Az együttérzés, a veszteségek miatt érzett gyász megélése és a cselekvés jegyében emlékeztek Ukrajna orosz megszállásának egyéves évfordulójára február 24-én az angyalföldi Dévai Fogadóban. A tavaly adventben átadott, menekülteket segítő közösségi házban számtalan program, interaktív színház, kézműveskedés, kerekasztal-beszélgetés várta az érdeklődőket.
A korábban cipőgyárként működő Dévai utca 11. szám alatti különleges hangulatú térben közvetlenül fogadnak, nagy a nyüzsgés: gyerekek szaladgálnak, felnőttek tesznek-vesznek, épp a négyállomásos World Cafe elnevezésű programra készülődnek. Az esemény koordinátora Rácz Katinka, a közösségi ház egyik szociális munkatársa, ő elsőként az Emma Egyesület és a Patent Egyesület közös, elsősorban nőkkel foglalkozó asztalához irányít.
Az Emma Egyesület elköteleződött az Ukrajnából menekülő nők támogatása mellett, munkatársaik abban segítenek a hozzájuk fordulóknak (elsősorban várandós nőknek), amiben tudnak. Az információnyújtáson túl elkísérik őket például kötelező kórházi vizsgálatokra, hivatali és jogi ügyekben tájékoztatják és lelkileg is támogatják őket. Péter Anna Nada terepmunkás hangsúlyozta, hogy nem a kismamák „helyett” oldanak meg ügyeket, csupán biztos támaszként jelen vannak a háttérben, hisz az esetek többségében még anyanyelvi korlátok nélkül is elvész az ember a hazai szülészeti rendszer útvesztőiben.
„Tavaly ilyenkor mindkét szervezet viszonylag kis létszámmal működött, a krízis kirobbanása és a segítségnyújtással járó feladatok mennyisége így szükségszerűen a csapat létszámának növekedéséhez és a szervezetek átalakulásához vezetett. Az elmúlt egy évben egy közös tanulási folyamat részesei lettünk, miközben intenzíven megtapasztaltuk, mekkora elköteleződés és logisztika szükséges a közvetlen segítségnyújtáshoz” – számol be számol be Kallós Lilla, a Patent pszichológus a munkatársa. Mindkét egyesület folyamatosan járja a menekültszállásokat, több száz higiéniai csomagot, menstruációs terméket és terhességi tesztet osztottak már szét menekült nőknek és lányoknak.
A World Cafe második állomásán Szolnoki-Medve Lívia önkéntes várta a beszélgetőtársakat, akik többek között a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesülettől és az Utcáról Lakásba! Egyesülettől, valamint a Jezsuita Menekültszolgálattól érkeztek. Ezen az állomáson arra keresték a választ, hogy melyek most a legégetőbb kérdések és feladatok a magyar ellátórendszerben. A résztvevők egyértelműen a (hosszú távú) lakhatást hangsúlyozták, és extrasérülékeny csoportként a várandós nőket, a – munkaképtelen – időseket és a roma nagycsaládokat nevezték meg. Megosztották személyes tapasztalataikat és ötleteiket is egymással. Felmerült például, hogy jó lenne az egyedülálló kismamák mellé önkéntes „nagymamákat” toborozni.
A harmadik állomáson az Emma Egyesülettől Csonka Fanny és egy mentálhigiénés segítő irányításával a résztvevők rajzban fejezhették ki, mit is jelent számukra a biztonság. Ki a kedvenc olvasókanapéját, ki egy szerény, de takaros házat, ki pedig védőburkot skiccelt a papírra.
Az utolsó asztalnál Bolba Márta józsefvárosi evangélikus lelkész, a Mandák-ház menekültsegítő szolgálatának – és most már a Dévai Fogadónak is – az egyik hajtómortorja fogadott, azzal a kérdéssel, hogy miben áll és mire jó a közösség a segítségkérő és a segítő számára. Az együtt gondolkodók kiemelték az emberi méltóság, a személyes figyelem és kapcsolat, a felelősségmegosztás fontosságát, valamint a „sok kéz hamar kész” és a „mindenki hasznos szeretne lenni” elvet.
A fogadó felső szintjén zajló ünnepélyes megemlékezésen Bolba Márta köszöntötte az egybegyűlteket. Bemutatta a közösségi ház Thiesz Angéla vezette Holle Anyó Varrodájában a Dévai Fogadó önkénteseivel együtt készített óriási, színes életfát, melyen – levelek formájában – magyar és ukrán imádságok, üzenetek és kérések is helyet kaptak. Cirill betűkkel például ezek: „Legyen végre béke!”, „Legyen biztonságban a nagymamám!”, „Meghalt a testvérem”.
A bevezető éneklést követően az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága képviseletében Juliette Stevenson mondott beszédet. Ő egy angol nyelvű imádságot hozott az életfára, melyben az ukrajnai békéért és szeretetért imádkozik, és kéri, hogy erőt kapjanak, akik távol kerültek otthonuktól. A neves színésznő reménységét fejezte ki, hogy a Dévai Fogadó falai között és a magyar társadalomban biztonságot találhatnak a háború elől menekülők.
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke gyásznapnak nevezte az egybegyűlés dátumát, és Jel 21,3–6, és 22,2 („A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak”) alapján prédikált. Isten két ígéretét, a könnyek letörlését, a gyász, a jajkiáltás és a fájdalom megszűnését, valamint az élet vizének megtisztító, az élet fájának gyógyító erejét és átok helyett az áldás beteljesülését hangsúlyozta. Imádságot mondott Gonda László református lelkipásztor, kérve, hogy Isten földön élő egyháza legyen Isten eljövendő országának hűséges hirdetője.
A „Kyrie eleison” („Uram, irgalmazz”) ismétlődő éneklése mellett minden jelenlévő gyújthatott egy gyertyát, és elhelyezhette az életfa előtt álló gyertyatartóban – saját gyászolt hozzátartozója emlékére vagy tőle távol került szerettéért imádkozva.
Élő, mozgalmas közösségi élmény zárta az eseményt: Tárnok Marica meseterapeuta meséket mondott. A bábművész hitvallása, hogy „a mese élni segít, emlékezni a voltra, elmúltra – az élőkért, a jövőért”. A Magyar Nemzeti Táncegyüttestől Rab Edina tánckarvezető, jószolgálati nagykövet és Szemán Barna néptáncos érkezett néptáncbemutatóval. Az estet a Bihari János Alapfokú Művészeti Iskola gyermekcsoportja közreműködésével életet, jövőt, testvériséget és reménységet hirdető, segítőt és segítetett, önkéntest és hivatásost, ukránt és magyart közösségbe hívó körtánc zárta.
* * *
Az eseményről további képek találhatók a Dévai Fogadó Facebook-oldalán.
