Sport és spiritualitás, test és lélek, ember és Isten – néhány szópárban így foglalható össze annak a konferenciának a tartalmi gerince, amelyet a Magyar Sporttudományi Társaság szervezésében tartottak szeptember 28-án Hit/Vallás – Sport címmel a Magyar Sport Házában.
Amikor tapsolnak az angyalok
Az előadások sorát Pál Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember nyitotta, aki a tőle ismert lendülettel és lelkülettel „rúgta be” a konferencia motorját. Az egykori magasugró magyar bajnok természetesen Istent és a spiritualitást sem mellőzve, de ezúttal elsősorban mentálhigiénés szakemberként tartotta meg előadását, amelynek fókuszába a személyt, a sportoló embert helyezte. Öt lépésben vázolta, hogyan jön létre a teljesítmény, az eredményesség: az első az erőfeszítés, egészen pontosan annak értéke és megbecsülése, amelyből jó esetben következik a második lépés: valamilyen teljesítmény, amely azonban még nem a siker, a győzelem. Harmadikként optimális esetben eredménye is lesz a teljesítménynek, a negyedik lépés, a siker egyik fő ismérve pedig (amely a hétköznapi életre is vonatkoztatható) annak tudata, hogy nem egyedül vagyok sikeres: annak ítélnek engem. A siker első ránézésre nem áll messze az ötödik lépéstől, de meg kell különböztetni tőle, mégpedig a dicsőségtől. Pál Ferenc egy gyönyörű képpel mutatott rá a kettő közötti különbségre, miszerint a „siker az, amikor tapsolnak az emberek, a dicsőség pedig az, amikor tapsolnak az angyalok”.
A „melyik ujjamba harapjak?” elv alapján nem írhatok le itt mindenkitől minden gondolatot, ezért (újság)írói szabadságommal élve, hívőként János első levele 4. fejezetének 7–8. versére asszociálva („…szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; […] mert Isten szeretet”) hozom ide Pál Feri atya Benedek Tibortól származó idézetét, aki szerint a számos erős riválishoz képest szerinte azért ők tudtak megnyerni három olimpiát is, mert a csapat tagjai szerették egymást.
Jézus és Minarik Ede: Kell egy csapat!
Korántsem idegen a Biblia világától a sport – kezdte előadását Fabiny Tamás, aki a Szentírás és a mai, modern sportágak analógiáját bemutatva elsőként Pál apostolt idézte: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? […] Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél…” (1Kor 9,24.26) A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke rávilágított arra, hogy Pál apostol – más sportágakkal, például az ökölvívással vagy a kardvívással kapcsolatos – gondolataiból is kiderül, hogy testi gyengesége mellet is tisztában volt azzal, hogy mit jelent a sport világa az ember számára. A sporthorgászat és a korabeli halászat közé párhuzamot vonva a tanítványokról, Jakabról, Andrásról, Péterről és Jánosról az előadó úgy szólt, mint akik először a kudarc ízét ismerték meg azzal, hogy egész éjszaka kivetett hálójukat reggel üresen húzták fel, hogy aztán Jézus egy egészen új „edzéstervvel” és motivációval előállva azt mondja nekik: vessék ki újra a hálóikat. És megszületett az eredmény: a háló roskadásig telt halakkal.
Történelmi korszakokat és helyszíneket átívelően Fabiny Tamás rámutatott, hogy miközben Angliában, a labdarúgás őshazájában az egyház sokáig kifejezetten üldözte, sőt tiltotta a sportot, a 19. századra gyökeresen megváltozott a hozzáállás: olyan pozitív tényezőnek tekintették – elsősorban a labdarúgást –, amely erősíti a csapatszellemet. Ezzel összhangban jöttek létre egyházi alapítású krikett-, majd később futballklubok is, és igen jó hatással voltak a közösség életére is.
Az egyház és a sport kapcsolatában az evangélikus elöljáró metaforikusnak érzi a Régi idők focija című filmet, annak is azt a részét, amelyben Minarik Ede, a mosodás elhívja a legkülönfélébb élethelyzetű embereket, mert – ahogy a szállóigévé vált felszólítás hangzik – „Kell egy csapat!”, s ez a jelmondat arra emlékeztet, ahogyan Jézus a hétköznapi életből elhívta tanítványait, és összeállította csapatát. Egy olyan csapatot, amely Minarik Csaba Gyöngyéjéhez hasonlóan ugyancsak nem a nagy stadionokban játszott, hanem egyszerű, kültelki sportpályákon, ahogyan ezeket a helyeket Galileában el lehet képzelni. Nem volt világverő csapat, tagjainak megvoltak a maguk hiányosságai, mégis innen indult az egyház, egy ilyen korabeli Csabagyöngyéből, amelynek ugyan csetlő-botló játékosai voltak, de az edző azt mondta nekik, hogy egy csapattá formálódnak, és bizonyítani fognak.
Fabiny Tamás emlékeztetett az alulmaradás sportban is hasznos képességére, arra, hogy nem kell mindenáron győzni. Erre Jézus is példát adott, aki ott tudott lenni a vesztesek oldalán, engedte, hogy arcul csapják, a Golgotán kigúnyolják, megfeszítsék, és akiről azt mondja az egyház: győztes, mert áldozat – vagyis Jézus azért lett győztes, mert nem akart mindenáron győzni, ehelyett vállalta az áldozati szerepet. „Ha mi is így állunk hozzá, az alulmaradás képességével, akkor nemcsak a hervadó koszorút kapjuk meg, amit minden sportoló megérdemel, hanem a hervadhatatlan koszorút, ami az üdvösség” – zárta előadását az elnök-püspök.
Olimpikonok Istenről, hitről, vallásról
A konferencia részeként Mohay Bence, az M4 Sport riporterének moderálása mellett négy olimpikon, Fazekas-Gondos Flóra műugró, Pigniczki Fanni ritmikus tornász, Gémesi Csanád olimpiai bronzérmes kardvívó és Harsányi Gergely olimpiai negyedik helyezett kézilabdázó beszélt a hitéletéről, az Istenhez fűződő viszonyáról. A tudósításnak ezen a pontján talán annak kellene következnie, hogy a sportolóktól idézünk egy-egy gondolatmentet, beszámolómban azonban inkább arra a – szó szerint – lélekemelő érzésre helyezem a hangsúlyt, amelyet a négy olimpikon őszinte szavai, Isten melletti bizonyságtétele keltett. Mert ebben a mai elképesztő tempóban dübörgő világban, amelyben az értelem jobbára hasztalan próbálja tartani a lépést, s közben elfárad a lélek is, hatalmas jelentősége van annak, ha kőkemény versenyhelyzetben jól teljesítő sportolók tesznek bizonyságot Istenről, és elmondják, milyen pluszt jelent az életükben a hitük.
A velük készült beszélgetés, illetve az összes előadó (Pál Ferenc atya és Fabiny Tamás mellett Németh Norbert, a római Pápai Magyar Egyházi Intézet rektora, P. Holczinger Ferenc SJ, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium igazgatója, Radnóti Zoltán rabbi és Györfi János, a Magyar Sporttudományi Társaság alelnöke) konferencián elmondott beszéde megtekinthető a Magyar Sporttudományi Társaság Facebook-oldalán (hyperlink: https://fb.watch/8lzeHGhtX0/).
