Visegrádon tartotta ez évi találkozóját a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége szeptember 2. és 5. között. Az esemény kezdetén a hazai evangélikus és református egyházak vezetői is megtisztelték jelenlétükkel a külhonból érkezett résztvevőket.
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke Mt 18,19–20 alapján tartott áhítatában az összefogás, az összhang fontosságáról szólt. Majd Balog Zoltánnal, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának lelkészi elnökével együtt nyílt fórumon vettek részt, amelynek során az együttműködés további lehetőségeiről beszélgettek.
A szövetség közgyűlését Karvansky Mónika, a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének (NYEMPGYSZ) elnöke nyitotta meg, majd a taggyülekezetek képviselői számoltak be a tavalyi, húszéves jubileumi találkozó óta eltelt időszak eseményeiről, jelenlegi helyzetükről, a járvány okozta kihívásokról és a jövőbeli terveikről.
Dr. Varga Pál, a Németországi Magyar Ajkú Protestáns Gyülekezetek Szövetségének elnöke kiemelte: a diaszpórában élő gyülekezetek fő feladata, hogy a jövőben is biztosítani tudják a rendszeres gyülekezeti alkalmakat és a magyar lelkigondozást. E szolgálat kapcsán rámutatott a Magyarországról érkező ösztöndíjasok szerepére, akikre a jövőben is számítanának, csakúgy, mint az anyaországi támogatásokra – tudva azt, hogy a Németországi Protestáns Egyház 2025-re fokozatosan megvonja a szövetség anyagi támogatását.
A Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség (Smapek) elnöke, dr. Pőcze István lelkész beszámolt az elmúlt év személyi változásairól (lelkész- és főfelügyelő-váltás is történt), és kiemelte azt az ökumenikus nyitottságot, amellyel minden magyart várnak gyülekezeteikbe. A Smapek és egyben a NYEMPGYSZ korábbi elnöke, Molnár-Veress Pál nyugalmazott lelkész, aki csaknem harminc éve szerkeszti az Új Kéve folyóiratot, az északi magyar protestáns gyülekezetek lapját, hangsúlyozta az írott szó értékmegőrző szerepét és a gyülekezeti újságok fontosságát.
A nyugat-európai taggyülekezetek beszámolóit követő kerekasztal-beszélgetésen Magyarország kormánya, az MEE és az MRE képviselői reagáltak az elhangzottakra, hangsúlyozva a diaszpóra és az anyaegyházak kapcsolatának fontosságát.
Az MEE részéről Cselovszkyné dr. Tarr Klára külügyi osztályvezető kiemelte azokat az értékeket, köztük az elköteleződést és a megmaradáson túl a növekedés reménységét is, amelyekre egyházunk külügyi szolgálata épül. Beszámolójában felvázolta a külhoni munkaág főbb területeit, többek között az ifjúsági munkát, a digitalizációt, a képzéseket és minden területre nézve a megfelelő információáramlás, egyeztetés, egyfajta hálózatosság kialakítását és megtartását az anyaországi és a külhoni gyülekezetek között.
A közgyűlés folytatásaként szombaton a MEE és az MRE külhoni munkaágának képviselői számoltak be munkájukról és egyházaiknak a diaszpórát érintő jövőbeli terveiről.
Tölgyesi Ágnes, az MEE diaszpórareferense hangsúlyozta, hogy tevékenységük magában foglalja nemcsak a diaszpórában, hanem a trianoni döntés következtében elszakított területeken élő magyar gyülekezetekkel való együttműködést is. Ezután röviden ismertette azt a missziói munkát, amelynek célja a felvidéki magyar evangélikusság megsegítése, megerősítése. Beszámolójában azt a digitalizációs programot is ismertette, amelynek keretében az MEE digitalizációs programjának keretében svédországi gyülekezeti iratanyagok feldolgozására kerül sor.
A szombati előadások sorát Karvansky Mónika beszámolója zárta, amelynek kiindulópontjául a Zsidókhoz írt levél 10,39-es szakaszát választotta: „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Az elnök áttekintette az elmúlt év eseményeit és az anyaországi egyházakkal való együttműködést. A jövőre nézve fontos célként jelölte meg a szövetség taggyülekezeteinek felmérését, valamint egy, a szövetség és a gyülekezetek történetét bemutató kiadvány elkészítését.
A találkozó utolsó napja a kiértékelés és a zárónyilatkozat elfogadása után úrvacsorás istentisztelettel zárult, amelynek a dömösi református templom adott otthont.
