Miért szeretik az emberek annyira a focit? Van köze a vallásnak a labdarúgáshoz? Lehet evangelizálni egy futballmeccsen? – ezekről a kérdésekről beszélgetett Benkóczy Péter kőbányai evangélikus lelkész az Erős Vár FC evangélikus futballcsapat játékosaival, Regős Lászlóval és Schranz Ambrussal.
Sok csapatsport létezik, mégis mi lehet a futball töretlen népszerűségének oka? – kérdezte elsőként a meghívottaktól Benkóczy Péter. Regős László szerint a labdarúgás az egyik legősibb csapatsport, mely jóval megelőzte a kézi- vagy vízilabda sportágak kialakulását. Így az, hogy többen ismerik, játszák egy nagy előny. Ahogyan a futball a többi sportág között, úgy a labdarúgó-Európa-bajnokság is kiemelt jelentőséggel bír az események között.
„Manapság sokat hallani arról, hogy a klubfutball elveszítette az identitásképző jellegét, a játékosok elképesztő összegekért vándorolnak, a hazai játékosok pedig gyakran nem a hazai bajnokságokban játszanak. Ezzel szemben az Európa- vagy világbajnokság egy olyan nagy futballünnep, amikor a valahova tartozás identitásképző erejét még átélhetjük” – fejtette ki Schranz Ambrus. Az Erős Vár FC játékosa szerint ilyenkor az emberek át tudják élni az egység érzését, és az élmény felülírja az egyéb konfliktusokat.
Benkóczy Péter a vallás és a futball kapcsolatáról is kérdezte a keresztény játékosokat. Regős László megemlítette a legismertebb focistákat, akik nyíltan felvállalták hitüket: „A világsztárok között talán legismertebb a brazil Kaká, illetve Magyarországon Gera Zoltán. Az viszont nem jellemző, hogy egy csapat a vallást kollektívan magára vállalja” – tette hozzá.
Schranz Ambrus szerint egy focicsapat – nem a szó szoros értelmében véve – gyülekezeti közösséggé is válhat. „Jézus mondja: »Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« Úgy gondolom ez egy előttünk álló igei példa lehet” – mondta a focista. „Továbbá egy futballmeccsnek van rítusos jellege, ahol a futballpálya szakrális térré válhat. Több kutatás vizsgálja, hogy milyen régi, akár vallásos vagy törzsi beidegződések, reflexek működnek a futball közben. Egy példát is mondanék erre: Az 1950-es években Olaszországban direkt vasárnap délután három órára szervezték a meccseket, hogy az emberek a délelőtti mise után közösen vehessenek részt a futballünnepen. Olyan is gyakran előfordult, hogy az edzők felszentelték szenteltvízzel a gólvonalat, hogy ne kapjanak annyi találatot. A vallásos mozzanatok tehát ilyen szinten is megjelentek a pályán” – árulta el Schranz Ambrus.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.
A teljes beszélgetés pedig az alábbi videóban tekinthető meg:
