Imádságos kötelékben

Kondor Péter püspök és Korányi András püspökhelyettes üzenete az Egyházak Világtanácsa (EVT) 11. nagygyűléséről.

Kedves Testvérek!

Az EVT nagygyűlésének második napján találkoztak egymással az evangélikus egyházak képviselői az egész világ minden tájáról, akik részt vesznek velünk együtt ezen a nagyszabású konferencián. Ez az egyetlen olyan találkozás, amikor lutheránus testvéreinkről néhány rövid hozzászólásban híreket hallhatunk, gyűjthetünk Karlsruhéban.

Nem lehet csodálkozás nélkül átélni azt, hogy egy közel százmilliós felekezeti közösség tagjaiként milyen erő tartja és köti össze egyházainkat. Valóban igaz esti énekünk bizonyságtétele: „Már a nap távol testvért ébreszt, / Még alig hamvad fénye itt, / S friss ajak dicsér egyre téged, / És magasztalja tetteid.” (EÉ 124,4) Ennek az imádságos köteléknek számosan hangot adtak az elmúlt estén is.

Az indiai lutheránusok arról számoltak be, hogy a hindu környezetben növekvő feszültségek közepette a vallásközi párbeszéd lehet megmaradásuk kulcsa – imádkozhatunk azért, hogy mindenekelőtt az iskoláskorúak között végzett munkájuk kapjon még nagyobb szabadságot. Indonéziában sem problémamentes a vallások egymás mellett élése, de legalább annyira foglalkoztatja őket az ország növekvő jóléte, amely Nyugaton éppen az anyagiasságával gyengítette meg az egyházakat. Kérésük szerint: „Imádkozzatok, hogy húsz év múlva ne érjen el minket ugyanez a szekularizáció.” Az afrikai Togo fiatalabb egyháza pedig a Lutheránus Világszövetség közösségének támogatását nevezte éltető erőnek. Üzenetük mindnyájunknak erősítő lehet: „Nem nőhetünk fel család nélkül” – ez a család pedig a mi testvéri közösségünk.

Köszönjük Istennek, hogy egy ismeretségeken keresztül éppúgy, mint a személyes ismeretségeken túli imádságokban egymást hordozó evangélikus családi találkozóról küldhetjük üdvözletünket haza,

Kondor Péter és Korányi András

Balról jobbra: Korányi András püspökhelyettes, Tapio Luoma finn érsek és Kondor Péter püspök