A lelkigondozás témáját középpontba állítva rendezett ökumenikus lelkészi-munkatársi konferenciát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa június 21. és 25. között Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra!” (ApCsel 20,28) mottójú alkalomról az egyik résztvevő beszámolójának szerkesztett, rövidített változatát adjuk közre. (A szerk.)
Végtelenül hálásak vagyunk Istennek, hogy ezen a héten hosszú idő után ismét átélhettük, mit jelent együtt lenni testvéri közösségben az Isten közelségében.
A konferencia nyitó igehirdetését Durkó István baptista lelkipásztortól, a Magyarországi Baptista Egyház missziói igazgatójától hallhattuk, aki Jób történetét hozta el nekünk. Az ő példája arra sarkalt és figyelmeztetett minket, hogy ne ragadjunk bele a veszteségeinkbe, szenvedéseinkbe, a bennünket ért igazságtalan, jogtalan bántások, vádaskodások fölötti kesergésbe, bánkódásba, szomorkodásba. Arra kaptunk bátorítást, hogy az ilyen körülmények és történések közepette törekedjünk követni Jób mintáját, aki hálaáldozatként visszaadta Istennek mindazt, amit elvesztett.
A reggeli áhítatok során megtapasztaltuk az Istennel és egymással átélt szellemi közösség megerősítő, feltöltő, bátorító, gyógyító erejét.
A hét első igetanulmányát – Ézsaiás, mint lelkigondozó címmel – Lőrik Levente baptista lelkipásztor tartotta. Az előadó azt hangsúlyozta, hogy a próféta igehirdető szolgálatának lelkigondozói jellemzője az életfelelősségre ébresztésben mutatkozott meg.
A tanulmányt követően Johann Gyula evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember lényünket lelkigondozó, megnyugtató és lecsendesítő előadását hallgathattuk meg arról, mit jelent, hogy a lelkipásztor egyszerre lelkigondozó és lelkigondozott. Isten bensőséges jelenlétét sugározták azok a mondatok – „én jelen vagyok számodra, bárhol is légy”; „látom és értékelem mindazt a jót, amit nap, mint nap teszel”; „veled vagyok függetlenül attól, hogy mit érzel” –, melyeket az előadó által megteremtett csendben ízlelgettünk, forgattunk a szívünkben.
A délután során lehetőségünk volt elzarándokolni a tihanyi barátlakásokhoz.
Az esti igehirdetésben Pintér Imre pünkösdi lelkipásztor, a Magyar Pünkösdi Egyház alelnöke lelkesített bennünket 1Pt 5,1–11 alapján. Az igehirdető többek között kifejtette, hogy hamar kifáradunk a hamis mintaadásban, amikor külső, teljesíthetetlen elvárások nyomása alatt élünk.
Az ige abban erősített meg bennünket az este folyamán, hogy ne vegyünk magunkra hamis terheket. Merjünk önmagunk lenni, és annak az elhívásnak megfelelően élni, amit Isten belénk helyezett.
A második nap igetanulmányában Pálról, mint lelkigondozóról dr. Barta Zsolt, a Pápai Református Teológiai Akadémia főiskolai docense beszélt. Az apostol pásztori szolgálatának a hangsúlya a bátorításon, megerősítésen, buzdításon és tanításon volt. Számára fontos volt, hogy ez ne csupán egy egyszeri eset legyen az általa alapított gyülekezetekben, hanem a pásztori jelenlét folytonossága, állandósága és hűsége jusson érvényre. Az előadást követő fórumbeszélgetésben olyan fontos kérdések vetődtek fel, mint például milyen kapcsolat van a szószéki igehirdetés és a lelkigondozói munka között.
Reimer Márta baptista pasztorálpszichológus A személyes lelki higiénia és a család című előadásában az Isten jelenlétében történő öngondoskodás alapvető szükségességét hangsúlyozta, melyet gyakran elhanyagolunk a lelkipásztori teendők sokrétű és végtelen sűrűjében. Együtt vizsgáltuk meg azt a kérdést, hogy milyen kihatása van az öngondoskodás hiányának az egyéni és a családi életre nézve: az adok-kapok egyensúly felborul, egyensúlyvesztés jön létre, és lemerül a személyes akkumulátorunk. A saját, egyéni erőforrásaink megtalálását segítő, az Isten színe előtt történő pszichés öngondoskodás, feltankolás gazdag lehetőségei közül közösen gyűjtöttünk össze néhányat. Az elhangzottak közös megbeszélése során érintettük azt a mindannyiunk számára jól ismert tapasztalatot, hogy a lelkésznek nehéz nemet mondani, határokat szabni, és vizsgáltuk, hogy vajon mi minden állhat ennek a segítő attitűdnek a hátterében.
A szerdai nap lezárásaként Dani Eszter református lelkipásztornak a Szentlélek erejével átitatott igehirdetését hallgathattuk meg, aki az Apostolok cselekedeteinek 19. fejezetében olvasható történésekről beszélt. A prédikáció azt a kérdést tette fel: mennyit akarunk a Szentlélekből, Isten országából, az ő természetfölötti erejéből?
Amennyiben szeretnénk, hogy a személyes és gyülekezeti életünk ne pusztán hagyomány- és kiüresedő szabálykövetés legyen, akkor az efezusi tanítványokhoz hasonlóan nekünk is a Szentlélekre van szükségünk. Szükségünk van arra a többletre, mely kizárólag a Lélek által, és a Lélek erőterében realizálódik, ajándékainak valóságos, mindennapos használatára.
A következő nap igetanulmányában dr. Bácskai Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológiai tanára élményszerűen mutatta be Jézust, mint lelkigondozót a Nikodémussal (Jn 3,1–21), és a samáriai asszonnyal (Jn 4,4–42) folytatott beszélgetések alapján. Az előadás egyik fő alaptétele az volt, hogy a jézusi minta nyomán a keresztény lelkigondozás a szükséges pszichikai tanácsadáson túlmenően a transzcendensre való átkapcsolás lehetőségét is biztosítja. Az ilyen fókuszú segítő beszélgetésnek a többlete abban mutatkozik meg, hogy az egyént az individuális komfortzónájából kimozdítva felkínálja az újjászületés és a radikális életváltozás lehetőségét is.
Az igetanulmányt követően Bölcsföldiné Türk Emese, református középiskolai vallástanár, mentálhigiénés szakember előadását hallgathattuk meg Az ifjúság lelkigondozása témakörében. Az élvezetes előadás felhívta a figyelmünket arra, hogy tanuljunk hitelesen kapcsolódni, és kapcsolatban maradni a mai (Z generációs) fiatalokkal, tudjunk empatikusan jelen lenni számukra, előítéletmentesen megérteni, elfogadni őket és az ő világukat.
A konferencia utolsó teljes napjának lezárásaként az esti igehirdetésben Isten mindannyiunkat a legmélyebbre vitt. Rádöbbenhettünk arra az igazságra, hogy Jézus közelségében felborul az általunk felállított, jól bevált prioritások rendszere.
Amikor Jézussal átéljük az életváltozást eredményező, teljes egzisztenciánkat felforgató találkozást, akkor megtapasztaljuk azt, amit a samáriai asszony is, hogy az általunk kitűzött primér, fontosnak hitt célok és irányok radikális fordulatot vesznek az életünkben. Valami sokkal fontosabb történik meg velünk, mint amit mi előre elterveztünk, vagy amire számítottunk.
Az ilyen minőségű krisztusi találkozás élményének az átélése kell, hogy a legfontosabb szempont legyen minden egyes gyülekezeti esemény során.
A teljes beszámoló a MEÖT honlapján olvasható.
