Mintegy tíz évvel ezelőtt a cigányság körében végzett missziós munkájuk erősítését és összehangolását határozta el öt magyarországi protestáns – a református, az evangélikus, a baptista, a pünkösdi és a metodista – egyház vezetése. Az együttműködés részeként évente cigánymissziós konferenciát rendeznek. Az idei találkozón február 12-én Békés városában mintegy háromszázhetvenen gyűltek össze szerte az országból, sőt a határon túlról is.
A település fontos központja a magyarországi cigánymissziónak: itt van a székhelye a Magyar Pünkösdi Egyház éppen huszonöt éves Országos Cigánymissziójának, és itteni központtal dolgozik a Cigány Módszertani és Kutatóközpont is. Az egyházak mellett éppen ez a szervezet rendezte az idei konferenciát a békési baptista imaházban.
Sokaknak ez már a többedik protestáns cigánymissziós konferenciájuk volt, de az egybegyűltek mintegy fele új résztvevőként érkezett. Tavaly a rendezvény egyébként a koronavírus-járvány miatt online zajlott, míg két éve a debreceni református Nagytemplom adott neki otthont.
Csönddel hirdetni Istent
A cigánymisszióban dolgozó lelkészek és nem lelkészi szakemberek, valamint a misszióval elért roma testvéreink békési találkozójának a címe ez volt: „Áldjad az Urat mindenkor!” E témát járta körül az igehirdető, erről beszéltek személyes példájuk megismertetésével a bizonyságtevők, és a dicsőítő zenés csoportok ízelítőt is adtak az ilyen típusú szolgálatból.
Bakay Péter lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Cigánymissziói Szolgálatának munkatársa a konferenciát megnyitva arról az összefogásról beszélt, amely a cigánymissziót működtető romák és nem romák között létezik, és így foglalható össze: „Jézusban egyek vagyunk.” Szólt arról is, hogy a dicsőítés kedvelt formája a zene, a hangszerrel kísért énekszó, de a csöndben is meg lehet hallani Isten hangját; érzések, gondolatok, imádság közepette megérezni Isten közelségét. Isten dicsőítése sokféle formában lehetséges, ilyen lehet a munka, a gyülekezeti szolgálat vagy a családban, munkatársi és egyéb emberi közösségekben való jelenlétünk.
Éheznek a tanításra
A békési konferenciára a nyírtelek-görögszállási evangélikus gyülekezetből féltucatnyian érkeztek Bánszky István tanyagondnok vezetésével, és hasonló létszámú volt a Laczki János lelkész vezette orosháza-szentetornyai csapat is. Mindkét közösségben évek óta foglalkoznak cigánypasztorációval. A Békés megyei Szentetornyán hitoktatás, bibliaórák, nyári táborok, kirándulások építik és fogják össze az evangélikussághoz tartozó cigány közösséget.
A nyírségi településen a biogazdaság működtetésében vállal szerepet az egyház. Központi helyszíne a gyülekezeti ház, amely az igényeknek és szükségleteknek megfelelő szolgáltatásokat ad, mint például az iskolás gyerekek felzárkóztatása, a házi beteggondozás, a szenvedélybetegekkel való törődés. Óriási dolog, ha ebben a kilencven százalékban romák lakta térségben valakinek van állandó munkája. A biogazdaságban naponta megszólal Isten igéje, áhítatok is építik a közösséget – az itt dolgozókban nagy a nyitottság és az éhség a keresztény tanítás iránt.
A nyírtelek-görögszállási hívekkel együtt érkezett Békésre Horváth József is. Már hét éve a gazdaságban dolgozik, szorgalmas, megbízható munkaerő. A sokgyermekes, hét unokával büszkélkedő férfi elmondta: minden alkalmat megragad Isten igéjének hallgatására, eljár az egyházi és a mostanihoz hasonló felekezetközi konferenciákra, találkozókra. Az elmúlt hét évben a személyisége átalakult, már kevésbé ideges, nem annyira hirtelen haragú, sokkal csendesebb, békésebb lett, s ebben szerepe van mindannak, amit a Bibliából tanult és megértett.
A konferencia szolgálattevői között több dicsőítő zenekar is volt: a helyi Kegyelem Gyülekezet csapata mellett az Alsózsolcáról érkezett, harminckét fős, énekesekből, zenészekből álló metodista csoport teremtett elképesztő hangulatot csupa szív előadásával.
A sokfelől érkezett bizonyságtevők a kábítószer-szenvedélyből, alkoholizmusból, agresszív viselkedéstől való megszabadulásról, az őket el- és befogadó gyülekezetek építő erejéről szóltak, amelyek szolgálatra indítják őket is. Egy munkahelyi balesetben megvakult cigány fiatalember zenészként találta meg a helyét a közösségében, és az evangélium hirdetésében végez szolgálatot. Egy másik huszonéves fiatal arról beszélt őszintén, hogy a népes, még meg nem tért családjában miképpen tudja „egymagában” képviselni a megismert krisztusi szeretetet és a hitigazságokat.
Leomlanak a falak
A konferencia igehirdetője Péter Pál Nataniel, a pünkösdi egyház cigánymissziójának egyik lelkésze volt.
„Ahol vagyunk, ott Isten dicsősége jelenjen meg, ez az élethivatásunk. Áldás lenni mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülünk, családban, munkahelyen, gyülekezetben” – mondta. A Romániából Magyarországra költözött lelkipásztor arról is beszélt, hogyan lehet átvészelni a lelkileg nehezebb időszakokat, amikor nehézségek, próbák, betegségek és szenvedések, elutasítások hatására elfogy a lelkesedés, a hit, és feladnánk. A Szentírás megtanít, hogy az ilyen „sivatagos” helyzetekben is kiárad Isten áldása. Emiatt lehet felállni és továbbmenni annak a bizonyosságával, hogy a Mindenható hallja a hangunkat, ismeri félelmeinket, keserűségeinket, és sírásunk eljut hozzá, miként a kiáltásunk is. „Isten dicsőségének magasztalása tehát a hivatásunk, ez a terve velünk, csak a szívünk legyen mindig szabad a vele való közösségre” – fogalmazott Péter Pál Nataniel.
Az egy évtizede a cigányok körében elkezdett missziós munka eredményes – erről Sztojka Attila kormánybiztos, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója beszélt Békésen. „Cigány és nem cigány között a falak leomlanak, a szembenállás csökken, és mint ezen az alkalmon is, roma és nem roma együtt dicsérik Teremtőjüket. Nőtt a cigányok önbecsülése, ösztöndíjak segítik tanulásukat, és egyre többen végeznek a társadalom számára hasznos, építő munkát” – mondta.
A lelkészek között sem meglepő ma már romákat látni. A mostani konferencián például a záró és útra bocsátó áldást Sztojka Szabina református lelkésznő mondta, az Országos Református Cigánymisszió nemrég szolgálatba állt új vezetője.
