19. alkalommal rendezték meg bajor és magyar evangélikus óvodák pedagógusainak közös továbbképzését, a résztvevők ezúttal október 10–13. között Nürnbergben találkoztak. A tízfős magyar küldöttség tagjai között volt a soproni, a várpalotai, a bakonycsernyei, a soltvadkerti, a nagytarcsai, az irsai, az orosházi és a hódmezővásárhelyi intézményvezető és a győri és a mezőberényi evangélikus óvoda képviselője. A delegációt Hallgatóné Hajnal Judit bajor–magyar óvodai és iskolai partnerkapcsolati referens vezette.
Minden elfogultság nélkül állítható, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Bajorországi Evangélikus Egyház (Evangelisch-Lutherische Kirche in Bayern – ELKB) közötti testvérkapcsolaton belül ez az egyik legrégebbi, legélőbb, egyben legkedveltebb kapcsolódási terület. Tavaly sajnos nem találkozhattunk személyesen, a szakmai napok online zajlottak. Az idei program németországi szervezői Sigrid Schmidts szaktanácsadó és Susanne Menzke lelkésznő voltak.
Nagy fába vágtuk a fejszénket, mivel egy komoly téma feldolgozását tűztük ki célul: hogy miként értethető meg a teológiai nyelvezet a gyermekekkel. Az előadások a beszédfejlődés során kialakuló megértéstől az anyanyelvi nevelésen, a bibliai szókincsen és a nehéz teológiai kifejezéseken át a Szentírás örömüzenetének gyermekekre szabott közvetítéséig íveltek. Szakmailag igen jól felépített előadásokat hallottunk, és aktívan részt vettünk a csoportfeladatokban, amelyek hitbéli meggyőződésünket erősítették. A kreatív munkamódszer bajor testvéreink erőssége, a magyar nevelés-oktatás hírnevét pedig egy magyar népmese, Az aranyszőrű bárány dramatizált előadása öregbítette. Ismét kiderült, hogy a Kodály-módszer, a mindennapi éneklés olyan sajátosságunk, amelyet örömmel hasznosítanának külföldi kollégáink.
A mostani továbbképzés fontos eseménynek bizonyult, és megkülönböztetett figyelem vette körül. Hétfőn este Raphael Quandt, az ELKB kelet-közép-európai kapcsolatokért felelős egyháztanácsosa is meglátogatta a résztvevőket, s az általa tartott áhítatot követően aktív párbeszédet folytattunk a partnerkapcsolat további bővítési lehetőségeiről. Ugyancsak körünkben üdvözölhettük Christiane Münderleint, a bajoroszági protestáns gyermekintézmények, napköziotthonos intézmények szövetségének (Evangelischer Kita-Verband Bayern) képzésért és szociális ügyekért felelős elnökségi tagját. Kedden este Jürgen Belz lelkész, az ELKB heilsbronni székhelyű Bajorországi Valláspedagógiai Központjának (Religionspädagogisches Zentrum Bayern) igazgatója érkezett közénk. Jelenlétük deklarálta, hogy nagyra értékelik az óvodapedagógusok és gyermekekkel foglalkozó intézmények terén kialakult testvérkapcsolatot.
Frieder Harz lelkész, a Nürnbergi Protestáns Főiskola professzora a partnerkapcsolat emblematikus alakja. Tizenkét éve nyugdíjas, de teológiai látása, a gyermekekért végzett szolgálata most is arra sarkallta, hogy előadásaival és áhítataival vezesse munkánkat. Együtt gondolkodhattunk vele az eredendő bűnről, és megismerkedtünk a pandémia idején kiadott könyvével is, amelyben harmincöt bibliai történetet mond el gyermekek számára érthető módon.
Nürnberg városa elvarázsolt bennünket középkori atmoszférájával és szépségével. Különleges városnézésben lehetett részünk, ugyanis idegenvezetőnk a Wilhelm Löhe Iskola egy magyar felmenőket számontartó tanárnője volt, aki, ha nyelvünket nem is beszéli, vallja, hogy szívében és lelkében hozzánk tartozik. Mosolygós, meleg szívű vendéglátóként kísért el bennünket, és kóstoltatta meg velünk a helyi ízeket Hubertus Gieck is, az iskola korábbi igazgatója.
Megtekintettük a Dürer-házat, és a Húshídon állva visszagondoltunk a két nemzetet összekapcsoló történelmi eseményekre. [A régi vágóhíd kapuján eredeti szarvú magyar szürkemarhaszoborral állítottak emléket a helyiek annak, hogy a középkorban Magyarországról hajtották a vágómarhát Nyugat-Európába. – A szerk.] Büszkén megtekintettük azt a tülköt is, amelyet Fabiny Tamás püspök kilenc évvel ezelőtt adományozott a városnak. Harz professzornak a Sebaldus remetéről elnevezett templomban tartott áhítata gondolatban visszarepített bennünket a reformáció korába az ötszáz évvel ezelőtti várostanács, Johann von Staupitz és Luther személyének életszerű bemutatása révén.
Hasznos és elgondolkodtató alkalmon vehettünk részt a négy nap során, épült a testvéri közösség a bajor kollégák és a magyar pedagógusok között. Bizton elmondható, hogy hitünkben és szakmai elkötelezettségünkben megerősítő lehetőség volt. A színes, mindenkit érintő témákat interaktív módon igyekeztünk feldolgozni, a szakmai megbeszéléseken túl pedig lehetőség nyílt feleleveníteni az intézményi partnerkapcsolatok múltját, jelenét és tervezni a jövőt.
A magyar óvodapedagógusok evangélikus keresztény elköteleződését és tudatosságát ez alkalommal is példaértékűnek nevezték a német kollégák, akik ilyenkor erőt merítenek a lelki közösségből saját hétköznapjaikra. A személyes kapcsolatok is erősödtek, mélyültek, ezt a nyugdíjba ment kolléganők látogatása igazolta. Egy igen jó hangulatú találkozón vehettünk részt az egymást segítő, megértő kollégákkal.
A résztvevők megfogalmazták, micsoda óriási áldás, hogy ezúttal is úgy térhettek vissza a továbbképzésről, hogy nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is töltekezhettek. Már most várják az újabb találkozót, amelyet jövőre hasonlóan gazdag tartalommal rendeznek majd meg Győrben a húszéves jubileum alkalmából.
