Érdekes egybeesés, hogy mind a Credo evangélikus folyóirat, mind az Educatio interdiszciplináris szemle az egyház és az oktatás, illetve az oktatás, állam, egyház témáját fogja körbejárni a következő számában. A Magyar Szociológiai Társaság és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete január 20-án online konferenciát rendezett erről a kérdéskörről.
A téma izgalmas, több szempontból is – különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hányféle szemszögből lehet fókuszálni rá. Nem mindegy, ki vizsgálja meg a három terület egymáshoz fűződő viszonyát, és milyen szemüvegen át nézi.
Mást lát egy nagy múltú, 1948-ban erőszakosan államosított és a rendszerváltozás körül végre visszakapott nyolcosztályos egyházi gimnázium igazgatója, és mást egy néhány éve mindenestül egyházi fenntartásba vett kisvárosi általános iskola iskolalelkésze. Megint mást ugyanennek az átvett iskolának a szomszédjában egy körzeti felvételi kötelezettséggel dolgozó állami általános iskola tanára. És egészen mást lát egy oktatáskutató, aki azt vizsgálja, hogy milyen családi hátterű diákok járnak a körzeti felvételi kötelezettségtől mentesülő egyházi intézményekbe, és azoknak milyen a kompetenciamérésekben vizsgálható teljesítményük.
Hasonló kérdéseket járt körbe az a január 20-i online konferencia, amelyen az Educatio folyóirat majdan megjelenő tematikus számának szerzői adtak elő. Külön érdekessége volt a rendezvénynek, hogy a szerzők még nem zárták le az írásokat, így a húszperces előadások mindegyike után várták a hozzászólásokat, kérdéseket, kifejezetten azzal a céllal, hogy azokat esetlegesen még beépítsék a tanulmányokba.
A tematikus folyóiratszám – és ezzel együtt a konferencia is – a párbeszédet célozza meg az egyházi oktatásban részt vevő és az azt kívülről vizsgáló szereplők között. Így voltak jelen előadóként egyházi és nem egyházi egyetemek kutatói (köztük Kodácsy-Simon Eszter és Seres-Busi Etelka az Evangélikus Hittudományi Egyetemről), minisztériumi szakemberek, szociológusok, oktatáskutatók Győrtől Mátészalkáig.
A témák közül pedig néhány cím kiemelve, a teljesség igénye nélkül: Vallásosság és értékrend a felekezeti oktatásban, Eredményesek az egyházi iskolák?, Egyházi fenntartók és a hat- és nyolcosztályos gimnáziumválasztás, Az óvodai nevelés egyháziasodása, Az iskola és a személyes lehetőségek észlelése – egyházi iskolás diákok narratívái alapján.
Bevezetőjében Neumann Eszter oktatásszociológus – egyben Bajomi Ivánnal közösen a folyóiratszám egyik szerkesztője – kiemelte, hogy az Educatio harminc évvel ezelőtt ugyanezzel a témával (Iskola és egyház) indította első számát; akkor még a rendszerváltás és a volt egyházi iskolák visszaigénylése állt előtérben. 2005-ben került újra fókuszba az egyházak és az oktatás kérdése; ekkor már inkább az eredményességen és a technikai részleteken volt a hangsúly. Idén pedig úgy látta szerkesztőség: azóta ismét változott annyit a társadalmi és oktatási helyzet, hogy indokolt egy újabb – harminc év alatt immáron harmadik – tematikus szám.
Leginkább azért, mert az egyházi fenntartású oktatási intézmények száma, óvodától a szakiskolákon és általános iskolákon át a különböző típusú gimnáziumokig olyan mértékben megnőtt az utóbbi tíz évben, hogy már komoly társadalmi szereplőkké váltak, ezért érdemes vizsgálni őket több szemszögből is. És mivel az egyházi oktatás ugyanúgy központi költségvetésből, fejkvóta alapján működik, és nagyjából ugyanazok a működési szabályok vonatkoznak ezekre az intézményekre is (kötelező óraszámok, alapdokumentumok, jogszabályok), így nemcsak érdemes, hanem szükséges is a vizsgálatuk.
A több mint hétórás konferencia minden egyes előadását komoly és izgalmas beszélgetés és vita követte; az utolsó előadás után végül ez egy teljes órán át tartott. Ennek a párbeszédnek a szereplői különböző perspektívából tekintenek az egyházi oktatási intézményekre, és közösen keresték a válaszokat a felmerülő kérdésekre: Minek és kiknek kell megfelelni egy egyházi iskolának, óvodának? Mit tekinthetünk eredménynek a kompetenciamérések és a hittanórák tükrében? Milyen hatása van egy egyházi iskolának a saját régiójára? Milyen esélyegyenlőségi kérdések merülnek fel egy új iskola vagy óvoda megnyitásakor? Valódi gyülekezet-e az oktatási intézmény közössége? Ez milyen hatással van a hagyományos gyülekezetekre és azok munkájára? A nem egyházi iskolarendszer ismert problémáit meg tudja-e oldani az egyházi fenntartás?
A konferencia aktív, de nem előadó résztvevői között az evangélikus egyház hivatalos képviseletében az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet munkatársa, Asztalos György volt jelen. A beszélgetésből felelős evangélikusokként többen is kivettük a részünket, de megállapítottuk zárásként, hogy még nagyon sok ilyen párbeszédre lenne szükség. Az egyházaknak – köztük a mienknek is – legyenek fontosak a társadalom egészét érintő kérdések és a válaszkeresések egyaránt.
A szerző evangélikus tanár
