Több tízezer német Kirchentag-látogató között öröm, hogy teljesen váratlanul is lehet magyar evangélikusokkal találkozni a harmincnyolcadik német protestáns egyházi napokon Nürnbergben. A „lehetőségek piacán” felállított magyar standnál június 8-án, csütörtökön Petzold-Fekete Ivett helyi református lelkészt Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke kérdezte a kinti magyar keresztények lelki életéről és a nürnbergi protestáns gyülekezetről.
Ahogyan a Németországban élő magyar evangélikusok helyzete is érdekes, úgy Petzold-Fekete Ivett református lelkésznő élete is izgalmas hátterű. Evangélikus édesanya és római katolikus édesapa gyermekeként lett kálvinista lelkipásztor, aki Tapolcáról indulva mára már a bajorországi Nürnbergben pásztorolja a magyar anyanyelvű híveket – de nemcsak a felekezetéhez tartozókat, hanem az evangélikusokat és más keresztényeket egyaránt, hiszen közösségükbe járnak katolikusok és unitáriusok is. Egyesek akár több mint száz kilométert is autóznak a nürnbergi, a würzburgi vagy a regensburgi istentiszteletre.
Szemerei János püspök a százkilencven évvel ezelőtt aláírt nagygeresdi egyezményt megemlítve az integrációról és a hagyományok ápolásának feladatáról kérdezte Petzold-Fekete Ivettet, utalva arra, hogy 1833-ban a református és az evangélikus egyház arról állapodott meg, hogy a kisebbségben lévő felekezeti tagokat figyelmes szeretettel fogadja be. Ezért is van például mind a mai napig közös protestáns templom Tapolcán, Sümegen, Hévízen.
„Elődöm, Lázár Enikő nagytiszteletű asszony is mindig úgy fogalmazott, hogy aki Isten igéjét szeretné hallani, tanulni akar róla, magyar nyelven szeretne imádkozni, azt be kell fogadni itt a gyülekezetbe. Ez nem idegen tőlem, hiszen magam is a nyugat-magyarországi hagyományt élem. Tapolcán is a protestáns templomba jártam, de gyermekként nagyon sokszor voltam a nagymamámmal evangélikus istentiszteleten is. Én is azt vallom, hogy meg kell adnunk a lehetőséget mindenkinek, aki magyarul szeretné hallgatni az istentiszteletet” – mondta el a református lelkésznő.
A nyugat-európai diaszpórában élő evangélikusok sokszor az elé a dilemma elé kerülnek a, hogy vagy a felekezeti hovatartozásukat tartják meg, vagy az anyanyelvükhöz ragaszkodnak. A kettő sajnos nagyon ritkán sikerülhet egyszerre, mivel kevés evangélikus magyar nyelvű közösség van Nyugat-Európában. Például aki Nürnbergben magyar nyelvű istentiszteletre szeretne járni, az a Szent Márta-templomba megy a református alkalomra.
„Jó érzés a Kirchentagon azt megtapasztalni, hogy az embereknek szükségük van a békességben való összetartozásra. Jó látni azt, hogy szeretetben tudunk együtt lenni az Isten igéje körül. Nem csak gyűlölet, háború és békétlenség van ebben a mai világban” – hangsúlyozta Petzold-Fekete Ivett.
A magyar standnál találkoztunk dr. Nánási Sámuel Lipcsében szolgáló evangélikus lelkésszel is. Náluk pont fordított a helyzet: a lelkipásztor lutheránus, de a gyülekezeti tagok szinte mind reformátusok, unitáriusok vagy más felekezethez tartozók. A dél-erdélyi származású fiatal lelkész a Bajorországban szolgáló kolléganőjéhez hasonlóan fogalmaz: igyekszik ő is erősíteni a magyar nyelvű közösségeket, elsősorban az evangéliumot állítva a középpontba, és csak másodsorban egyéb színes programokkal.
Klément-Balla Zsófia református lelkipásztor és Pőcze Barnabás evangélikus teológushallgató pedig arról mesélt nekünk, hogy a teológiai tanulmányok vagy éppen a közös ösztöndíjhelyszínek, szolgálati helyek hidakat építenek az egyházban szolgálók között.
