Mentsük meg a méheket és a gazdákat! elnevezéssel európai polgári kezdeményezés indult útjára 2019 januárjában. A megfelelő számú aláírás összegyűjtését megcélzó európai uniós állampolgárok azt szeretnék elérni, hogy az Európai Bizottság támogasson egy olyan méhbarát mezőgazdasági modellt, amely lehetővé teszi, hogy a gazdák és a természet harmóniában éljenek. A kampány magyarországi koordinátora, a Magyar Természetvédők Szövetsége ez év április 19-én sajtóközleményben jelentette be: magyar részről összegyűlt a szükséges tizenötezer-hétszázötven aláírás. Ezzel Magyarország lett a hatodik európai uniós tagállam, amely teljesítette az európai polgári kezdeményezésekre vonatkozó feltételeket. Összeállításunkban nemcsak a hazai szervezőket kérdeztük meg a kezdeményezés hátteréről, hanem az érintett méhész-, illetve mezőgazdászszakma képviselőinek véleményére is kíváncsiak voltunk, míg a teremtett világ védelmében megszólaló teológussal a Szentírás szavait idéztük fel.
A méhek napján, április 30-án az agrártárca minisztere, Nagy István – aki maga is méhészkedik – a Facebook-oldalán felhívta a figyelmet a jól ismert tényre: „Méhek nélkül nincs élet. A globális élelmiszer-termelés hetvenhat százaléka függ a házi- és vadméhfajok beporzásától.” S hogy a mézet már a kőkori ember is szívesen fogyasztotta, annak bizonyítéka az a körülbelül tízezer éves, „mézvadászt” ábrázoló barlangrajz, amelyet Spanyolország területén, az úgynevezett Pókok barlangjában találtak.
Szomorú számok
Az európai civil kezdeményezés egyik fontos követelése, hogy a gazdák megfelelő támogatást kapjanak a beporzóbarát gazdálkodásra való átálláshoz. Miért vált ennyire sürgetővé a téma? – tettük fel a kérdést Fidrich Róbertnek, a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetőjének.
„A természet pusztulásáról, a biológiai sokféleség csökkenéséről már az elmúlt évtizedekben is nagyon sok negatív tapasztalatunk volt, egyre több tanulmány szól a különféle fajok kihalásáról – kezdte válaszát. – A megfigyelések éves szinten tíz és negyven százalék közé teszik a rovarok pusztulási arányát. Egy idén megjelent tanulmány a vadméhek esetén huszonöt százalékos csökkenésről számolt be.”
A programvezető ennek okát nemcsak az éghajlatváltozásban, hanem – nemzetközi tanulmányokra hivatkozva – az intenzív nagyüzemi mezőgazdaság jelenlegi módszereiben látja. „A Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezésnek az egyik fő célja a szintetikus növényvédő szerek használatának kivezetése az Európai Unió mezőgazdaságából 2035-ig. A mérgezőbb, a méhekre és az emberek egészségére is veszélyes növényvédő szereket még előbb, 2030-ig be kellene tiltani, de legalábbis a felhasználásukat drasztikus mértékben kellene csökkenteni” – mutatott rá Fidrich Róbert.
Emellett fontos teendőnek látja az állatok természetes élőhelyeinek visszaállítását, különös tekintettel a mezőgazdasági művelés alatt álló területekre, mert globális szinten nagymértékben csökken a biológiai sokféleség. „Jelenleg a vegyszerhasználaton túl az egyik legalapvetőbb probléma, hogy hatalmas monokultúrákban műveljük a mezőgazdasági területeket. Sokszor több hektár összefüggő, egyetlen fajból álló területtel találkozhatunk, számos helyen megszűnt a táj mozaikossága. Ezáltal sok beporzó állat elveszítette az élőhelyét, illetve táplálékhoz is kevésbé jut. Ezért is lenne fontos, hogy mezővédő erdősávokkal és nitrogéntartalmú pillangós növényekkel tegyük változatosabbá a mezőgazdasági területeinket” – tette hozzá a természetvédő szakember.
Tisztátalan méh – áldozati méz
A Szentírás több helyen említi a méheket és a mézet. Hogy miként, arról Szűcs Kingát kérdeztük. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének tanársegéde, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoportjának tagja idén márciusban védte meg Növényi etika és teológia című doktori disszertációját.
„A Mózes harmadik könyvének 11. fejezetében leírtak alapján a méh kultikusan tisztátalan állat, bár a szövegben konkrétan így nincs nevesítve – mutatott rá a teológus. – Mivel a kisebb szárnyas állatok közül csak a négylábúak és húsos combúak elfogyasztása volt megengedett, csupán feltételezhetjük, hogy a hatlábú méhek is a tisztátalan állatok közé tartoztak. Ezt támasztja alá az is, hogy bizonyos tulajdonságaik a tisztátalansághoz köthetők: ha valakinek például a csípés után elgennyesedik a sebe – azon az éghajlaton ez gyakran előfordul –, akkor már tisztátalanná válik.
A méz ellenben nemcsak ehető – folytatta Szűcs Kinga –, hanem az áldozati kultuszban is szerepelt: fel kellett ajánlani, mint minden más megtermelt javat. Ez ugyan ellentmondásosnak tűnhet, hiszen az ókori Palesztinában elsősorban a vadmézet ismerték és gyűjtötték, a régészeti leletek azonban megerősítették, hogy a méhészet ismert mezőgazdasági tevékenység volt.”
Az egyetemi oktató arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a „méh” mindössze ötször fordul elő az Ószövetségben állatnévként, tízszer női névként, az általa termelt méz azonban sokkal hangsúlyosabb szerephez jut a Szentírásban. „A »méz« szó a növényekből készített szirupra is vonatkozik, illetve a méz ajándékként vagy csereáruként is szolgált. Az Isten áldására, a bőségre utaló leírásokban a »méz« szóhoz gyakran párosul a »tej«, így a »tejjel-mézzel« szókapcsolat a túlcsorduló termékenységet, az élet megvalósulásának gazdag lehetőségeit, a megígért üdvösséget jeleníti meg.”
Vonzó nektárillat
Az ember káros beavatkozásainak következtében sajnos nem mondhatjuk, hogy a beporzók jelenleg „tejjel-mézzel folyó” Kánaánban élnek. A tapasztalatairól kérdeztünk egy méhész szakembert, Szlávik-Orvos Máriát, a Göndöcs Benedek Mézlovagrend utazó nagykövetét.
„Ezeknek a kis állatoknak a szervezete nem tudja tolerálni a nagymértékű hőingadozást. Gondot okoz, hogy már nincsenek hideg telek, pedig nekik szükségük van arra, hogy összehúzódjanak, ledermedjenek. Kora tavasszal a repce az első olyan növény, amely jelentős nektárt ad. A méh pedig annyira ki van éhezve, annyira vonzza az illat, hogy képes kétszer nagyobb távolságra is elrepülni, mint korábban. Ha azonban közbejön egy hideg zápor, nem jut vissza a kaptárba” – mondta a Békéscsaba és Vidéke Méhészegyesület elnöke.
Ő is fontosnak tartja a monokultúrák vezető szerepének csökkentését. „Magyarországon főleg repce- és napraforgótáblák vannak, amelyek a méheknek monokultúrát jelentenek. Ez olyan, mintha mi hónapokon keresztül csak egyféle ételt ehetnénk, majd a következő pár hónapban kizárólag egy másikat. Ha a gabonatáblákba virágzó sávokat, a dűlőutakra kökénybokrokat, illetve megművelt földterületek szélére mezővédő fasorokat telepítenénk, azzal nemcsak a beporzó rovaroknak tennénk jót, hanem a madaraknak és vadaknak is búvóhelyet, költőhelyet biztosítanánk.”
A vegyszerek használatával kapcsolatban Szlávik-Orvos Mária kifejtette: „Megértjük a gazdákat, hiszen nekik az az érdekük, hogy minél több termésük legyen. Tisztában vagyunk azzal is, hogy nem szabad csak méhészeti szempontokat szem előtt tartani, mert ha például minden második nap esik az eső, a gomba terjedni fog, az ellen pedig csak a permetezés segít. Fontos lenne azonban, hogy a gazdák tartsák be a méhkímélő permetezés elvét, vagyis csak napkelte előtt és napnyugta után permetezzenek, illetve csak méhkímélő szereket használjanak. Ha a méhek belerepülnek a permetfelhőbe, vagy akár csak átrepülnek egy frissen permetezett tábla felett, megzavarodnak, és nem találnak vissza a kaptárba. Az is előfordul, hogy a magukkal hozott ismeretlen illat miatt a többiek nem engedik be őket. Sok rossz tapasztalatom van ezzel kapcsolatban.”
Gazdálkodószemmel
Kíváncsiak voltunk, miként vélekedik minderről a „másik oldal”, ezért megkerestük Mátrai Zoltánt, az Agrotrend médiacsoport vezetőjét, az Év Agrárembere díj fő szervezőjét, a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye felügyelőjét.
„A földművelés szakma. Élharcosa vagyok annak, hogy csak olyan emberek foglalkozhassanak növények termesztésével, akiknek megvan hozzá a kellő végzettségük – emeli ki beszélgetésünk elején. – A méheknek és a természetnek a legnagyobb barátja a gazdászember, hiszen ebből él. Elég felháborító azt gondolni, hogy egy gazdálkodó azért permetez, mert nincs jobb dolga, vagy hogy a méheket irtsa. A méhek nélkül nincs élet. Azonban a növényvédelem olyan a kórokozók által megtámadott növénynek, mint nekünk a gyógyszer vagy adott esetben a vitamin. Ehhez pedig csak a hatóság által engedélyezett szereket használjuk. Természetesen lehet növényvédő szer nélkül is gazdálkodni – számos jó példa van erre hazánkban is –, ez azonban sokkal kisebb termésátlagot eredményez, és az élelmiszer árának emelkedésével jár.”
Hazánkban – csakúgy, mint a többi európai uniós országban – állami támogatás jár a földművelés költségeihez. Ez azonban terménydiverzifikációra kötelezi a gazdákat. „A tíz hektár fölötti szántóterületen gazdálkodóknak adott évben legalább két különböző növénykultúrát kell termeszteniük – magyarázza ennek jelentését Mátrai Zoltán. – Harminc hektár felett pedig legalább háromféle növényfajtát kell vetni. Mindez az úgynevezett zöldítés érdekében történik, így például nemcsak gabonanövény, hanem, teszem azt, lucerna is terem egy-egy gazda földterületén.”
A mezőgazdász szakember maga is támogatja a mezővédő erdősávok telepítését, ugyanakkor felhívja a figyelmet az ezzel kapcsolatos hátrányokra is. „Ezek a fasorok nemcsak a madarak és a vadak élőhelyei, hanem sajnos a kártevőkéi is. Az enyhe telek és a gyakran párás időjárás kifejezetten kedvező számukra. A szabályozások értelmében nem használhatunk megfelelően erős szereket ellenük, ezért sokszor a kártevők – bizonyítottan – a fasorokból támadják meg a vetett növényt.”
A maga is aktívan gazdálkodó Mátrai Zoltán zárszóként elmondta: „Minden gazdásztársam örülne, ha ökológiai módszerekkel tudnánk földet művelni. Negyedannyiba kerülne, és kevesebb munkával járna. Azt viszont igazságtalannak érezzük, hogy míg az unión belül szigorú szabályozásnak kell megfelelniük a földműveseknek, az unión kívülről behozott élelmiszertermékekre sok esetben nem vonatkoznak ezek a szabályok. Ezt a kérdést is globálisan kellene kezelni.”
Jó gyakorlatok
A méhek és a beporzók védelmében hazánkban is számtalan jó gyakorlat létezik. Három évvel ezelőtt indult útjára a beporzók napja elnevezésű kezdeményezés, amelyet azóta is minden év március 10-én megtartanak határon innen és túl. Ennek keretében többek között virágültetéssel, méhbölcső- és rovarszálló-telepítéssel igyekeznek a résztvevők a vadon élő beporzók kedvére tenni. Nemcsak európai nagyvárosokban egyre gyakoribb, hogy nagy épületek – így például a berlini dóm vagy a párizsi Grand Palais – tetejére méhkaptárokat telepítenek, de hazánk fővárosában is. Nagy István agrárminiszter tavaly költöztetett először méheket az Agrárminisztérium Kossuth téri épületének erkélyére.
A világon hazánkban alakult először mézlovagrend. A 2003 novemberében ünnepélyes keretek között Baján létrehozott szervezet a magyar – ezen belül különösen a bácskai – mézféleségek, méhészeti termékek reklámozását, a kulturált mézfogyasztás terjesztését, a méhészeti hagyományok ápolását, az egészséges táplálkozás elősegítését, a természet szeretetét, óvását tekinti fő célkitűzésének. Azóta Magyarországon további tizennyolc mézlovagrend alakult, de határon kívül is találkozhatunk e nemes ügy képviselőivel.
Egyházunkban az Ararát teremtésvédelmi munkacsoport minden közösséget hív a „Műveld és őrizd!” evangélikus egyházi teremtésvédelmi programba. A résztvevők önkéntes alapon – lehetőségeikhez mérten – vállalásokat tehetnek az ajándékba kapott világ megőrzése érdekében. Bármilyen apró kezdeményezéssel érdemes bekapcsolódni, akár az imádság szolgálatával, akár faültetéssel vagy teremtés heti programok szervezésével szeptemberben. Bővebb információ a Meet.lutheran.hu honlapon olvasható.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. május 30. – június 6-i, 86. évfolyam 21–22. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
