Jubileumi önkéntes bált rendezett szeptember 17-én, pénteken a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) partnerével, a Szívvel-Lélekkel a Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvánnyal (Szivi) közösen a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa budapesti székházában az egyesület fennállásának 10. évfordulója alkalmából. A bál előtt sajtótájékoztatóra hívták a média képviselőit, amelyen az alapítók és az önkéntesek együtt tekintettek vissza az elmúlt évtizedre. A megszólalók ismertették a KÖSZI megalapításakor kitűzött célokat, konkrét példákon keresztül bemutatva, miért jó KÖSZI-önkéntesnek lenni, illetve részt venni a táboraikban, valamint számot vetettek arról is, hogy mi változott és mi maradandó az ifjúságért végzett szolgálatukban.
A sajtótájékoztatón Pap Eszter operatív és közösségi koordinátor moderálta a beszélgetéseket, aki nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy megvonja az elmúlt tíz év mérlegét, áttekintve a sikereket: több mint ötven támogatott táboron keresztül összesen nagyjából ezerhétszáz fiatalt ért el a szervezet.
Elsőként Kelényi Zsolt elnök, táborvezető, közgazdász lépett a mikrofonhoz. Előadásában elmondta, hogy az alapításkor hármas motivációjuk volt: élményt adni a gyermekeknek, megtartó közösséget nyújtani az önkénteseknek és értelmet adó, hasznos hobbit végezni. Ez nem változott tíz év alatt. Kelényi Zsolt ismertette, miben különbözik a KÖSZI a többi ifjúsági szervezettől: ebben az egyesületben csak önkéntesek végeznek munkát, és sajátos a feladatleosztás hierarchiája. Táboraik olyan „sűrű” élményt adnak, amelyből egy éven át lehet töltekezni. Nem hittantábort hirdetnek a gyermekeknek, de a keresztény értékrend szerint végzik szolgálatukat. Ezzel az attitűddel hidat képeznek a nem keresztények felé is. Mindez ma is releváns, a felpörgött élet hozta változások nem írták át a kezdeti elköteleződéseket. Ma is lelki feltöltődést és megtartó közösséget jelentenek a KÖSZI-táborok minden résztvevő, táborozó és önkéntes számára.
A második előadásban dr. Szabó B. András evangélikus lelkész, korábbi elnökségi tag, lelkivezető, a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium igazgatója szólt arról, miért jó önkéntesnek lenni. Rámutatott: a gyermekekkel való foglalkozásért cserébe élményt kap, aki vállalkozik rá. Egymás megismerése, a megélt közösség minden résztvevőt felemel a vallás szférájába. Szavai szerint a KÖSZI olyan lift, amely ezt nem erőszakosan, hanem finoman teszi. A tíz éve működő közösség összetart, s lassan elmondható: a „KÖSZI-konnektor” által feltöltött heterogén gyerekcsapat első tagjai felnőttek, képesek új szerepben felelősséget vállalni. A KÖSZI alapküldetése ugyanaz, mint az alapításkor: keresztény közösséget kínál az Úristennel és egymással, lehetőséget ad jót tenni – kompromisszumok nélkül.
A két előadást két beszélgetés követte. Az első témája a KÖSZI mint híd a hívők és nem hívő között volt. Három megszólaló járta körül a témát: dr. Horváthné Pellionisz Petra elnökhelyettes, tanácsadó szakpszichológus, iskola- és óvodapszichológus, Koknya Dorottya táborvezető, a Szivi trénere, az MTVA rendezőasszisztense és dr. Szabó B. András evangélikus lelkész. Dr. Horváthné Pellionisz Petra rámutatott, hogy a KÖSZI építette hídon kényelmesen át lehet sétálni a kereszténység öröme felé. Koknya Dorottya egyetértett vele, nézete szerint a hívők és nem hívők közelebbről is megismerhetik egymást, így a „burok”, a „város”, amelyben élnek, átjárhatóvá válik, és egymás megismerése nyomán lebonthatók az előítéletek. Dr. Szabó B. András véleménye szerint olyan hidat sikerült felépíteni tíz év alatt, amely sok utat és képességet becsatornáz. Minden híd sérülékeny, az átkelésnek kockázata van, a KÖSZI sajátos létformáját mégis a stabilitás szóval lehet jellemezni.
Az első beszélgetés zárásaként a táborok felépítéséről, programjairól, az élmények adta erőforrásokról esett szó, konkrét példákkal színesítve a válaszokat. A táborozóktól és az önkéntesektől érkező visszajelzések adják a legfontosabb támpontot, amelyekből az derül ki, hogy a KÖSZI sokak számára az a hely lett, amely a hittel való első vagy egyetlen tényleges találkozási lehetőséget nyújtotta.
A második beszélgetés témája is izgalmas volt: kihívások a kései Z és az alfa-generáció táboroztatásában. A felkért megszólalók Frenyó István elnökhelyettes, gazdasági vezető, építőmérnök, Hegedűs Kende tábori lelkivezető, egyetemi hallgató és Szántó Enikő evangélikus lelkész, korábbi elnökségi tag, ifjúsági lelkigondozó voltak. Frenyó István a mobiltelefon példájával illusztrálta, hogy mekkorát változott a világ tíz év alatt. Egy számítógépet hordunk a zsebünkben. Ma már más az elfogadott a táborba bevihető és használható eszközök terén, hiszen a fiatalok (és persze a felnőttek) életének nagy részében a mobiltelefon alkalmazásai játsszák a főszerepet. Szántó Enikő rámutatott: gyerekpszichológusok által felismert tény, hogy ma idegrendszerileg túlterhelt környezetben élnek a gyerekek. Ebből kell kiszakítani őket, és ezek a táborok éppen ezt nyújtják: személyes találkozást egymással és az Úristennel. Fontos, hogy itt a gyerekek hiteles felnőttekkel ismerkedhetnek meg, akik mintát adhatnak nekik. Hegedűs Kende hozzátette: a fiataloknak igényük van arra, hogy beszélgessenek velük, hogy a felnőttekkel való kontaktus során segítséget kapjanak a hittel, Jézus Krisztussal, az emberi kapcsolatokkal és más, őket foglalkoztató kérdésekkel való szembenézésre, válaszok megfogalmazására. A szervezet szempontjából fontosnak tartotta, hogy a generációváltás megújulást jelent. Személyében egy KÖSZI-táborozó lett önkéntes: hét éven át járt táborba, immár pedig vezetőként vesz részt benne. Ez a folyamat fokozatos átmenet eredménye volt, és a szervezet sajátosságának tekinthető. A lelkesedés indítja arra a fiatalokat, hogy átlépjenek egyik oldalról a másikra. Végül mindhárman elemezték azokat az értékeket, amelyeket át tudnak adni az új generációnak, és az „érem két oldaláról” származó tapasztalataikat is megosztották. A KÖSZI „új arcokkal bővül évről évre, de ez az a szervezet, amelyről a régiek se tudnak lejönni” – összegezték.
