Közös áhítatok, tudományos előadások, kerekasztal-beszélgetések, eszmecserék, kulturális programok – az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem idei találkozója május 15–20. között a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban kapott helyet. A találkozó témája A ránk bízott világ védelme címmel a fenntarthatóság volt, melyet a meghívott előadók és a konferencia résztvevői számos tudományág felől közelítve jártak körül. A programok közül a kedd délután elhangzott előadást és kerekasztal-beszélgetést emeljük ki.
Kodácsy Tamás református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalmának alapító vezetője a 2021-ben napvilágot látott Európai zöld megállapodást vizsgálta előadásában ökoteológus-szemüveggel. Beszélt az ökoteológia és a teremtésvédelem fogalmáról és feladatairól, idézve Philip Hefner chicagói emeritus teológiaprofesszor meghatározását: „az ember mint teremtett társteremtő”. Kétféle katasztrófát ismerünk – hívta fel a figyelmet –: a természeti katasztrófát és a természetellenest, amely mesterséges, emberi tevékenységből adódik. Egy igen látványos diakép segítségével illusztrálta is a globális felmelegedést, melyen az 1951–1980 közötti időszak hőmérsékleti anomáliáját mutatta be. Környezetünk megóvása érdekében fontos feladatok a körfolyásos gazdaság kidolgozása, energiatakarékosság céljából a korszerűbb technológiák használata, a biodiverzitás, vagyis az élővilág sokféleségének megőrzése (nem „cukiságalapon”, ahogy erre nyomatékosan felhívta a figyelmet) és a méltányos, környezetbarát élelmiszerrendszer kidolgozása – sorolta Kodácsy Tamás. Arra is felhívta a figyelmet, hogy könyvformában olvasható (és online letölthető) az Európai Egyházak Közösségének az Európai zöld megállapodást teológiai megközelítéssel és kritikai éllel tárgyaló Every Part of Creation Matters című reflexiója, melyben megfontolásra érdemes teológiai érveket találhatnak az érdeklődők a teremtés hatékonyabb védelme érdekében.
Kodácsy Tamás feltette a kérdést, vajon hogyan látnák mai világunkat Izrael prófétái. Ézsaiás könyvében – amelyben a bibliai könyvek közül a legtöbbször szerepel a teremtés szó – a kozmikus közelség megrengése káoszhoz vezet, megjelenik az urbanizáció mohósága és a fogságból való szabadulás lehetőségeként az újjáteremtés. Jeremiás próféta könyvében az emberi engedetlenség összefügg az ökológiai katasztrófával, például a szárazsággal (Jer 2,12–13). Háttértudásként mindig jelen van a teremtés rendezettsége – mutatott rá a prófétát idézve –, a törvényt ugyanakkor még az állatok is betartják, csak az ember nem (Jer 8,7). Referátuma végén takarékosságra és mértékletességre hívta fel a figyelmet az ökoteológus („Ádám a kert őrzésének feladatát kapta…”), Kálvin Jánosnak az ember mint Isten sáfára gondolatát a hallgatóság szívére helyezve.
Az előadást A teremtés védelme: mitőlünk? című kerekasztal-beszélgetés követte, melyet Kamarás István akadémikus, szociológus moderált, azzal a nyitókérdéssel, hogy vajon elegendő-e a Szent Ferenc-féle természetre rácsodálkozó alázat. Szűcs Kinga Beatrix teológus, bölcsész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa rámutatott, hogy az embert a nyelvi kommunikáció képessége emeli ki az élővilágból, ugyanakkor el is zárja a létezők közösségétől.
Zlinszky János biológus, környezetpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének egyetemi docense Petőfi Sándort ökológusnak nevezte, aki már a maga korában élt azzal a belátással, amelyet sokszor a ma embere még mindig nem hajlandó beismerni, bár voltaképp csak a józan paraszti ész használatára volna szükség: „Habár fölűl a gálya, / S alúl a víznek árja, / Azért a víz az úr!” (Föltámadott a tenger)
Török Katalin biológus, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa a természet titokkarakterét emelte ki hozzászólásában, hangsúlyozva, hogy benne és általa önmagunkat, saját titkainkat is mélyebben megismerhetjük. Kodácsy Tamás elkülönítette egymástól az öko- és az antropocentrikus (vagyis emberközpontú) gondolkodást, továbbá Niels Gregersen holland teológus mélyinkarnáció-elméletét emelte ki, melynek központi gondolata, hogy Jézus nem egyszerűen ember lett, hanem ezáltal az őselemekből részesült, e világi lett.
Kamarás István Ferenc pápára utalva az egyházak politikai szerepvállalásáról kérdezte a beszélgetőket: „A pápa a jézusi értékrend nevében hirdeti, hogy ki kell állni a peremhelyzetűek és kizsákmányoltak mellett. A természet kizsákmányolását – nyomatékosította a szociológus – a pápa minden más kizsákmányolási formával együtt akarja megszüntetni. Ennek a feltétele Hans Jonas és Karl-Otto Apel filozófusok szerint egy kommunikációs közösség létrehozása.” Kérdés – foglalta össze Kamarás István –, hogyan lehet a megbeszélőből cselekvő közösség a kereszténység aktív részvételével. Szűcs Kinga kiemelte: Ferenc pápa is hangsúlyozza, hogy környezeti és társadalmi problémáink elválaszthatatlanok egymástól.
Zlinszky János a kérdés kapcsán az irányítás és az engedelmesség pólusait különítette el, ahol különböző élethelyzetekben és viszonyokban találhatjuk magunkat. Az irányításban benne van a példaadás felelőssége is. A vízgazdálkodási szakember XVI. Benedek politikai szeretetfogalmát hozta be a beszélgetésbe, megcáfolva „az egyházak ne politizáljanak!” tétel Kamarás István által említett refrénszerű ismétlését. „A politikai szeretet legfontosabb feladata a közjót szolgáló intézményrendszer fölépítésében, fenntartásában és javításában való aktív részvétel” – idézte a pápai enciklikát.
Török Katalin az igazság és a többség véleményének egymásnak feszülését hangsúlyozta. „Tudjuk, hogy nem feltétlenül van igaza a többségnek – szögezte le –, ugyanakkor nagy dilemma, merre menjünk tovább.” Egy filmélményét elevenítette fel a biológus szakember, melyben egy különleges kísérlettel demonstrálják a common sense-et – vagyis a „közokosságot”, szúrta be Zlinszky János az ötletes magyarítást –: egy ötliteres befőttesüvegbe gumicukrokat tesznek, és a kísérlet alanyainak meg kell becsülniük, hány gumicukor van benne. A tapasztalat szerint, amikor kellő számú ember megbecsülte, az átlag valósághűen eltalálja, mennyi van az üvegben. Ebből Török Katalin azt a reményteljes megállapítást vonta le, hogy a többféle gondolkodást összegyúrva kijöhet valami igazságközeli jó megoldás.
Egy holland közgazdász mondatát idézte Kodácsy Tamás: a legelső közgazdász József volt, neki ugyanis volt víziója (álma), vagyis nem a pillanatnyi érdekek szerint, hanem sokkal tovább, hosszú távra látott, és a közért cselekedett. Ez az, ami hiányzik a mai – közösségért való – gondolkodásból, emelte ki az ökoteológus. Az egyházak egyik legfontosabb felelőssége, hogy proaktívvá tegyék az ügyes embert. A Hegyi beszédben elhangzó jézusi aranyszabály együttműködésre, kooperációra ösztönöz: „Azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek.” Nincs más lehetőségünk, mint kilépni a komfortzónánkból és ezzel a – következő fordulóban nem biztos, hogy számunkra kedvező – proaktivitással megtenni azt, amit megtehetünk.
A protestáns szellemi-lelki örökséget őrző, nagy múltú Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Watfordban élő elnökével, Jaskó Tamás geológussal és feleségével, Jaskó Irén vegyészmérnökkel itt-tartózkodásuk alatt még nyílik lehetősége szerkesztőségünknek beszélgetésre. Hamarosan azt az interjút is közöljük.
