Többféle módon is segítséget nyújtott a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség a június végi csehországi szélvihar károsultjainak. A gyülekezet ifjúságából összeállt tízfős önkéntes csapat – Szpisák Attila lelkész vezetésével – közel kétmillió forint értékű adománnyal érkezett Csehországba, és a fiatalok maguk is részt vállaltak a kárenyhítésben.
Jégesővel kísért tornádó pusztított a dél-morvaországi régióban, a természeti katasztrófa halálos áldozatokat és több száz sebesültet hagyott maga után, hatalmasak az anyagi károk.
„Láttuk a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálattal szoros kapcsolatot ápoló csehországi Sziléziai Diakónia segélykérését: jelezték, hogy ha bárki bármivel segíteni tud, akkor azt nagyon szívesen veszik. Élelmiszert, önkéntes szolgálatot, pénzbeli adományokat egyaránt kértek. Közben arról is értesültünk, hogy a szintén a katasztrófa sújtotta övezet környékén szolgálatot végző Szlovákiai Evangélikus Diakónia hasonló felhívást tett közzé. A segélykiáltásokat meghallva elindítottuk a gyűjtést” – mondta a kezdeményezésről Szpisák Attila, a tótkomlósi gyülekezet lelkésze.
Összefogás a rászorulókért
Az evangélikus közösség megszólította a helyi vállalkozásokat, biztatva őket az adományozásra. A gyülekezet a gyűjtést tudatosan végezte: naponta tartotta a kapcsolatot a kinti diakóniai szolgálatok munkatársaival, hogy a felajánlóktól kimondottan olyan adományokat kérjen, amelyekre a tornádó sújtotta övezet lakóinak szükségük van.
„Viszonylag sok tetőfóliát vittünk, mert arra nagy szükség volt. Egy nagyobb cégtől paplanokat, takarókat, matracokat kaptunk – sorolja Szpisák Attila. – Élelmiszereket, tisztítószereket is kiszállítottunk. Több Békés megyei gyülekezet, ezenkívül a budapesti, a szarvasi és a békéscsabai evangélikus diakóniai szolgálat is társult a gyűjtéshez. Utóbbiak segítségével viszonylag nagy mennyiségű tisztítószert, gyermek- és felnőttpelenkát tudtunk a rászorulóknak eljuttatni. Utóbbi azért volt fontos, mert néhány szociális intézményben is kárt tett a vihar.”
Az utazást is gondosan megszervezték. A többautónyi tárgyi adomány zavartalan célba juttatásához támogató levelet kaptak a szlovák és a cseh konzultól. „Ennek fontosságát korábbi hasonló önkéntes akcióinknál tanultuk meg. Most semmi fennakadást nem tapasztaltunk a határoknál, mindenki örült, hogy segíteni megyünk.”
Találkozni a rombolással
„Vannak olyan házak, amelyeknek a teljes tetőszerkezetét megsemmisítette a tornádó, így a tetőtérbe épített lakások is súlyos károkat szenvedtek. Ezeken a helyeken a bútorok nagy részét ki kellett dobni, többeknek ágyalkalmatossága sem volt – mondja a viharkárokról a lelkész. – Csata utáni állapotot láttunk, a vihar semmit nem kímélt, autókat tört össze, a fákat kicsavarta és összetörte, a villanyvezetékeket leszaggatta, vagyis teljesen ellehetetlenítette az életet.”
Szpisák Attila arról is beszámolt, hogy nagyon jól szervezett módon zajlik a kárelhárítás. A fő munkálatokat a csehországi tűzoltóság munkatársai végzik, a legkorszerűbb gépeikkel vonultak a területre. A technikai személyzet is nagy számban jelen volt. „Nemcsak mi voltunk ott önkéntesek, hanem férficsoportok is érkeztek, hogy házról házra járva felajánlják a segítségüket.”
Amint a lelkésztől megtudtuk, jelenleg még a kárelhárítás takarítási, tisztítási munkái folynak. Több tetőre már ideiglenes ponyva került. „Most fog kezdődni a pontos kárfelmérés és az újjáépítési folyamat, ami rengeteg építőanyagot és szakmunkát igényel.”
Megmozdult az ifjúság
A tótkomlósiak önkéntes csapatához a Szlovákiai Evangélikus Diakónia egyik munkatársa társult, az ő segítségével tudták eljuttatni konkrét címekre a tárgyi adományokat. Ezek célba juttatásán túl a tótkomlósi gyülekezetből érkezettek maguk is bekapcsolódtak a romeltakarításba.
„Az ifiseink könnyen kaphatók ilyenfajta segítségre is. Tíz fővel mentünk, kis csapat voltunk, de öröm volt együtt dolgozni. Reggel nyolctól este hatig segítettünk, megfeszített munka folyt – elevenítette fel a részleteket a lelkész. – Egyik önkéntesünk fogalmazta meg, hogy »jó volt a szorgalmas hangyadomb részének lenni«. Egy városi park területét tisztítottuk meg. Rengeteg összetört üveget, téglát, fadarabot, tetődarabot gyűjtöttünk össze.” A komlósi evangélikus önkéntes segítők a billenő platós kisteherautójukkal a törmelékek elszállításában is részt tudtak venni.
Szpisák Attila a vendégszeretetről, a köszönet hangjáról is beszámolt: „Felemelő volt megélni, hogy a helyiektől dicséretet kapunk a munkánkért. Magunk is éreztük, hogy fontosak vagyunk az önkéntes takarítási szolgálatban. Az is nagy élmény volt, hogy mennyire örültek nekünk, annak, hogy Magyarországról érkeztünk. A helyiek nagyon figyeltek ránk, rendszeresen hoztak nekünk innivalót, ebédet kaptunk. Mindenki lelkesen tért haza, megtapasztalva a szolgálat örömét.”
Az önzetlenség nem ismer határokat. Ezt bizonyítja nemcsak a tótkomlósi helytállás, hanem az is, ami a tízfős csoporttal utazás közben történt: fordított irányból maguk is megtapasztalhatták az önzetlen segítséget. Az önkéntes adományozók ugyanis útközben a szlovákiai Skalica – magyar nevén Szakolca – város evangélikus szálláshelyét keresték fel. „Amikor pedig a fizetségre került a sor, a helyi lelkész és a felügyelő csak annyit mondott: »Ne vicceljünk! Az, hogy ti eljöttetek, hogy segítsetek, óriási dolog! Az a minimum, hogy ellátunk titeket étellel és szállással!«”
