Alig egy hónapja ért véget az ökumenikus imahét, máris örömmel készülhetünk egy újabb felekezetközi együttlétre. Minden esztendőben március legelső péntekén ünnepeljük az ökumenikus világimanapot.
Az idei év istentiszteleti liturgiáját Tajvan keresztény asszonyai készítették el. Különös érdeklődésre tarthat számot, hogy ebben az esztendőben egy olyan ázsiai országból érkezik a közös imádságra való felhívás, ahol a lakosságnak csupán hét százaléka Krisztus követője.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) székházába február 4-re meghirdetett világimanapi előkészítő konferenciára bizonyára ezért is érkezett meg a sok résztvevő, dacára az aznapi viharos időjárásnak. Ők azok az asszonyok és férfiak, akik vállalták, hogy saját gyülekezeti közösségeikben megszervezik a hazai istentiszteleti alkalmakat.
Március 3-án az egész föld figyelme Tajvanra irányul majd. De mit üzenhetnek a világnak az ott élő keresztények? A liturgia mottójaként általuk választott igeversben meg is találhatjuk a kérdésre a választ: „…hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről.” (Ef 1,15)
Az istentiszteletre megfogalmazott imádságokban, a felolvasandó levélrészletekbe rejtett bizonyságtételekben a tajvani asszonyok a Krisztus melletti elköteleződésükről, kitartásukról vallanak. Merthogy az ázsiai „kis tigrisek” közt számontartott, a második világháború után gyorsan iparosodott és fejlett gazdaságú, magas életszínvonalat elért országban nem könnyű az élet. A gazdagságnak ára van. Idegen érdekek játszottak szerepet az ország felemelkedésében. Az ipar fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárultak az amerikai segélyek és az, hogy a hidegháborús időszakban az Amerikai Egyesült Államok eltörölte a védővámot, és megnyitotta piacát a tajvani árucikkek előtt. Ugyanakkor a tengerentúlról az 1987-ig tartó, Csang Kaj-sek és utódai által fémjelzett totalitárius rendszert, a Kuomintang párt uralmát is támogatták.
A tajvani asszonyok erről így írnak: „Ezekért a gazdasági eredményekért cserébe feláldoztuk polgári szabadságunkat, a demokráciát, az emberi jogokat és a környezetünk védelmét.” Ez a kritikus megállapítás azonban nemcsak most, a világimanapra készülve hangzik el, hanem már a hetvenes években is hangot adtak reformtörekvéseiknek a Presbiteriánus Egyház vezetői, vállalva az üldöztetést a nyilatkozataikért.
Ma pedig Kína árnyékában élve a tajvaniaknak a függetlenségüket kell félteniük. Az ENSZ – 1971 óta – nem ismeri el Tajvant önálló országként, az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati országok többsége megszakított vele minden diplomáciai kapcsolatot, és a Kínai Népköztársaságot ismerte el legitim államnak. A tajvaniak elszántságát mutatja, hogy ebben a megnehezített helyzetben is igyekszenek megőrizni gazdasági partnereiket, élénk kereskedelmi kapcsolatokat építenek ki, baráti viszonyt folytatnak a nem kormányzati szervezetekkel.
Szolidaritásuk szép példája volt, amikor több mint tízmillió sebészeti szájmaszkot juttattak el a rászoruló országoknak a koronavírus-járvány idején. A „Tajvan segíthet” szlogennel kísért akciójuk számos külföldi kormánytól kapott méltán elismerést.
A természeti kincsekben gazdag, soketnikumú országról a február 4-én tartott előkészítő konferencián bővebb tájékoztatást kaptak a résztvevők. Az ott bemutatott videók, prezentációk azonban mások számára is elérhetők a MEÖT honlapján. Onnan tölthetők le a világimanapi füzetek is. Az ökumenikus tanács női bizottságának tagjai úgy érzékelték, hogy erre több gyülekezetben állnak már rendelkezésre olyan digitális eszközök, amelyek szükségtelenné teszik az segédanyagok nagy számban való nyomtatását. Így a papíralapú imanapi füzetek és plakátok jövő héttől kis mennyiségben beszerezhetők lesznek a Luther Kiadó budapesti Üllői úti könyvesboltjában, illetve a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban, valamint postázásuk kérhető az evangélikus egyház női missziójától ().
„Tajvan segíthet” – hangzott a pandémia idején. Idén március 3-án abban támogatnak meg bennünket dél-ázsiai testvéreink, hogy példájukon felbuzdulva hitünkben erőre kapjunk.
A szerző evangélikus lelkész, a MEÖT Női Bizottságának elnöke
