Két év online zsinati munka után március 27-től Geiselwindben végre négy napon át személyesen találkozhattak testvéregyházunk zsinatának tagjai. A háború árnyékában tanácskozott a testület számos kérdésben, és egyhangúlag döntöttek arról is, hogy meghosszabbítják a testvéregyházi kapcsolatot. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Hafenscher Károly kiküldött meghívott beszámolója az ülésről.
Nagy örömmel ültek össze ez év tavaszán a Bajoroszági Evangélikus Egyház (Evangelisch-Lutherische Kirche in Bayern) Zsinatának tagjai, hiszen az általános választások után rögtön „képernyő mögé” kényszerültek. Többségük még nem találkozott zsinati tagtársaival, így különös hangulata volt a Laetare (öröm) vasárnapján kezdődő ülésnek. Jelen sorok írója nemcsak a három évtizedes egyházi testvérkapcsolat múltja okán látogatott el Geiselwindbe, az első „autópálya-kápolna” mellett épült rendezvényközpontba, a zsinat plenáris ülésére, hanem azért is, mert idén lejár és megújításra szorul a testvéregyházi kapcsolat szerződése. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata februárban már döntött. Soron volt hát a bajorok határozata, hogy májusban hivatalosan is aláírható legyen az új szerződés. Ehhez a témához kapcsolódva hangzott el a magyar evangélikusság részéről érkező köszöntés is.
Végig a háború járt a fejünkben
A kezdő istentisztelettől a beszámolókig, a gazdasági jelentésektől a törvénymódosításokig mindenütt előkerült az Ukrajnában zajló háború témája. Az események borzalma, a nyomukban érkező gyötrelem, a menekültek elkeserítő helyzete sok imádságot és konkrét cselekvést igényel. A bajor evangélikus egyház nem kíván külön segélyszervezetet létrehozni a jelen helyzetre, inkább arra vállalkoznak, hogy azokat a háborús övezettel határos országokat segítik, ahol az egyházak már végzik ezt a munkát. Ezen túlmenően pedig támogatja az ACT Alliance humanitárius segélyszervezet és a Lutheránus Világszövetség embermentő munkáját Ukrajnában. A testvérkapcsolat kérdésében is nagy hangsúlyt kaptak Heinrich Bedford-Strohm bajor püspök tapasztalatai, amelyeket bő két hete, magyarországi látogatásakor szerzett az ukrán határon, és a zsinati ülésen most tízmillió euró elkülönítését kérte egyházától a háborús áldozatok megsegítésére. Hatalmas összeg ez, de minden centnek helye van…
A főpásztor szemüvegén át
Heinrich Bedford-Strohm ízig-vérig teológus, aki nemcsak az akadémikus teológia tudományát műveli, hanem gyakorló lelkigondozó is. A zsinatot megelőző estén derült ki, hogy megfertőzte a koronavírus, így interneten keresztül tartotta meg püspöki beszámolóját. Alapos, az egész egyházat átlátó és átvilágító jelentésében központi helyet kapott a háború. Személyes érintettséget sem nélkülöző szavaiban mégsem a kilátástalanság, hanem a remény dominált, rácsodálkozva a segítő összefogásra, amellyel Magyarországon is találkozott: „A szenvedés közepette megtapasztaltam a reménységet: mi fakad abból, ha az egyházak Krisztust követik.” Minden sebesült és menekült ember segélykiáltásában újra ott hangzanak a Jézus által a kereszten elmondott zsoltár szavai: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Isten azonban embereket rendel a bajba jutottak mellé: „Néha láthatatlanul, néha láthatóan körülvesznek az angyalok. Soha nem láttam annyi angyalt, mint az elmúlt időben” – számolt be érzéseiről Heinrich Bedford-Strohm. Az egyházaknak addig kell áldozatos segítő szolgálatot végezni, amíg a félelem helyett az öröm lesz úrrá. A béke és a békesség öröme. „Unokám nevet, s nekem ez a reménységem, hogy az ukrán gyerekek is hamarosan mosolyogni tudnak” – árulta el zsinati beszámolójában a bajor evangélikus püspök.
A hatalmas anyagot felvonultató püspöki jelentés szólt az egyházból kilépőkről, az egyház belső tisztulásáról, az önkéntesek erejéről, az újraszervezett bibliakörök lehetőségéről, a keresztény gazdálkodásról és arról, hogy keményebben kell fellépnünk az egyházon belüli szexuális erőszak ügyében, mint a világ ügyészeinek. Heinrich Bedford-Strohm a püspök szemüvegével – lelki látással – nézett előre a kérdőjelekkel teli jövőbe. Felvázolta, milyen lesz az egyház 2035-ben reménysége szerint. Az abszolút pozitív, reménnyel teli és Krisztus-központú jövőképről szóló részt így zárta: „Ha önökre tekintek, kedvem van az egyház jövőjéhez.” A jelentés – lényege szerint – az evangélium kommunikációja volt.
Az egyház jövője – a jövő egyháza
A geiselwindi zsinaton természetes, hogy a négy és fél napos ülésből az egyiken a résztvevők egy konkrét témát járnak körül. Ez a „tematikus nap”. Három érdekes előadás segítette a csoportokba osztott zsinati tagokat abban, hogy megfogalmazzák, milyen egyházat szeretnének látni és megélni a jövőben. Hogyan közeledhet egymáshoz a valóság és az egyház. Korunk megváltozott világában az egyház nem sokat változott. Milyenné formáljuk az egyházat, s milyenné formál az egyház minket? – tették fel a kérdést a bajor zsinati tanácskozáson. A több mint száz kulcsszó, a testület tagjai által összegyűjtött jelzők itt nem sorolhatók fel maradéktalanul, hadd hozzak ide mégis néhányat közülük. A jövő egyháza szólásra kész (nem hallgat, amikor szólni kell), látható, érzékelhető, autentikus, hiteles, mélyen meglepő, hívogató-meghívó, közösségépítő, igazán érdekes és figyelemfelkeltő, segítőkész, missziós, őszinte, gondoskodó, hallgatni tudó – meghallgatni tudó, emberséges, mesélő-elbeszélő és bátor.
Nagy átalakuláson megy át az egyház, szervezetét, gazdálkodását, működési rendjét tekintve egyaránt jelentős változás vár rá. A tagok feltették a kérdést: Sodródunk-e az árral, vagy magunk formáljuk jövőnket? A környezetre és a világra figyelünk, vagy az egyház Urára, tőle kapott hivatásunkra és küldetésünkre? Sok elméleti és gyakorlati kérdés fonódik össze ennek kapcsán, s a bajor és magyar testvéregyház – más-más helyzetben, más-más megoldásokat próbálgatva ugyan, de – az alapokban egyformán gondolkodik. Más alapot ugyanis senki sem vethet… – s ez Jézus Krisztus (1Kor 3,11).
Méltó a munkás a maga bérére
Néhány éve még olyan „lelkésztúltermelés” volt Bajorországban, hogy sok végzett teológust nem tudtak alkalmazni. Akkor ennek megfelelő szabályozások láttak napvilágot, s ezek a mai napig meghatározók: lelkészházaspárok csak fél-fél állást kaphattak, számos lelkész pedig csak 50-70 vagy 80%-os álláshoz és ennek megfelelően kevesebb fizetéshez jutott. A zsinat ez alkalommal tárgyalt az azóta megváltozott helyzetről, és új modelleket vezetett be a lelkészi fizetések igazságos rendezésére – különös tekintettel a lelkészházaspárokra, a kezdő, illetve a nyugdíjba készülő lelkészekre. Egyben foglalkozott az „egyházi önkéntesek és a pénz” témakörével. Az önkéntesség kérdésében már korábban is született egyházi törvény, amelyet most kiegészítettek: az önkéntesség ingyenes, de „kártalanítás” illeti az önkéntes munkást.
Egy érdekes bizottság, amely érdeklődik irántunk
Részt vehettem a bajorországi evangélikus zsinat ökumenikus bizottságának ülésén. Sokszínű, egyházias közösség, ahol figyelnek a belső egyházi viszonyokra, a más felekezetekhez fűződő kapcsolatokra, és intenzíven foglalkoznak testvéregyházaikkal is. Napjainkban új híd épül: kapcsolat az anglikán egyházzal – ennek kereteiről tárgyaltak a mostani ülésen. A sűrű napirend közepette szakítottak időt a bajor–magyar kapcsolatra is, és kérdések sokaságával bombáztak. Testvéri kérdések özönlöttek nyitottan, őszintén, konstruktívan, informatívan. Nem vallatva, hanem megismerni és érteni akarva. Már a negyedik ilyen bizottságban szerezhettem tapasztalatokat egymás után az elmúlt évtizedek alatt. Mindig korrektek és érdeklődők voltak, de ilyen testvéri légkört még nem tapasztaltam. Öröm, hogy a Bajoroszági Evangélikus Egyház Zsinata ezen az ülésén egyhangúlag jóváhagyta a testéregyházi kapcsolat megújításáról szóló szerződés szövegét. Az ünnepélyes aláírásra május végén, Budapesten kerül sor.
Ami a bajor zsinatot még foglalkoztatja
A testvérkapcsolat azt is jelenti, hogy megismerjük egymást, tanulunk abból is, hogy mi foglalkoztatja az evangélikusokat nyolcszáz kilométerrel odébb. Tizenkét előterjesztés és a hozzájuk kapcsolódó szavazás zajlott a négynapos ülés alatt.
Napirendre került a migrációs koncepció is, hiszen az elmúlt évek „Wilkommenskultur” [a bevándorlók befogadását elősegítő hozzáállás – a szerk.] programja óta sok minden megváltozott. Mit tehet az egyház a menekültek ügyében? Hosszú távú, integráló segítségre van szükség.
Szóba került továbbá az elektronikus ügyintézés témája, az elektronikus címek szabályozása és ezzel kapcsolatban az elektronikus levelezés biztonsága is.
A püspökválasztási törvény megváltoztatására a legfiatalabb zsinati tagok tettek javaslatot. Bajorországban a püspököt a zsinat választja, és a javaslatban megfogalmazottakkal átláthatóbbá, szélesebb körben kommunikálttá kívánják tenni a folyamatot, hogy a zárt körben az egyház egészét képviselő zsinat valóban jól megalapozott döntést hozhasson.
Beszámoló hangzott el az egyházvezetés stratégiaváltásáról is. Mind teológiai, mind szervezetépítési szempontból professzionális előkészítéssel dönthet a következő zsinati ülés az új stratégiáról.
Továbbá, mint szerte a világon – Magyarországon is –, úgy bajor testvéreinknél is fontos a konfirmáció ügye. Ez is mutatja, hogy az eltérő körülmények ellenére mindannyiunkat érintenek az alapvető kérdések.
Minden testvérkapcsolatban vannak csúcspontok és hullámvölgyek. Az elmúlt három évtizedben ezt is, azt is megtapasztalhattuk, nem is egyszer. Most egy kiegyensúlyozott, számunkra is sok szempontból példát mutató zsinati ülés tanúja lehettem. Ezért tartottam fontosnak megosztani tapasztalatomat a kedves olvasóval.
