„Boldogok, akik békét teremtenek…” – a Békesség Fejedelmétől, Jézustól származó üzenet volt a május 14-én megtartott nyolcadik protestáns cigánymissziói konferencia alapigéje. A budapest-fasori evangélikus templom és a szomszédos gimnázium nem csupán otthont adott ennek a jelentős eseménynek, hanem nyugodtan mondhatjuk: a nyolc éve indult konferencia-körút idei alkalma hazaérkezett. Az első találkozót ugyanezen a helyszínen tartották – amire szép emlékként utalt is köszöntőjében a házigazda, Aradi György parókus lelkész.
Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke három történetet osztott meg az életéből az egybegyűltekkel a békességkeresést eredményre vivő példákként. Sztojka Attila romaügyekért felelős kormánybiztos nemcsak a közösségben rejlő erőről és arról a reménységről beszélt, hogy a cigányság felemelkedése egyben hathatós hozzájárulás is az ország fejlődéséhez, hanem Istenbe vetett hitéről is bizonyságot tett. Új színt jelentett Kocsis Fülöpnek, a görögkatolikus Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitájának jelenléte és szeretettől átitatott szavai. Mindhárom megnyilvánulás annak lehetett ékes bizonyítéka, hogy a cigányság nem a protestánsoké, nem a katolikusoké, nem a politikusoké, hanem az Istené, valamint hatalmas összehozó erőt jelent gyakorlati és szellemi-lelki téren egyaránt.
Igehirdetésében Sztojka Szabina református lelkész, a Magyarországi Református Egyház cigánymissziójának vezetője kiemelte, hogy a béketeremtés árát nemcsak Jézusnak kellett megfizetnie, hanem a béke elérése és továbbadása érdekében nekünk is áldozatot kell hoznunk.
Délután megrendítő erejű bizonyságtételek hangzottak el a Protestáns Cigánymissziói Fórum öt egyházának (baptista, evangélikus, metodista, pünkösdi, református) egy-egy tagjától – fölmutatva a megbékélés-békességteremtés különböző aspektusait. Egy házaspár arról tett bizonyságot, hogyan szabadult meg uzsorás életmódjából, és ennek eredményeként hogyan költözött békesség családjukba, környezetükbe. Egy erdélyi cigány gyülekezet vezetője a közösség békéjének fontosságára hívta föl a figyelmet. Egy fiatalember a cigány származásából következő nehézségeiről, illetve a magával és Istennel való megbékéléséről beszélt.
Kovács Viktor az evangélikus egyház tagjaként a cigánygyűlöletből a cigányok közti szolgálatig vezető útjáról vallott. Egy, az ukrajnai háború poklából elmenekült, Magyarországon menedéket kapott fiatalember a menekülésének hátborzongató történetébe és az azóta bekövetkezett megtérésének részleteibe avatta be a résztvevőket.
Mindegyik bizonyságtétel mögött feltételként, döntő momentumként ott szerepelt az Istennel való megbékélés. Az egész napot végigkísérte a Remény Hangjai pünkösdi énekegyüttes által vezetett átadott, áldott, Isten békességét sugárzó, szinte a mennyei dicsőítést megidéző közös éneklés.
Nem temetni jöttünk össze ezen a napon, hanem az élő Jézus jelenlétében örvendezni. Nem halottat búcsúztatni a „nyugodjék békében!” elköszönéssel, hanem a halálból felrázni a „boldogok a béketeremtők” üzenetével. Nem a halál passzivitásában „ellenni” és ennek az állapotnak megtartására biztatni egymást, hanem megérteni, megélni vagy hagyni magunkban újra feléledni a cselekvésre ösztökélő jézusi szót, aminek eredményeként Isten gyermekeivé lehetünk, így alkalmassá válhatunk a részvételre Isten teremtői munkájában. Ő a semmiből hozta létre a világot, nekünk a háborúból, ellenségeskedésből kell megjelentetni a békességet…
Azt vihettük magunkkal, és azt adhatjuk tovább – miként ezzel a cikkel is –, hogy Isten a pusztító háború helyett építő békét, belső háborgás helyett a megelégedettség ajándékát kínálja föl minden ember számára.
A szerző lelkész, egyházunk cigánymissziói referense
