A németországi Karlsruhéban ülésezik augusztus 31. és szeptember 8. között az Egyházak Világtanácsának 11. nagygyűlése. A plenáris ülések mellett számos liturgikus alkalmon is részt vesznek a küldöttek. Az áhítatok és az istentiszteletek világáról Bettina Fuhrmann evangélikus lelkésznő, a Badeni Protestáns Tartományi Egyház ökumenikus és missziói megbízottja mesél, aki egyúttal a nagygyűlés áhítatait szervező csoport tagja is.
– A nagygyűlés „félidejében” beszélgetünk. Mindenekelőtt azt kérdezném, boldog-e a négy nap után, és elégedett-e az áhítatokkal.
– Kifejezetten boldog vagyok! Az volt az elképzelésünk, hogy az áhítatok a nagygyűlés „lelki motorja” legyenek, és azt hiszem, ez sikerült is. Az emberek lelkesek, engedik, hogy magukkal ragadják őket a világ különböző tájairól származó különleges énekek. A harmadik áhítat pantomim-előadása is jól működött, mert az emberek egyből reagálni tudtak, és megértették az üzenetet.
– Már a nagygyűlést megelőző éves találkozón, Bad Herrenalbban is jól lehetett látni, hogy különleges áhítatok lesznek. Mi a különlegességük ezeknek az alkalmaknak?
– Igazi kihívás, hogy úgy készítsük elő és úgy képzeljük el az istentiszteleteket és áhítatokat, hogy a világ minden tájáról érkező különböző felekezű emberek találjanak bennük ismerőset vagy akár valami újat és megmozgatót. Ez a különlegességük ezeknek az áhítatoknak.
– Az előkészületek sok odaadást és energiát igényelnek, de biztos vagyok abban, hogy sokat is ad az embernek ez a fajta felkészülés. Mi az, amit a lelkésznő személy szerint magával tud vinni?
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ebben a nemzetközi csapatban készíthetem elő a szolgálatokat, és közben sokat tanultam. Sokkal érzékenyebb lettem például arra, hogy mit tud átadni a nyelv. Egy finnországi kollégámtól tanultam, hogy az ember a fényt és a sötétséget legtöbbször ellentétként szokta látni. Nagyon hamar úgy ítéljük, hogy a fény a jó, a sötétség pedig a gonosz és a rossz. De Isten a sötétségben lakik, mert ott van a legsötétebb pillanatokban, és ahol Isten van, az nem rossz. A tanulság tehát az, hogy vegyük észre rögzült elképzeléseinket, és tanuljuk meg, hogy egészen másképp is lehet látni a dolgokat. Ehhez hasonló kérdés, hogy miként szólítom meg, milyen módon közelítsek Istenhez. Úgy, mint aki maga csupán atya, mint aki csak király, vagy van esetleg más út is, miszerint Isten nemcsak uralkodik és hatalmas, hanem könyörületes is? Az előkészületek során mindig azt a kérdést tettük fel magunknak, hogyan tehetjük kézzelfoghatóvá a könyörületes és irgalmas Jézust az istentiszteleteken.
Az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének áhítatai élőben követhetők és visszanézhetők a szervezet honlapján. Szeptember 7-én, csütörtökön délelőtt egy magyar ének is el fog hangozni, amelyet Jávori Fülöp szólaltat meg az alkalmon.
