Üzbegisztán számunkra egy távoli közép-ázsiai ország, ahonnan csak ritkán kapunk a nyugati – különösen a lutheránus – kereszténységet érintő híreket. Ezért amikor április végén egy tudományos konferencia keretében a fővárosában, Taskentben tölthettem néhány napot, fontosnak tartottam megkeresni a helyi evangélikus gyülekezetet. Az előzetes kapcsolatfelvételben Michael Hübner, a Martin-Luther-Bund [Luther Márton Szövetség] főtitkára volt segítségemre.
A kifejezetten rendezett, tiszta, dinamikus fejlődést mutató Taskent központi részén található az evangélikus templom. Másfél évszázada kezdődött az épület tervezése a helyi, döntően német evangélikus közösség megbízásából. Két évtized múltán, 1896-ban indultak az alkalmak, a végleges felszentelést pedig 1899 októberében az odautazó moszkvai konzisztórium szuperintendensének látogatásakor végezték el. Ekkortól a gyülekezet egyben a taskenti német szellemi-kulturális élet egyik fontos bázisa is lett, nagyrészt az első lelkipásztor, Justus Jürgenssen aktív tudományos és művészeti kapcsolatainak köszönhetően. Az őt követő Heinrich Behrends mindössze öt éven át vezethette a közösséget, 1937-es letartóztatásáig, amikor a gyülekezetet is feloszlatta a sztálinista hatalom. Ezt követően bő fél évszázados kihagyás után, a politikai változások nyomán indulhatott meg a vallási élet. (Az épületet addig különféle raktárként, majd intézményi céllal használták.) A gyülekezet 1993-tól működhet újra templomában.
Jelenleg két lutheránus egyházközséget találunk Üzbegisztánban, a másik Ferganában működik. Az üzbég egyház a posztszovjet térség lutheránus szövetségének tagja, amelyben mintegy hatszáz gyülekezetet találunk, negyedmillió taggal.
A taskenti evangélikusok lelkésze Ljudmilla Schmidt, aki nyolc éve szolgál itt. Találkozásunkkor elmondta, hogy bár közösségük nem nagy létszámú, a százegynéhány tagból tizenöten-húszan vesznek részt a vasárnapi alkalmakon. A nagy ünnepeken a létszám megkétszereződik. Minden évben megemlékeznek a német gyökerű elődök deportálásáról, amely egyben a gyülekezet hanyatlásának is az elsődleges oka volt.
A német hagyományokat erősen tartják, még ha a nyelvet magát már csak kevéssé beszélik is. Németül is énekelnek időnként, és a Miatyánkot németül is elimádkozzák – a szöveg oroszul és németül egy szép táblán kifüggesztve látható a templom falán.
Tekintetbe véve a körülményeket, az ortodox orosz hatást és a domináns muszlim közeget, a gyülekezet életben maradása is komoly küzdelem, hitbéli megállás. Gondoljunk imádsággal Ljudmilla lelkész asszony szolgálatára és taskenti evangélikus testvéreinkre!
A szerző az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője.
