Az egyháznak szükséges megtalálnia azt a nyelvet és lelkiséget, amely – a prófétai szerepet is felvállalva – a jézusi utat képviseli a pluralista világban. Az egyház autonómiájának és a vallás szabadságának mai kihívásairól szólt a TudásPresszó ötrészes, Hajnalhasadás – autonómiák egykor és most – és holnap címmel indított előadássorozatának június 30-i alkalma. A témát előbb dr. habil Fábri György egyetemi docens, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője, a program szervezője vezette fel, majd előadására dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke reflektált.
„Miképpen tudják a felekezetek a hosszú ideje meglevő különállásukat kifejezni? Maradhat-e érintetlen akár a politika világától is a keresztény egyház?” – tette fel nyitókérdéseit Fábri György. Az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője bevezető előadásában felvázolta azt a történeti ívet, hogy a kereszténység Nagy Konstantin idején miként vált a hatalommal összefonódó államegyházzá, és hogy a reformációt követően a különböző felekezeteknek miként kellett megtalálniuk a maguk autonóm státuszait. A szekularizáció koráról a TudásPresszó szervezője megjegyezte, hogy ekkor a felekezetek „korábbi formális és informális hatalmi befolyásolási lehetőségüket elveszítették”. Az előadó a 20. század első feléről elmondta, hogy a felekezetek „az egyházat radikálisan elnyomó vagy korrumpáló politikai rendszerek uralma alá kerültek”, teológiai, morális tanításuk és társadalmi szabadságüzenetük egybeért.
Az egyház a pluralizmus kihívásai között
Fábri György szerint a demokratikus korban az a kérdés merül fel, hogy miként tud az egyház a plurális társadalomban a saját univerzális üzenetével jelen lenni, és azt úgy megfogalmazni, hogy ne váljon valamelyik társadalmi, ideológiai, kulturális vagy politikai érdekcsoport kiszolgálójává. Az előadó – a kultúrprotestantizmus kritikájaként – úgy fogalmazott: „…a vélemények és életvezetések sokféleségét el lehet fogadni, azonban van néhány kérdés, amiben a felekezeteknek egyértelműen és világosan kell állást foglalni. Ilyenek az életvédelem, a bűnösség, a kiszolgáltatottak melletti kiállás. Ezeknek a parancsolatoknak a követése nem tehető viszonylagossá.”
A kerületi felügyelő arról is szólt, hogy ma, amikor az identitáskérdések uralkodóvá válnak, önös pártpolitikai érdekektől vezérelve egyik politikai oldal sem hagyja kibújni a felekezeteket az állásfoglalások alól. Ennek politikai eszközei a pénzügyi támogatás általi elköteleződésre tett kísérlet vagy a szociális tanítások átpolitizált és gyakran erősen torzított interpretációja. „Mindkettő teológiai erőltetettségekhez vezet, és nagyon komoly árat kell érte fizetni” – figyelmeztetett Fábri György.
Váljunk hitvalló egyházzá!
A kereszténység még nem találta meg azt a saját önkifejezési formát, amelynek révén képes lehet arra, hogy a politikai demokrácia keretei között lássa el prófétai feladatát – véli Fábri György. A prófétaság azt jelenti, hogy társadalmi kérdésekben is állást kell foglalni, felvállalva azt is, hogy lesznek, akik nem értenek egyet a megnyilatkozással. Az egyetemi docens hangsúlyozta:
„…az autonómiát a felekezetek esetében az biztosíthatja, ha képesek a teológiai tartalmat újra és újra átélve és átgondolva a maga valóságában egymás számára is bemutatni és hitvallóan megfogalmazni.”
A vallásszabadság kérdéséről Fábri György elmondta, hogy míg a Közel-Keleten, Kínában, Észak-Koreában és számos más országban a keresztényeket hitük miatt üldözik, addig a nyugati társadalmakban ilyen jellegű keresztényüldözésről nem beszélhetünk. Utóbbiak felelőssége, hogy felszólalnak-e a vallásüldözés ellen. „A nyugati világban vallásunkban szabadnak lenni annyit tesz, hogy kommunikációs és pénzügyi kényszerek nélkül valljuk meg a hitünket” – állapította meg az előadó.
Népszerű és népszerűtlen prófétálás
A TudásPresszó szervezőjének előadására reflektálva Fabiny Tamás a prófétai szolgálattal kapcsolatban Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel próféta személyét emelte ki. Ők különböző történelmi korokban éltek, eltérő viszonyban voltak a politikai hatalommal, „mégis kötelességüknek érezték, hogy Isten akaratát szólaltassák meg, akár népszerű, akár népszerűtlen”, amit mondanak. Az evangélikus elnök-püspök az apostoli tradícióra utalva Péter tanúságtételét emelte ki: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29b) Ez a hitvallás többek között Assisi Ferenc, Luther Márton, Dietrich Bonhoeffer és Ordass Lajos esetében is hangsúlyossá, követendő úttá vált.
Jézus főpapi imádságát (Jn 17,15) idézve Fabiny Tamás úgy fogalmazott, a keresztény embereknek vállalniuk kell a világot annak örömeivel és gondjaival együtt. Helyüket ott kell megtalálniuk, ahol Jézus is megtalálta: nem a centrumban, hanem a periférián.
Ragaszkodjunk a jézusi úthoz!
Luther Márton szembeállította a dicsőség teológiáját a kereszt teológiájával – emlékeztetett Fabiny Tamás. Előbbi a napfényes oldalon van, a hatalomhoz dörgölőzik, előjogokat kap, ha „jót tesz”. A kereszt egyháza ezzel szemben a jézusi utat vállalja: „…kisebbségben, az árnyékos oldalon tud maradni, a golgotai, szenvedő Jézust követi.”
A 20. és 21. század kérdéseiről szólva a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke elmondta, hogy a barna és a vörös diktatúra idején kiélezett volt a helyzet, és így világosabban látszott, hogy mi a jó és mi a rossz. Korunk egyik nehézsége, hogy a „frontvonalak nem annyira egyértelműek”. Fabiny Tamás kiemelte, hogy az egyháznak észre kell vennie azokat, akik politikai, társadalmi elnyomást szenvednek.
A püspök rámutatott: nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz viszonyt ápol-e valaki a hatalommal, hanem az, hogy a jézusi utat képviselve fel mer-e szólalni és ki mer-e állni az elesettek, hátrányt szenvedők mellett.
Magába zárkózó, trendi vagy másokért élő egyház
A fundamentalista, konzervatív módon gondolkodó és a trendi, korszellemnek megfelelni vágyó egyház egy tőről fakad – állapította meg Fabiny Tamás. Mindkettő önmagával foglalkozik, a saját fontosságát, különlegességét akarja bemutatni. A fő kérdés az, tudunk-e a másokért élő egyház tagjai lenni.
„A keresztyén ember szabad ura mindennek, és nincs alávetve senkinek. A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, és alá van vetve mindenkinek” – idézett az elnök-püspök Luther Márton A keresztény ember szabadsága című, 1520-ban megjelent művéből. Fabiny Tamás rámutatott, hogy Lutherrel együtt nekünk is tudnunk kell, hogyan tudunk jézusi értelemben szabadok lenni a saját korunkban, de azt is tudatosítanunk kell, hogy amikor a szeretet gyakorlásáról van szó, és a jézusi lábmosás vagy az irgalmas samaritánus példázatának megélésére van szükség, akkor szolgák is vagyunk.
* * *
A TudásPresszó sorozat Az egyház autonómiája és a vallás szabadsága című alkalmának videófelvétele itt tekinthető meg.
A nyitókép mozaikrészlet a velencei Szent Márk-székesegyházból.
