha szükséges, a segélyszervezet a továbbtanulási felvételi-előkészítésben is segít. Ezt javarészt miskolci gimnazisták közreműködésével teszik. „A középiskolások az iskolai közösségi szolgálat keretében főleg matematikából és angolból korrepetálják a gyerekeinket. Ez azért is szerencsés, mert kortársak, jobban szót értenek egymással, illetve a gimnazisták sok mindent el tudnak mesélni nekik a leendő iskolájukról” – számol be az intézményvezető.
A miskolci átmeneti otthonban lakó szülők ezenkívül a gyermekeik számára szükséges dolgok megvásárlásához is segítséget kaphatnak a segélyszervezettől. Például ha szemüvegre vagy szakácssapkára van szükség, támogatási keretből ennek anyagi finanszírozására is van lehetőség.
Nagyné Faragó Boglárka miskolci intézményvezető
Már egyedül is megy
„Albérletben laktunk Miskolcon. A főbérlőnknek minden hó elején kifizettük a rezsit és a lakbért. Az egyik 15-én jelezte, hogy a hónap végéig el kell költöznünk. Semmi megtakarításunk nem volt, így felkerestük a családgondozót, aki segített, hogy bekerülhessünk az otthonba. Nagyon hálásak voltunk, mert fedelet kaptunk a fejünk fölé. Akkoriban három gyermekem még kiskorú volt, a legidősebb pedig már nagykorú. Attól a perctől kezdve, hogy ide bekerültünk, Bogiék rengeteget segítettek – meséli a sok megpróbáltatást megélt Karolina. – Az külön büszkeséggel tölt el, hogy a három legidősebb gyermekemnek ma már szakmája van: az egyikőjük cukrász lett, a másik eladó, a harmadik pedig vendéglátós, felszolgáló. Munkahelyük is van. Nagyon sokat köszönhetek a segélyszervezetnek, mert nélkülük a gyerekeimnek például nem lenne szakmájuk. Biztos, nyugodt hátteret tudtak számukra biztosítani, így nem kellett azzal foglalkozniuk, hogy hol alszanak, vagy hol tudnak tanulni. A szobát is úgy kaptuk, hogy volt benne íróasztal, ahol el tudták készíteni a házi feladatot. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy a legkisebb lányom osztályelsőként végzett.”
Beszélgetésünkkor Karolina a gyermekeivel még az egyik külső lakásban élt, bár a másfél év leteltének közeledtével már albérletet kerestek. „Nekem van munkahelyem, illetve megtakarításom, ezért nem jelent gondot albérletben önálló életet kezdeni” – közli büszkén az asszony. A koronavírus-járvány időszakát azonban az ő családja is nehezen élte meg, ugyanis a pénzkereső gyermekei elveszítették a munkájukat, a közétkeztetésben dolgozó édesanyát pedig négyórás státuszba tették.
Ráadásul a külső lakással kapcsolatos szerződés szerint a rezsi mellett Karolinának egy előtakarékossági számlára is minden hónapban át kell utalnia egy bizonyos összeget. „A járvány alatt nem tudtam ezt megtenni, ezért írtam egy kérelmet. Nagyon nagy segítséget jelentett, hogy ideiglenesen elengedték az előtakarékossági fizetési kötelezettségemet, mert így fenn tudtunk maradni. Ha nincs a segélyszervezet, akkor nagyon nagy bajban lettünk volna, az biztos” – mondja hálásan a gyermekeit egyedül nevelő édesanya. És te mit kaptál? – a kötet címadó kérdésére Karolina határozottan azt válaszolja: önállóságot. Majd őszinte vallomással zárja a mondandóját: „Én nagyon kapcsolatfüggő vagyok. Nagyon függtem a páromtól is, pedig a kapcsolatunk már az ideköltözésünk előtt sem volt jó. Itt azonban járhattam pszichológushoz, aki rávezetett arra, hogy nem kell egy másik embertől függnöm, mert saját magamtól is talpra tudok állni, és egyedül is meg tudom oldani a problémákat. Emiatt is nagyon hálás vagyok a segélyszervezetnek."
Karolina – „A segélyszervezet nélkül a gyerekeimnek nem lenne szakmájuk”
Erdőből az otthonba
Gizikének, a kislányát egyedül nevelő édesanyának sok szempontból egyedi a története. „Miskolcon, a hétvégi házamban, az erdőben laktam az akkor tizenhárom éves kislányommal. Amikor elmentem dolgozni, nem mertem őt egyedül hagyni ott, ezért segítséget kértem. Így kerültünk be a családok átmeneti otthonába. Az első másfél év után újabb másfél évre kiköltözhettünk a külső lakásba. Nagyon hálás vagyok ezért, mert ez az ideiglenes otthonunk szépen felújított, két szoba van benne konyhával, fürdőszobával. A családgondozómmal azon dolgozunk, hogy ha itt letelik az időm, bérelhessek egy lakást az önkormányzattól. Dolgozom, van félretett pénzem is, így a lehetőségeim megvannak rá” – bizakodik Gizike.
De ez nem mindig volt így, ahogyan kiderül a folytatásból: „Nagyon sokat köszönhetek az otthonnak. Sőt mindent! Nagy segítséget jelentett, hogy volt hol laknom, tisztálkodnom, mosnom. Ha megszorultam anyagilag, kisegítettek, nem kellett éheznünk. A lányomnak segítettek a tanulásban, nekem eleinte a munkakeresésben, és nekik köszönhetem azt is, hogy egy jelentős összeget félre tudtam tenni” – sorolja hálásan az asszony. Dorina ma már harmadik osztályos gimnazista, emellett olyan tehetséges futballjátékos, hogy a diósgyőri klub leszerződtette. „Pici korától semmi más nem érdekli – árulja el az édesanyja. – Dorináról emellett tudni kell, hogy testi fogyatékos. A jobb kezének háromnegyed része hiányzik. Azt is az otthonnak köszönhetjük, hogy felfedezték a tehetségét.”
Az intézmény munkatársai ugyanis megszervezték, hogy egy szakember asztalifocit tanítson az otthonban lakó gyermekeknek. Az edző nemcsak felfigyelt a kislány tehetségére, hanem értesítette is Gizikééket, amikor a tornaklubnál felvételi lehetőség nyílt. „Sokat szenvedtünk azért, hogy Dorinának jó legyen. Egy erdő közepéből biztos helyre költözhettünk, ő gimnáziumba járhat, sportoló lehet. Nagyon sokat köszönhetek Bogiéknak és a két családgondozómnak. Örülök, hogy a rászoruló családok számára van ilyen lehetőség. Én éltem vele, és másoknak is szoktam mesélni róla. Az otthonban lakó társaimnak pedig sokszor felhívom a figyelmét, hogy értékeljétek, milyen nagy lehetőséget kapnak az Ökumenikus Segélyszervezettől” – teszi hozzá a sok szenvedés ellenére is optimista asszony.
Gizike – „Miskolcon, a hétvégi házamban, az erdőben laktam”
Közösségben, jó csapattal
A miskolci intézménybe kerülő családok egy nagy közösség részeivé válnak. Bár mindenki éli a maga életét, az összezártság, a hasonló sors és az épület kiszolgálóhelyeinek közös használata – no meg persze a gyerekek – egy nagy családdá kovácsolja az ottlakókat. Az intézmény munkatársai minden tőlük telhetőt meg is tesznek azért, hogy gondozottaik ne csak egy átmeneti otthont, de esélyt is kapjanak az újrakezdéshez.
„Célunk, hogy az átmenetileg az otthonunkban élő családokat a nálunk töltött idő alatt képessé tegyük arra, hogy a nehézségeiket, problémáikat önállóan megoldják, és elsajátítsák azokat a készségeket, amelyek segítik őket a társadalomba való visszailleszkedésben. A fenti célok érdekében lakóink átfogó támogatásban részesülnek intézményünkbe érkezésüktől új, önálló életvitelük kialakításáig” – tájékoztat az intézmény honlapja. Az átfogó támogatás olyan típusú ismeretek átadását is jelentheti, mint például a tökfőzelék elkészítése, a borítékcímzés mikéntje vagy a babafürdetés módja.
Az otthon lakói sok közös rendezvényen is részt vehetnek. Számos emlékezetes karácsonyi ünnepség, Mikulás-várás vagy gyereknap zajlott már a miskolci falak között. A lakók emellett a segélyszervezet által nyilvánosan meghirdetett, az épület külön bejáratú programszobájában tartott ingyenes rendezvényekre, tanfolyamokra is mindig átmehetnek. Bármikor csatlakozhatnak például a babamama klub foglalkozásaihoz, elvihetik a gyermeküket babatornára, részt vehetnek nyelvoktatásban, esetleg sportedzéseken. Mindezeket az Ökumenikus Segélyszervezet pályázatokon elnyert összegekből vagy például az úgynevezett Kapaszkodó program keretében összegyűjtött adományokból tudja bárki számára ingyenesen meghirdetni.
És te mit kaptál a segélyszervezettől? – kapja a beszélgetést záró kérdést Nagyné Faragó Boglárka. „Egy nagyon jó csapatot, emellett sok támogatást a budapesti központunktól” – hangzik a gondolkodás nélküli válasz. Majd így összegez a miskolci családok átmeneti otthonának intézményvezetője: „2000 óta jó szívvel tudom a munkámat végezni, mert amit az Ökumenikus Segélyszervezetnél hirdetünk, az tényleg úgy is van, aszerint tesszük a dolgunkat.”
Idén harmincéves az Ökumenikus Segélyszervezet. Az évfordulóra És te mit kaptál? címmel a Luther Kiadóval közösen különleges könyv készült, amelyben a szervezetben önkénteskedő közismert emberek, illetve megsegítettek beszélnek arról, mit jelent számukra adni és kapni. A kötet ára 4500 forint. A Luther Kiadó könyvesboltjában és webáruházában 3600 forintért kapható.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. november 14–21-i, 86. évfolyam 45–46. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
