Az ukrajnai evangélikusok elszántan állnak ellen az orosz inváziónak, és segítik az országban maradtakat. Püspökük, Pavlo Shvarts felszólítja Európa egyházait, hogy adjanak menedéket az ukrajnai menekülteknek és emeljék fel hangjukat a háború ellen, valamint tegyenek felajánlásokat az alapvető ellátás biztosításához. Pavlo Shvarts-ot, az Ukrajnai Német Evangélikus Egyház püspökét Dariusz Bruncz lengyel újságíró kérdezte. A lefordított beszélgetést közöljük.
Jerzy Samiec püspök (Lengyel Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház) és Pavlo Shvarts püspök (Ukrajnai Német Evangélikus Egyház)
– Püspök úr, Ön hol van most?
– Harkov közelében. Épp most érkeztem ide, miután a feleségemet és a gyermekeimet rokonoknál helyeztem biztonságba Már nem tudtam visszatérni Harkovba, mivel a város az orosz erők ostroma alatt van.
– Hogy vannak a hívei? Mi tudhatunk az egyház helyzetéről?
– A gyülekezeteink helyzete változó. Néhány embernek sikerült kijutnia Harkovból, ahol a gyülekezet lelkésze is vagyok, de a legtöbben a háborús zónában maradtak. Az orosz csapatok körbevettek minden oldalról, tankjaikkal Bergyanszk felé tartanak. Néhol még viszonylag nyugalom van, de ami minket a leginkább aggaszt, hogy a gyülekezeteink javarésze az ország keleti és déli területein találhatók, ahol fegyveres összecsapások folynak. A nyájunk többségében a városokban és falvakban maradt. Sokan nem tudnak menekülni, mert azokra a családtagjaikra vigyáznak, akik nem tudnak ekkora utat felvállalni. Annyit tehetünk, hogy tartjuk a kapcsolatot, imádkozunk és segítjük a humanitárius segélyek elosztását.
– Tudnak áldozatokról az egyházából vagy lerombolt egyházi épületről?
– Hála Istennek, még nem érkezett hír ilyen esetről. Két nappal ezelőtt, a megszállás első napján pánik tört ki, mostanra viszont már stabilizálódott a helyzet. Időközben a legtöbben lenyugodtak – már ha egyáltalán ilyenkor beszélhetünk nyugalomról .
– Harkov nincs messze az orosz határtól és a legtöbben beszélik az orosz nyelvet. Milyen ott most a légkör?
– A vélemények megoszlanak erről, de – hogy finoman fogalmazzak – Oroszországnak már nincs annyi barátja itt, mint azelőtt. Természetesen az emberek tartják vagy legalábbis tartották a kapcsolatot egymással, de nehéz volna „barátságnak” nevezni azt, amit ballisztikus fegyverekkel, bombázással és puskaropogással fejeznek ki. Ez a fajta elsöprő agresszió megváltoztatta az emberek gondolkodását, ugyanakkor megerősítette az összetartást az ukrán társadalomban az országért folytatott harcban.
– Mit tehetnek az európai evangélikus egyházak? Hogyan segíthetünk?
– Adjanak menedéket a háborús zónákból érkező menekülteknek, végezzék a lelkipásztori munkát, imádkozzanak és szólaljanak fel a háború bűne ellen, és ne egy képzeletbeli békéért szónokoljanak, mintha a mostani megszállás felelőssége mindkét oldalt terhelné! Ugyanakkor szükségünk van anyagi támogatásra, hogy élelmiszert, gyógyszereket és higiéniai termékeket vásároljunk és felszereljük a menedékszállásokat.
– Kaptak valamilyen jelzést az orosz evangélikusoktól?
– Alig valamit, csak magánmegkeresések voltak. Ezek nagy része a szimpátia kifejezése volt, és az imádságukról biztosítottak minket. Az orosz lutheránusok nem mondhatják ki nyilvánosan, amit valójában gondolnak, különben üldözéssel fenyegetik meg őket. Valószínűleg a legtöbben, akik hallgatnak, a rezsimpropaganda hatása alatt vannak.
– Mit fog tenni a következő órákban, napokban?
– A szokásos dolgokat. Próbálok beszélgetni a nyájammal, a testvéreimmel és vigasztalom őket, imádkozom velük, és ha úgy adódik, besegítek az élelmiszerszállításban a Harkovban élők számára. Rengeteg személyes látogatást kell tennem. A gyülekezetem legtöbb tagjával az idősek hálózatán keresztül tudunk egymásról. Igyekszem mindent megtenni, hogy kapcsolatban maradjak más gyülekezetekkel az országban és a külföldi testvérgyülekezeteinkkel is. Röviden: a megszokott dolgokat teszem. Egyszerűen csak segíteni szeretnék minél többet.
* * *
Eredeti szöveg és fordítás: Dariusz Bruncz lengyel evangélikus újságíró, egyetemi tanár, az www.ekumenizm.pl honlap szerkesztője.
(Első megjelenés lengyelül itt. Forrás a magyar fordításhoz itt.)
